Storm - Vihar

6. Fejezet

A kezem összeér az Ő rongyot szorongató kezével.
Nem tudom, hogy én, vagy ő közeledünk egyre jobban, de valószínűleg mindketten.
Szemeiben ott van a tükörképem.
Alig választ el tőle valami, amikor megtorpan.
-Ezt nem lehet. -suttogja. Nem fogom fel hirtelen a szavait. -Sajnálom.
Hátrébb lépek és kiveszem kezéből a rongyot. Felitatom a kiömlött forrócsokit, s visszaadom Danielnek azt.
-Itt a tiéd. -nyomja a kezembe a meleg bögrét anélkül, hogy rám nézne.
-Köszönöm. -mormogom és elindulok a nappaliba. Az eső még mindig szakad.
Nem értem ezt az egészet. Miért nem lehet köztünk semmi?
Látom néha, hogy néz rám Daniel...
-Kaptam egy sms-t, hogy Helen-ék elutaznak. -mondom a mellém ülő Danielnek. Az ő kezében is ott van a forrócsoki. Lassan belekortyol majd megszólal:
-Ki az a Helen? -kérdezi és rám néz.
A mindig ragyogó szemei, most majdnem feketék. Látszik benne a fájdalom.
-A nevelőanyám. -válaszolok és elfordulok. Daniel nem veszi le rólam a szemét.
-Az igazi szüleid..-kezdi, de félbeszakítom.
-Anya meghalt, apa pedig eltűnt. Nem bírta feldolgozni anya halálát és inkább elment.
Elszorul a torkom. Látom, hogy Daniel lehajtja a fejét.
-Van testvéred? -kérdezem témát váltva.
-Mm...nem beszélnénk valami másról inkább? -kérdez vissza.
Bólintok. Annyi kérdést tennék fel neki..
-Először is, nem tudok ilyen időben elindulni, szóval nem maradhatnék itt? -félek attól, hogy elküld.
-De. -jön az egyszerű válasz, ami nekem mégis sokat ér.
-Köszönöm. -csak ennyit tudok mondani. Megint.

Pár óráig néztük a tv-t, bár inkább beszélgettünk. Jó pár dolgot tudtam meg róla, mint például, hogy a kedvenc színe a zöld, imádja a pizzát, azért lakik erdőben, mert nem szeret emberek közelében lenni. Akárcsak én.
Frissen zuhanyozva jövök ki a fürdő szobából. Daniel alig hagyott nekem meleg vizet..
-Hol fogok aludni? -kérdezem tőle a folyosón. Trikóban van és egy rövidebb nadrágban. Én pedig csak a pólóban, amit adott. Még szerencse, hogy a combomig ér.. -Nekem jó a kanapé is.
-Nem. Gyere itt a vendégszoba. -válaszol és próbálja nem a lábaimat bámulni. Elpirulok.
Kinyitja a szobája melletti ajtót és maga elé enged. A szoba halvány sárga, két szekrény és egy francia ágy van benne. A hold fénye pont az ágyat világítja meg. Imádom ezt a szobát.
-Ha bármi kell szólj, itt vagyok a másik szobában. -mondja én pedig rá mosolygok.
-Várj. Lent hagytam a telefonom. -mondom és kirohanok mellette a szobából majd le a lépcsőn.
Felveszem a telefonom a kanapéról és visszafutok. Daniel az ágyon ül.
Csak a hold fénye világítja meg az arcát, még jobban kiemelve a szemeit.
Elindulok felé, amikor feláll és megint egymás előtt kötünk ki.
-Én, én akkor most..megyek. -dadogja, tekintetünk egybe fúródott.
Szaggatottan veszi a levegőt és közelebb lépek hozzá a szoba sötétjében.
-Biztos? -kérdezem halkan. Közel vagyunk. Elég közel.
Daniel gyorsan kifújja a levegőt és megszünteti köztünk a távolságot.
Ajka puha, s lassan mozog az enyémen. Keze a derekamra téved és közelebb húz magához.
Kezeimet nyaka köré fonom, beletúrok göndör hajába.
Elválik tőlem. A szemeibe nézek és most én csókolom meg őt. Ez nem olyan, mint az előző. Ajkaink gyorsan táncolnak egymáson, derekamat erősebben fogja, én pedig meghúzom a haját.
Pár perc után válunk el levegő hiány miatt.
-Tényleg megyek. -jelenik meg egy halvány mosoly az arcán. Elenged és elindul, de utána szólok:
-Daniel..
-Igen? -néz vissza.
-Megvárod, hogy elaludjak? -kérdezem. Lehet, hogy gyerekes, de nem érdekel. Fel kell dolgoznom a történteket. Egyértelmű, hogy nem vagyunk közömbösek egymásnak. Most csak azt szeretném, hogy itt legyen velem..
-Persze. -válaszol és visszajön. Lefekszek és magamra húzom a takarót.
Daniel leül mellém és a fejemet a vállának döntöm.
-Jó éjszakát. -suttogom és köröket kezdek el írni a kezén.
-Jó éjszakát. -suttogja vissza.
Kis idő múlva így aludtam el. Köröket írva a kezén, boldogan...
***
Napsugarak égetik a szemem. Reggel van. Akaratlanul is elmosolyodom, ahogy eszembe jut a tegnapi csókunk. Pontosabban két csókunk.
Daniel nincs már mellettem.
Felkelek és kimegyek a fürdőbe. Daniel itt sincs, szóval szerintem még alszik.

