Storm - Vihar

3. Fejezet

Sikeresen kibírtam az órát, anélkül, hogy ránéztem volna.
Kirohanok a folyosóra és egy nálam alacsonyabb lányba ütközöm.
-Ne haragudj. -szólok és mennék tovább, de rámszól.
-Melody-nak hívnak ugye? -kérdezi és elkezd babrálni a vöröses-szőke hajával.
-Igen. -válaszolom félmosollyal.
-Osztálytársak vagyunk csak eddig még nem nagyon találkoztunk. Katie vagyok. -nyújt kezet. -Gyere velem!
Megfogja erősen a karom és elkezd húzni az emberek között.
-Hová viszel Katie? -csattanok fel.
-Csak Kat. -néz rám és tovább vonszol. -Minden új tanulónak látnia kell az új iskoláját.
Hagyom magam. Katie...vagyis Kat elég magabiztos szóval rábízom magam.
-Itt is vagyunk. -állunk meg a büfé sora előtt. Itt fogunk megöregedni mire sorra kerülünk...
-Ez csak nem pizza? -kérdezem lelkesen, mert megcsapott a kellemes illat.
-Deee...-mondja Kat széles vigyorral az arcán.
Pár ember után /kb. úgy 12/ végre sorra kerültünk és vettünk két szelet pizzát.
-Köszönöm, hogy megmutattad. -mondom az utolsó falat lenyelése közben.
-Szívesen. -válaszolja mosolyogva.
-Menjünk, mert elfogunk késni..
Gyorsan indulunk vissza a terembe, amikor megszólal a csengő és futásnak eredünk.
-Basszus! -mormogom futás közben. Katie belöki a terem ajtót és megkönnyebbűlve vesszük észre, hogy nincs még itt a tanár.
-Ezt megúsztuk. -szól nevetve, és egy halvány arany csík fut végig a szemén.
Erről mindig csak olvastam és nem tetszik, hogy Kat szeme ezt csinálta...
Leülök a "helyemre" Daniel mellé és ráveszem magam, hogy nézzek a szemébe. Ő is engem néz.
-Mi az? -kérdezem, de még mindig a szemét bámulom.
-Te néztél előbb engem. -jelenti ki, s elfordulok. Lehet, hogy nem ő az?
Mindig is kedvesnek képzeltem azt, akinek ilyen szeme van. Daniel eddig minden, csak nem kedves...
                                 **
Véget ért az összes óra. Daniellel csak a tananyagról beszéltünk.
Kat eltűnt, így egyedül indulok el.
-Hmm, cica van gazdád? -fogja meg a derekamat hátúlról egy fiú.
-Persze, csak az van. -válaszolom szarkasztikusan és próbálom magamról leszedni a kezeit.
-Engedj el! -üvöltök rá, mire megpróbál megcsókolni.
-Szeretem a vadmacskákat! -vigyorog a képembe.
-Engedd el. -hallom Daniel hangját.
-Most!
-Jaj csak nem te vagy a gazdi? -kérdezi Danieltől ez az idióta.
-Mike, nem mondom mégegyszer. -jön ide Daniel. Mike elenged és megint belevigyorog az arcomba.
-Most megúsztad cica, mert itt volt a barátocskád, de legközelebb nem lesz! -mondja Mike.
-Takarodj már te seggfej! -ordít rá Daniel és Mike elhúzza a csíkot.
-Jól vagy? -kérdezi.
-Igen. Köszönöm, Daniel, ha te nem vagy...
-Ne is mondd. -állít le. -Elkísérlek.
Nem jutok szóhoz, így csak fogom magam és elindulok Daniellel.
-Messze laksz? -kérdezi pár perc séta után.
-Nem. -válaszolom.
Csöndbe burkolódzunk és így megyünk tovább. Elérjük az erdőt és Daniel megáll.
-Nekem erre kéne mennem. -mondja és csillogó zöld szemeibe nézek.
-Rendben. -válaszolom, s elindul.
-Daniel! -szólok utána, mire megáll.
-Köszönöm mégegyszer.
Elmosolyodik, s eltűnik a fák között...

Sziasztok:) Ne haragudjatok, hogy ennyit kellett várni, igyekszem a következővel. /Ami egy kicsit hosszabb is lesz. Remélem nem baj:)/.