|beteges szerelem| - Befejezett💫

2.8

18+ veszély!!!

Miután Cameron megígérte nekem, hogy széppé teszi az utolsó éveimet, kénytelenek voltunk összeszedni az összetört dolgokat amiket én szerencsésen szétromboltam.

-Spencer?-kérdezte Camcsi (xdd sírok ezen a megnevezésen) miközben pakolt.
-Hmm?
-Mostmár nagyjából emlékszel rám?-szemei mintha felcsillantak volna a pozitív válasz hallatára.
-Hát, pár emlék visszatért-mosolyogtam.-De ezek még a 25%-ának sem felelnek meg.-közöltem a szomorú igazságot.-De arra emlékszek, hogy David eltűnt, utána te elmentél, a szülinapomon visszatértél és valami sráccal lefeküdtem és ő törte be a fejem is.-mutogattam a fejem irányába.
-Ohh, ő Jason. Az öcsém, és nem lefeküdtetek hanem Jason megerőszakolt.
-Azért volt annyira fájdalmas, legalább elvette a szüzességem.-tértem naív útra.
-Te ennek örülsz? Hogy megerőszakolt?-nézett rám furcsallóan.
-Nem azt mondtam, hogy örülök. Csak azt hogy milyen jó, hogy valaki elvette a szüzességem.-tártam szét a karom.-Ez teljesen más.
-Amikor megismertelek azt hittem, hogy én fogom elvenni...-mondta szomorúan.
-Hát, nem is tudom. Jó vagy egyáltalán az ágyban?-kérdésem hallatára Cameron csak elmosolyodott.
-Persze, hogy jó vagyok. Az esetek 99,9%-a szerint nagyon jó vagyok!-mosolyodott el büszkén.
-Tudtam, hogy nem vagy szűz!-fújtattam.
-Rosszat mondtam, cica?
-Te csak ne cicázz! Azt hittem fontos vagyok neked...Most meg avval hencegsz, hogy milyen jó vagy az ágyban...Ki tudja hány egy éjszakás kalandon vagy túl...-borúltam ki.
-Spencer.-ölelt át.-Én szeretlek és fontos vagy nekem! De valljuk be: Nem találnál magadnak egy olyan pasit aki szűz, és közel 18...-mosolyodott el.
-Lehet, hogy igazad van és jó leszel nekem így "szűztelenül" is.-nevettem rá.
-Te meg nekem, meztelenül.-kaccsintott.
-Evvel mire célzol?
-Hogy sok itt az üres raktárszoba, cica.

Beleegyezésemen kivül Cam felkapott és egy raktárszoba felé vette az irányt. Nem cécozott, behúzta az ajtót, kulcsra zárta és hevesen megcsókolt. Egyszerre minden emlék visszatért ami vele volt kapcsolatos. Theo James, a munkája, hogy ott hagyott de szeretett. Gondolatimból csak az szökkentett ki, hogy erős szívást észleltem a nyakamon.
-Cam!-próbáltam eltolni.-Egy kórházban vagyunk, kérlek.-nevettem.
-Nekem csak te kellesz, leszarom a kórházat.-puszikkal hintette be a nyakam. Lerángatta rólam azt az átkozott kórházi ruhát és szeme elé tárult a pöttyös bugyim és melltartóm. A melltartomtól azonnal megszabadult.
-Cica! Ülve vagy fekve akarod?
-Minden vágyam a fekve-szex!-nevettem. Amint kimondtam már is a földön hevertem, ő meg felettem. Észrevettem, hogy az ő testét még minden felületen ruha borítja. Két ujjamat beleakasztottam az övébe és lárangattam róla a nadrágját, a felsőjét egyedül is letudta venni.
-Csak 6?-kérdeztem "szomorúan" a hasát megpillantva.
-Hányat szeretnél?-nézett rám mosolyogva. Szóval ő alsógatyában én meg bugyiban virítottam. Cameron beleakasztotta két ujját a bugyim szegéjjébe és lassan lehúzta rólam. Miután a bugyim is a többi ruhadarab mellé repült, szétterpesztette a lábaimat és kezdetét vette a kényeztetésem. Már annyira izzadtam, hogy megsem éreztem amikor Cameron teljes nagyjával bennem volt.

-Camerooon!-kiálltottam. Nem, nem azért mert készültem elélvezni. Hanem azért, mert hasító fájdalmat éreztem a fejemben.
-Mindjárt, ci-ca.-nyögdécselt.
-Vedd már ki!-kiálltottam. De nem figyelt, én meg eszméletemet vesztettem.

To be contuined... :)