Az éjszaka rabja [befejezett]

Epilógus

Epilógus

Egy évszázad telt el a vérengzésem óta. Attól a naptól kezdve Ryan vérén élek, de nem kell gyakran táplálkoznom, ezért ő sincs rosszul. Ryan emberi vért iszik, de csak önkéntesekét, így nem árt senkinek. Egy évszázad alatt sok minden változott. Nagyon sok minden. Természetesen a világ is. Annyi új találmány és mindenféle kacat. Mark és Camille még mindig a barátaink, egyébként összeházasodtak, és van egy kislányuk, Naomi. Olyan édes a kis fehér hajával, hogy az hihetetlen. Linda pedig sajnos meghalt. A farkasok nem halhatatlanok. Néha még mindig eszembe jut, és nagyon hiányzik. Tudom, érzem, hogy fentről figyel minket.
És hogy én mit gondolok az életemről? Őszintén mondhatom, hogy boldog vagyok... Ryan megajándékozott két gyönyörű gyermekkel, Thomas-szal és Anne-vel. Ők és az apjuk az életem. Az iskola elvégzése után egyébként egy vállalkozásba kezdtünk, így jó életünk van. A részletekbe ne menjünk bele, nem szeretek üzleti ügyekről beszélni, szerintem nem érdekes. Annyira boldog vagyok. Minden vágyam teljesült. Sőt! Ilyen szép jövőről soha nem is álmodhattam volna.
Ma ellátogattak hozzánk Camille-ék. A két család nagyon jóban van, ezért mindig örülünk a látogatásnak.
- Sziasztok – köszöntöttem őket mosolyogva.
- Szia, Cat – ölelt meg Camille. – Jó újra látni.
- Igen – nevettem.
Ryan és Mark is lepacsizott, majd elhúztak a nappaliba valami meccset nézni.
- Kérsz egy kávét? – kérdeztem barátnőmet.
- Köszönöm. Tudod, hogy iszom.
Elkészítettem egy-egy kávét, 1 cukorral és tej nélkül, mert így szeretjük. Nevetve beszélgettünk, amikor Thomas futott be a konyhába.
- Anya – kezdte határozottan -, feleségül fogom venni Naomi-t.
Először azt se tudtam mit mondjak, aztán elmosolyodtam, és megsimogattam a kis fejét, ezzel felborzolva barna haját.
- Mindent a maga idejében – suttogtam.
Rám vezette kék szemeit, amiket tőlem örökölt. Ekkor megjelent az ajtóban a másik kék szemű gyönyörűség. Szőke hajacskáját felkapta a szél, és lágy táncra hívta a kicsit göndör fürtöket. Még biztosabb lettem abban, hogy mennyire boldog és szerencsés vagyok. Hisz az életem tökéletes.