Az éjszaka rabja [befejezett]

Pakolás

Pakolás

Pár nap telt el Linda látogatása óta. Azóta megtanultam irányítani a szárnyaimat. Barátnőm még mindig itt van. Általában fekszik vagy Ryan-nel veszekszik. De a legjobb barátnőm... ez van. Ma is a kanapén találtam.
- Vissza kell jönnöd a suliba. Remélem, te is tudod!
- Ryan nélkül nem megyek sehova. És őt nem dugnám be oda.
- Hova kell mennünk? – lépett be Ryan a helyiségbe.
- Mindent hallottál, ne kérdezd!
- Tudod, Ryan, ez a gondolatolvasás idegesítő – mondta Linda.
- Tényleg? Próbáld meg kikapcsolni!
- Rendben. Cat... képzelj el egy magas falat az elméd körül!
Elképzeltem. Gyakorlással egyre jobban megy a vizualizálás.
- Kész.
- Most gondolj valamire. Bármire.
Szeretlek, Ryan.
- Nos, Ryan, hallottad?
- Nem – hallottam a meghökkenést a hangjában.
- Ez működik – nevettem.
Ryan-nek nem tetszett, de mindegy is. Nem kell mindig a fejemben lennie, és hallania mindent nem? Gondolatmenetemet a csengő hangja szakította félbe. El is felejtettem, jön Camille és Mark. Én szóltam nekik, mert a barátaim. Nem tudom, mikor vagy hogyan, de azokká váltak. Camille-n meg sem lepődnék... na, de Mark. El sem tudom képzelni mit képzeltem, amikor elhívtam. Cat, gondolkozz már! Majdnem megölte Ryan-t. Nem értem magamat, de már késő. Az ajtóhoz futottam (teleportálok, vagy nem tudom, hogy nevezzem), majd kinyitottam. Camille a nyakamba ugrott, én pedig szorosan megöleltem.
- Hiányoztál, Cat – került ki Mark, belépve az ajtón.
- Öhmm... ti is. Most szépen szavazzuk le Linda-t! Ugye senki nem akar suliba tespedni egész nap? – nevettem.
- De, én igen – mondta Ryan. Villámcsapásként ért a mondat.
- Én is – mondta mosolyogva Camille.
- Nem bánom – adta be a derekát Mark.
Linda-ra néztem. Arcán önelégült vigyor ült. Hát, ezt nem hiszem el.
- Ilyen a mesében sincs... - szűrtem fogaim között. – Azt sem tudjátok, mire vállalkoztok.
- Dehogynem – makacskodott Ryan.
- Rendben, felőlem.
Ennyi kellett, és mindenki vérszemet kapott. Camille és Mark el is mentek, hogy összepakolják a cuccukat. Ryan és én ugyanezt tettük. Először bepakoltunk nekem. Vámpírként, ilyen képességekkel elég könnyű volt. Túl könnyű. Kiskoromban mindig élveztem összepakolni a cuccaimat. Amikor mentünk a sulival kirándulni, többször be-ki pakoltam a bőröndömet. Imádtam. Most nagyjából 30 másodperc alatt végeztem. Elmentünk Ryan-hez is. Már feleslegesnek tűnik az autó, lábon gyorsabb vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy repülni is tudok-e ilyen gyorsan. Próba, szerencse! Gyorsan szárnyra váltottam, és felszökkentem az égre. Az elmúlt pár napban sokat gyakoroltam, az erdő felett repkedtem. Olyan magasra szálltam, hogy madárnak tűnjek, mindenkinek jobb így. Próbálta m gyorsabb repülni, de nem ment. Talán gyakorlás kérdése, talán soha nem fog sikerülni. Ryan is lassított, mert látta, hogy lemaradtam. Nem szálltam le, belemerültem a gondolataimba. Tavasszal elkezdeni a sulit... hát ez felettébb érdekes lesz. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Feleszméltem, hogy el fogunk késni, ezért leszálltam Ryan mellett, elrejtettem szárnyaimat. A pólót természetesen kiszakadt, de már nem annyira, mint először. Még egy kis futás után a kis házikóhoz értünk, és felmentünk az emeletre. Ryan fele annyi cuccát még gyorsabban összepakoltuk. Hozzám vágott egy fekete pólót, mire kérdőn néztem rá.
- Át kéne öltöznöd... másnak nem mutathatod meg, mi van a pólód alatt – kacsintott.
Lenéztem. A pólóm cafatokban lógott. Ez a köcsög széttépte.
- Mekkora állat vagy – motyogtam az orrom alatt.
A fürdő felé vettem az irányt, mire meghallottam Ryan nevetését, és már előttem is termett, elállva az utamat.
- Itt is átöltözhetsz – vigyorgott.
- Ne húzd ki a gyufát, King!
Ha harc, hát legyen harc. A másodperc tört része alatt felsőt váltottam. Ryan csalódott képét látva elértem a célomat. Semmit sem látott.
- És én vagyok a köcsög, mi? – játszotta a durcist, és próbált engem kikerülve visszamenni a szobájába.
Persze nem sikerült neki, mert elkaptam a pólóját, majd annál fogva a falnak löktem. Közelebb hajoltam, beszívtam férfias illatát. Szemébe néztem, mely engem fürkészett. Azok a gyönyörű kék íriszek. Ha van tökéletes...
- Szeretlek, King.
Azzal apró csókot leheltem puha ajkaira. Tetszését kifejezte azzal, hogy kezeit derekamra téve még közelebb húzott magához. Kezdte elmélyíteni csókunkat. Ajkaimat falta. Én pedig csak átadtam magam neki. Kissé elhúzódott.
- Én is szeretlek, Cat – suttogta.
Azzal folytatta csókcsatánkat. Kezei vándorolni kezdtek, fenekemen állapodtak meg, amibe erősen belemarkolt. Egy apró nyögés hagyta el a számat, ami még jobban feltüzelte. Nyelve engedélyt kért a számba való belépésre, amit megadtam neki. A sírba visz engem, esküszöm. Ajtócsapódást hallottunk, majd füttyszót. Mark, Camille és Linda állt a folyosón, vigyorral arcukon.
- Menjetek szobára – nevetett Mark.
- Chh... - váltam el Ryan-től.
- Készen vagytok a pakolással is? – kérdezte mosolyogva Linda.
- Aha, mehetünk.

Sajnálom, hogy nem volt rész, de a drága tanárok tesznek róla, hogy alig legyen szabadidőm. És ami van, abból másra is kell fordítanom. :(