Storm - Vihar

7. Fejezet

Ismerős vörös haj lobban a fák között és ahogy kitisztul a látóterem szembe találom magam Kat-tel.
-Jól vagy? -kérdezi, de én meg se tudok szólalni. "Hát tényleg Banshee vagy." Honnan tudja? És akkor ő mi?
-Kinek esett baja?
-Kat...te m..mi vagy? -dadogom és reszketek. Kat nyel egy nagyot és újra egy arany fény fut át a szemén, majd elfeketedik a gyönyörű, szó szerint arany-barna szeme.
-Tündér...-felelek halkan a saját kérdésemre. Kat hallgat.
Ledermedek. Egy Banshee-nek a legjobb barátja egy tündér.
Nagyszerű!
-Vissza kell mennünk. Mindenki azt hiszi, hogy őrült vagy.
Nem akarok vissza menni. Megakarom tudni, hogy mi van Helen-nel..
-De Helen..
-Neki esett baja? -kérdi Kat én meg bólintok.
-Maradj itt. Én visszamegyek a cuccodért. -mondja és elfordul, de megtorpan. -Vagy lehet, hogy nem.
Kat hangja kínos. Kinézek a háta mögül és egy ragyogó zöld szempár néz vissza ránk. Rám.
-Gondoltam elhozom. -mondja Daniel és a kezembe nyomja a táskámat.
-Azt mondtam a tanárnak, hogy rosszul lettél, ezért megengedte, hogy eljöjjek.
Kattel némán hallgatjuk Danielt.
Hálás vagyok neki, de remélem semmit nem hallott a beszélgetésünkből.
-Honnan tudtad hol vagyok? -kérdezem.
Halvány mosoly fut végig az arcán.
-Hallottam. -adja az egyszerű választ.
-Senkinek nincs ilyen hangja rajtad kívűl..-tudja. Az ember, akit nem akarok elveszíteni tudja mi vagyok, s nem fél tőlem. Könnybe borul a szemem.
-Mégis honnan tudtok rólam?! Kik vagytok ti, hogy ismertek? Kat te tudom mi vagy, de te Daniel...-ordítok sírva.
-Hé, nyugodj meg. -szól rám Kat.
-Nem nyugszok meg! Tudjátok ti, hogy ez milyen? -nem halkítok a hangomon. Nem érdekel ha tudni fognak mindent, már úgy is mindegy. -Sikoltozni bármikor ha valaki olyan hal meg, vagy csak baja esik?! Hát tudjátok meg, hogy nem egy valóra vált álom!
-Tudom. -mondja Daniel.
-Na ne?! -már szinte hisztérikusan üvöltök. -És honnan? Olvastál a fajtámról, vagy láttál egy filmet, amiben ilyenek vannak, mint én?!
-Ne beszélj így a fajtánkról! -csattan föl Daniel. Jól hallottam? "Fajtánkról"?
-Miről beszélsz? Milyen fajtánk?!
-Nem csak te lehetsz Banshee! -válaszolja és teljes lett a kép.
Itt kezdődött minden...

~Egy héttel később~
Egy hete, hogy tudom mi Kat és Daniel.
Hihetetlen, hogy nem jöttem rá arra, hogy Daniel azért ilyen mert az, ami én.
-Te mit kérsz Melody? -kérdezi Daniel.
-Mi? -kérdezek vissza.
-Inni. Mit kérsz inni, erre kíváncsi. -mondja Kat és hátradőlve a kanapén, tömi magát popcorn-nal.
-Tea jó lesz. -Daniel bólint és eltűnik a konyhában.
-Jó kis háza van, nem? -kérdezi Kat, s elnevetem magam.
-De.
-Mel...te már voltál itt. -jelenti ki vigyorogva és érzem, hogy vörös vagyok. -Na de nem ez a lényeg benne, hanem az, hogy mit csináltatok?
Kezdődik. A tipikus vallatás. De most minek titkolózzak?
-Csókolóztunk. -hadarom direkt.
-MI?! -Kat szeme elkerekedik és csoda, hogy elfér a vigyora a képén.
-Igen. -bólintok. -Kétszer is.
-Itt a tea. -toppan be hirtelen.
-Köszönöm. -veszem el és belekortyolok.
-Elfelejtettem kérdezni. Helen jól van? -kérdezi Daniel.
-Igen jobban van. -válaszolom. Kicsit meg is feledkeztem róla. Felajánlottam, hogy segítek neki, de ő erre csak annyit mondott: "Ne velem foglalkozz, hanem a zöld szemű cukipofával!" és itt lezárta.
-Csak pihentetnie kell a lábát. 2 hónap múlva leveszik a gipszet.
-Na ez jó hír. -mondja Kat. -Most viszont kezdjük el a filmet! -teszi hozzá lelkesen és elindítja a lejátszót.

