Storm - Vihar

2. Fejezet

Zöld. Pont az a zöld, amit évek óta keresek, most itt van és találkozik a tekintete az enyémmel.
A fiú szeme tágra nyíl és, mint a villám fordul vissza.
-Ez nem lehet..-suttogja, de így is meghallom.
-Mi nem lehet? -hajolok előrébb. Barna göndör haja oldalt le van vágva. A szeméről meg ne is beszéljünk.
Élőben még gyönyörűbb.
Mintha meg se hallotta volna a kérdésemet.
-Melody vagyok. -mondom.
-Elsőre is hallottam. -válaszolja és összehúzza magát. Fekete ing van rajta, de ez alatt is látszik, hogy jól megáldották izommal..
Hát ennek a beszélgetésnek annyi.
-Szép volt Melody. -mormogom magamnak, de szerintem ő is meghallotta, mert elkezd kuncogni.
Sosem gondoltam, hogy valakinek elsőre megimádom a nevetését.
-Rendben! -csapja össze a kezét a tanárnő -A következő két órátok is itt lesz, ami nem más, mint biológia. -mosolyog, s az összes diák nyögés-szerű hangokat ad ki.
Megszólal a csengő. Épp, hogy elpakolom a cuccom a fiú már fel is pattan és kimegy a teremből.
-Hé, várj egy percet! -kiabálok utána és kifutok. A folyosó vége felé sétál, de túl sok a diák, hogy utolérjem.
-Várj ...-nem tudom befejezni, mert még a nevét se tudom. Hátat fordítok és visszamegyek a terembe.
Az összes többi diák kiment, szóval egyedül vagyok. Előveszem a rajz füzetem és kinyitom ott, ahova lerajzoltam az összes szempárt, amiket eddig az álmaimban láttam. Ez nem lehet másé, csak az övé.
Biztos vagyok benne, hogy másnak nincs ilyen zöld szeme, mint neki...
                                **
Azon kapom magam, hogy újra megtelik a terem. Mindenki leült a helyére, de Ő nincs még sehol.
-Újabb tanév és senki nem bukott meg! -mondja -szerintem- a biológia tanár.
-Remélem idén se fog senki.
Elkezd papírokat rendezgetni és, amikor felnéz nyílik az ajtó.
-Elnézést. -mondja Ő és elindul a helyére. A nadrágja is fekete. Véletlen lenne, hogy mindketten feketében vagyunk?
Úgy ül le, hogy rám se néz.
-Most, hogy mindenki itt van -néz felénk a tanár - beosztom a párokat.
Végre valami jó. Nem vagyok túl jó biológiából, így remélem, hogy egy zsenit kapok.
-Beatrice kivel szeretnél lenni? -kérdezi egy barna göndör hajú lánytól a tanár.
-Lilyvel. -vágja rá Beatrice. A tanár bólint és a két lány egymás mellé ül.
Elmondott még pár nevet, amikre nem is figyeltem, amíg az enyém sorra nem került.
-Melody ugye? -bólintok és várom ki lesz a párom. -Gyere egyel előrébb Daniel mellé.
Daniel. Legalább már a nevét tudom, meg azt, hogy gyönyörű a szeme.
Lassan felállok és átpakolok Daniel mellé. Mivel három személyesek a padok, így a szélére ülök és innen figyelem Daniel-t. Göndör hajába túr és könyökölve bámul előre.
-Ülj át a másik székre. -jön ide a tanár.
-Amúgy a nevem Mr. Robinson.
Ránézek Danielre és átülök teljesen mellé. A számon át veszek egy mély levegőt. A szívem verése felgyorsul, mintha megállna az idő.
-Jól vagy Melody? -néz rám és amikor belenézek a szemébe nem kapok levegőt. Daniel megérinti a karom és kitágúl a pupillája.
-Én csak...nem vagyok jó bioszból. -lihegem és nem birom megállni, hogy ne bámuljam a szemét.
Daniel elneveti magát.
-Én egy kicsit értek hozzá, szóval nem lesz baj. -mondja mosolyogva.
Elfordulok. Elkezdek a füzetembe firkálni. Megöl azzal, amit csinál.
A szeme, a mosolya, a haja, ahogy megérintett...
-Nem! -mondom ki hangosan, mire rám kapja a tekintetét. Nem nézek rá.
Remélem ez az óra maradékában is sikerülni fog.
Csak várom, hogy kiadják a feladatunkat...

Sziasztok!:) Itt a második fejezet. Köszönöm azoknak, akik eddig olvasták a történetet és remélem nem hagyják abba.
Komment vagy csillag jöhet;)