|beteges szerelem| - Befejezett💫

2.10

Cameron

Másodpercek, percek teltek el. De az orvos megse mukkant.

-Ms.Hood életben van. Viszont még nem ébredt fel, szóval azt tanácsolom önnek, hogy hívjon egy taxit és menjen haza, és pihenje ki magát és holnap vagy holnapután jöjjön vissza. Nem hiszem, hogy a barátnője ilyen...gyűrödt barátra vágyik...-"gyűrödt", most jutott eszembe, hogy már napok óta nem borotválkoztam meg semmi.
-Köszönöm, akkor szerintem holnap...
-Holnapután.-javított ki a doktor.-Magára is ráfér egy jó, kiadós fürdő és sok pihenés. Viszlát!-fordított meg az orvos és megadta a kezdőlökést jelezve, hogy "húzzak már haza".

Lesétáltam az aulába és kinyitottam a szárnyas ajtót. Hűvös, őszi levegő csapott meg. Zsebre vágtam a kezem és elkezdtem sétálni. Elsétáltam a parkig, ahol megtaláltam a belső nyugalmamat. Leültem egy padra és onnan figyeltem a járókelőket.

-Szia.-vonta el a figyelmemet egy félénk hang.-Leülhetek?
-Ja. Persze.-csusszantam arréb a padon.
-Kate. Te?-nyújtotta felém a kezét.
-Cameron.-ráztam meg a kezét.
-Tudod, én mindig akkor szoktam idejönni amikor nagyon mélyponton vagyok. Mint pl most. Kiderült, hogy az anyukám rákos.
-Sajnálom. Nekem a barátnőm van most kórházban, megműtötték.-vetettem fel a szomorúságomat.
-Sajnálom. Figyu, tudom hogy ez most furcsán fog hallatszódni de...itt a közelben lakok...szívesen vendégül látlak.-nem láttam benne semmi rosszat, hogy ne menjek fel Katehez.
-Oké, menjünk.-ugrottam fel a padról.

❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌

Az út elég unalmasan telt. Kate mesélt az anyukája betegségéről meg arról, hogy a nagymamája egy hónappal ezelőtt halt meg, rákban.

-Megérkeztüünk!-nyitotta ki előttem az ajtót. Finom almáspite illat csapta meg az orromat. Az előtér elég semmilyen volt, csak pár kép volt a falon olyan szomorkásnak tűnt.
-Om, eléggé rendezetlen itt még minden. 2 hete költöztem be ide és ahogy jöttek a tragédiák...na mind1. Kérsz valamit enni? Van itthon gyros és talán még pár szelet pizza is...meg gondolom érezted, hogy van itthon almáspite is.-mosolyodott el Kate.
-Az almáspitét megkostólom.-besétáltam a konyhába és felültem egy bárszékre.
-Mostanában nem nagyon ettem édességet...csak citromos jégkrémet. Valahogy attól mindig elfelejtettem a gondjaimat. És te, miket csináltál ameddig a barátnőd korházban volt?
-Am, ültem a váróteremben?-kérdeztem nevetve.-Én nem nagyon voltam olyan állapotba, hogy jégkrémet egyek. Aggódtam Spencerért...
-Oo, és mit diagnosztizáltak nála?
És így kezdődött minden. Éjjel kettőig beszélgettünk Kattel. Mindenről.

-Am, Kate szerintem én hazamegyek. Már eléggé késő van...
-Persze. De előtte még...-Kate egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám.
-Kate.-hajoltam el.-Nekem van barátnőm...és nem fogom megcsalni.-álltam fel a kanapéról.
-Jajj, na.-állt fel ő is.-Gyere anyucihooz!-ugrott rám. Szerencsére kitértem az útjából.
-Szerbusz, anyuci!-siettem ki az ajtón.
❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌❌

Háromra értem "haza". Spencer házába mentem. Felsétáltam Spenc szobájába. Semmi sem változott kivéve, hogy az asztalon ott volt Spencer naplója.

Hola!👋
Sajnálom, hogy csak most hoztam részt :( de 450 szavas lett!🙌 Szóval odatettem magam😂
Nagyon-nagyon köszönöm sok a olvasómat :) imádlak titeket :3
Szerintetek Cameron mit csinál a naplóval?😏
Xxx nagyvikuc
(A fenti képen Kate van)
Ui.: Hozzak képeket a szereplőkről? Komi👉