Az éjszaka rabja [befejezett]

A vér (part 1/2)

A vér (part 1/2)

Szombat reggel... érzem a másnaposságot, szétszakad a fejem. A szememen kívül minden olyan lett, mint régen. 2 agyar, semmi fájdalom és semmi életkedv. Valójában nem voltam mindig ilyen. Régen nagyon boldog életem volt, nem lehetett elszomorítani, egyszerűen csak a nevetésből állt az életem. De azóta sok minden változott, én is változtam. A ruhatáramban a világos ruhák helyét átvették a fekete, esetleg szürke darabok. A kislányos cipőcskék helyett bakancsokat és extrém cipőket hordok. Merész ruhákban megyek buliba. Annak a nőnek, akit anyámnak hívok, valójában semmi köze hozzám. Mivel gazdag család sarja vagyok, ezért ő a házvezetőnője a házamnak a sulin kívül. Itt lakok szünetekben, vagy ha egyedül akarok lenni. Olyan, mintha az egész életem csak egy színjáték lenne. Egy műsor, amiben csak játszanom kell a nekem osztott szerepet. Nem szeretem ezt csinálni, de hogyan hívhatnám ki a sorsot? Lehet, hogy természetfeletti vagyok, de nem állok a természet felett. A suliból megint leléptem. Tele van szerelve mozgásérzékelőkkel és kamerákkal, de már annyiszor léptem meg, hogy álmomban is sikerülne. Elmentem a kocsimig, amit mindig kicsit távolabb hagyok a biztonság kedvéért. Beszálltam, majd elindultam. Üvöltött a zene, de úgy, hogy még a saját gondolataimat sem hallottam... ez volt a célom. Céltalanul vezettem, aztán egy erdőhöz értem. Sétálni támadt kedvem, ezért kiszálltam, és elindultam. Volt valami különleges ebben a helyben, de nem jöttem rá mi az... Céltalan bolyongásom egy elhagyatott házhoz vezetett, amit úgy tűnt, már régen elhagytak. Ötletem támadt... Elindultam a ház felé. Meg akartam nézni belülről is, hátha mégis lakik ott valaki. Bár ez nem valószínű, azért mozgatta a fantáziámat. Beléptem az ajtón. Hihetetlen látvány tárult a szemem elé. A ház olyan volt, mint egy fegyverraktár. Különféle fegyverek óriási mennyiségben. El sem akartam hinni. a felét még nem is láttam, de már túl sok volt. Nem tudtam elképzelni kié lehet ez a rengeteg gyilkolásra készített tárgy. Mert egyértelmű, hogy ezek nem egy kellemes délután kellékei, hanem az ölésé, a kínzásé ás a szenvedésé. Ezen gondolkoztam, amikor meghallottam az ajtó nyikorgását. Elbújtam az emeleten.
- Tudom, hogy van itt valaki. Gyere elő!- mondta egy felettébb ismerősen csengő hang.
- Szia.- köszöntem a Vadásznak.
- Ó, csak te vagy az? Mit keresel itt?- kérdezte furcsa arckifejezéssel.
- Semmit, csak sétáltam, erre tévedtem, és felkeltette az érdeklődésemet ez a ház. Ennyi az egész.
- Értem. Akkor mehetsz is.
- Nem megy...- mondtam, fogalmam sincs miért, majd lehajtottam a fejemet.
- Nincs lábad?- kérdezte mogorván a Vadász.
- Még a nevedet sem tudom...- suttogtam, hogy csak én halljam.
- Ryan.- hallotta? – Ryan King. Te jössz.
- Cat Black.
- Milyen név az, hogy „Cat"?
- Catherine Black... elnézést, uram.- mondtam ki a szavakat teljesen megsemmisülve.
Nem tetszik neki a nevem? Nem. És miért érdekel egyáltalán engem? Nem tudom.
- Értem. Szép név.- kacsintott.
Gondolatolvasó...
- És... szeretnél valamit tőlem?
- Egy kis segítséget vagy néhány választ, ha már itt vagyok.
- Mondd csak. Mi a baj?
- Tudod... vannak a vámpíroknak kifejlesztett italok. Tegnap este megpróbáltam inni, de kihánytam... azt hittem az alkohol miatt van, de nem. Ma is ugyanez történt. Tudod, hogy mi történik velem?- minden szavam igaz volt, de ő mégis mintha egy percre hitetlenkedett volna.
A következő dolog, amire emlékszem az volt, hogy leveszi a pólóját, ami így már nem takarja el tökéletesen kidolgozott izmait. Közelebb jött, leültetett egy kanapéra, amit eddig fel se fedeztem, majd leült mellém, magához húzott és arcomat nyakába temette. Már nem olyan illata volt, mint tegnap. Nem éreztem rajta a vér erős szagát. Olyan férfias, de mégis lágy volt. Tetszett nekem, felettébb tetszett. Akkor döntöttem el, hogy ezt a srácot megszerzem magamnak.
- Mire vársz?- hallottam meg suttogását.
Belemélyesztettem fogaimat, de csak pár kortyot ittam, mert rosszul lettem tőle. Elkísért a WC-re, ahol kihánytam mindent.
- Sajnálom, hogy ezért megsebesítettelek. Nem is tudom, hogy mi járt a fejemben.
- Semmi baj. Gondoltam, hogy ez fog történni.