Azt hittem sose lesz vége, de két óra után megtörtént. Kat-nek muszáj volt egy horror filmet választania... Háromszor fordult fel a gyomrom, amin persze Kat és Daniel jót nevettek.
-Egy élmény volt. Főleg Mel feje a véres részeknél. -röhög Kat. -De most mennem kell. -fel áll és elindul. Kat mindig ilyen egyszerűen lelép.
-Veled még folytatjuk a beszélgetést! -mutat vissza rám az ajtóból, s elmegy.
Pár perc csend után megszólalok.
-Mióta tudod? -kérdezem Danielt.
-Amikor megláttalak már tudtam. -néz a szemembe. Az övé csillog...de nem a boldogságtól. Tele van könnyekkel.
-Daniel..-suttogom és odamennék hozzá, de kimegy a házból. Utána futok és megállítom.
-Miért nem mondtad, hogy te is..-elcsuklik a hangom.
-Kinek kellene egy Banshee? -kérdezi. Nagyon sokáig én is ezt gondoltam magamról, amíg nem találkoztam vele.
-Nekem. -válaszolom és tekintetünk újra találkozik. Az első álmom óta, -amik pontosabban látomások voltak- tudtam, hogy mindent megteszek azért, hogy megtaláljam a szempár gazdáját. De az arcát sosem láttam csak a szemét.
És amikor megláttam Daniel-t tudtam, hogy ő az akire vártam. Akit kiskorom óta keresek és akibe nagy valószínüséggel beleszerettem.
-Ne mond ezt. -lehunyja a szemét.
Addig sétálok, amíg csak pár centi marad köztünk és megsimítom az arcát.
-De igaz. -suttogom. Daniel megborzong. Kinyitja a szemét és egy sötétebb árnyalatú tekintet néz le rám. Akkor szokott ilyen lenni a szeme, ha fáj neki valami...
Közelebb hajolok.
-Melody..-leheli ajkamra. Kezeit derekamra teszem, míg én göndör fürtjei közé vezetem ujjaim.
Ajka puha és meleg. Hallom a szívverését, ahogy keveredik az enyémmel.
Lassan eltol magától.
-Nem lehet. -mondja még mindig könnyes szemmel.
-Miért nem? -lesz könnyes az enyém is.
Daniel elfordítja az arcát.
-Nem lehetünk együtt, jobbat érdemelsz.
-De ha nem akarok jobbat? -kérdezem és lefolyik egy könnycsepp az arcomon.
-Látod. Megsiratlak. -letörli a következőt. -Melody nem akarlak bántani, s ha együtt vagyunk csak ezt teszem.
-Miért hazudsz? -nem hiszek neki.
-Egyikünknek sem lenne jó ez a kapcsolat.
-Daniel hát nem érted? -csattanok fel.
-Amióta az eszemet tudom, minden egyes éjszakán rólad álmodtam. Néztem a szemeidet és csak az hajtott, hogy megtaláljalak.
-Hagyd abba. -szól rám szomorúan. -Kérlek. Nem én vagyok az, akit akarsz. Ha mi együtt lennénk az senkinek sem lenne jó..
-Nem érzed azt, amit én. -mondom.
Lehajtom a fejem és megfordulok.
-Felejts el. -mondja, de hallom, hogy remeg a hangja.
-Ha ezt akarod. -válaszolom és itt hagyom az erdő közepén.

Sírva bojongok az erdőben.  Eltévedtem.
-Nem hiszem el! -üvöltöm.
Könnyeimtől nem látom merre megyek.
Nem hagyja, hogy szeressem..
Tudom, hogy ő is érez valamit. Nem adom fel ilyen könnyen!
Annyit gondolkoztam, hogy elestem egy faágban.
-Lehet ennél jobb?! -csattanok fel és persze, hogy most kell elkezdenie esni.
Pár percig ülök és hagyom, hogy a hideg cseppek ellepjék bőrömet.
-Jól vagy? -hallok egy ismeretlen hangot.
-Nem. -válaszolom és két erős kezet érzek a derekamnál. Kiráz érintésétől a hideg...
Elakarom tolni, de hagyom, amikor rájövök, hogy csak felakar segíteni.
-Miért sír egy ilyen gyönyörű lány az erdőben, ráadásul ilyen időben? -hallom a kérdését és amikor szembe fordulok vele nem hiszek a szememnek.
-Neked zöld szemed van..-szalad ki a számon és gondolkodás nélkül futásnak eredek...

Sziasztok!:)
Ne haragudjatok, hogy csak most hozom a részt, de ígérem bepótolom a többivel^^.
Csillag, komment jöhet.
U.I.: hamarosan egy fontos új szereplővel bővül a történet*-*