A reggeli rutin után, visszaveszem a pólót és lemegyek.

Meglepetten veszem észre, hogy Daniel a konyhában van. Talán egy kávét tart a kezében.
-Jó reggelt! -jövök ide hozzá és egy puszit akarok adni az arcára, de mielőtt elérném elhúzódik.
-Szia. -válaszol. Nem tudom megint mi baja van..de nem játszhatja ezt már sokáig!
-Mi a baj? -kérdezem és hátrébb lépek.
-Semmi. -vágja rá. Alig néz rám. Nem akarom, hogy megint ilyen legyen. Azt akarom, hogy olyan legyen, mint tegnap volt. -Siessünk. Még hozzátok is el kell mennünk.
Ebben igaza van.
Kaptam én is kávét, majd felvettem azt a ruhát, amit Daniel adott és elindultunk hozzánk. Útközben végig csak a cipőink kopogását lehetett hallani a vizes köveken.
5 perc után itt állunk az otthonom előtt és a kulcsomat keresem, amit sikeresen meg is találok. Bemegyünk és egyből felrohanok a szobámba.
Ledobom az ágyra a tegnapi ruháimat. Kikapok a szekrényből egy nadrágot és sietek vissza Danielhez, az ő nadrágjával.
-Van még 15 percünk. -mondja Daniel, miután bezártam az ajtót.
-Odaérünk. -válaszolom és elindulunk.

5 percünk van a csengetésig. Gyors tempóban megyek a szekrényem felé, Daniel pedig a nyomomban.
-Na végre! Azt hittem már valami baj van. -szól Kat és megölel, én meg viszonzom.
-Szia. -köszönünk egyszerre Daniellel.
-Sziasztok. -válik el tőlem és egy vigyor kíséretében megdermed.
-Jó a pulcsid. -kacsint és először rám majd Danielre néz. -Neked is egy ilyened van nem Danny?
Lenézek magamra és most döbbenek rá, hogy Daniel vörös felsőjében jöttem el.
Danielre nézek bocsánatkérően, de nem zavartatja magát.
-Mert az enyém. -mondja egyszerűen Kat szemébe nézve.
Kat akar valamit mondani, de Daniel közbe vág. -Magunkra hagynál minket még egy kicsit, Katie? -kérdezi a fiú és a mondat végén vág egy kisebb grimaszt.
-Hát persze. -mondja Kat és csúnyán néz Danielre. -Az osztályban leszek addig. -ez már nekem szól.

Bólintok és Kat elmegy.
-Mivel nem akarok több kellemetlenséget..-kezdi Daniel, de tudom mire akar kilyukadni és nem hagyom, hogy befejezze:
-Majd kérek egy pólót Kat-től és ahogy tudom visszaadom. -mondom szomorúan. Nem hiszem el, hogy neki nem jelentett semmit a tegnapi nap.
Nem is egyszer, hanem kétszer csókolóztunk.
-Rendben. Köszi. -válaszolja és elindulunk az osztályba.
-Az én pulcsim jobban állna. -már csak Mike hiányzott.
-Elhiszem. -válaszolom és leülök Kat mellé.
-Mikor kéred? -kérdezi Mike vigyorogva.
Nem válaszolok csak forgatom a szemem.
-Mi a jó ebben a gyerekben? -kérdezi hangosabban Mike, direkt úgy, hogy mindenki hallja. -Csak egy senki.
-Haver fogd vissza magad! -szól rá élesen a zöld szemű.
-Mert ha nem? -vigyorog Mike és feláll.
Daniel is feláll és abban a pillanatban a torkomhoz kapok, de nem Daniel-ék miatt.
A feltörni készülő sikoly egészen a gyomromtól a torkomig mardos. Mély levegőt veszek és befogom a szám.
-Mel..jól vagy? -kérdezi Kat és megfogja a vállam. Megrázom a fejem.
-Melody? -hallom Daniel halk szavát, de nem tudok megnyugodni.
Kifutok a tanteremből, nem nézem merre megyek csak rohanok, ahogy tudok.
Kifutottam az iskolából. Az erdőben vagyok és még mindig úgy futok, mintha az életem múlna rajta. Térdre rogyok, elengedem a számat és hagyom feltörni a sikolyt.
Egy pillanatra semmi mást nem lehetett hallani csak a hangomat, majd szárny csapkodást, mert elijesztettem az erdőben élő madarakat..
-Helen..-lihegem, mert tudom, hogy neki lett baja. Újabb sikítás nyer utat a torkomból.
Próbálok megnyugodni.
-Azta..-szólal meg egy hang a hátam mögül. -Hát tényleg Banshee vagy.

Sziasztok:)
Itt is a következő rész.
Mivel mindjárt itt a szünet gyakrabban lesznek részek^^
Köszönöm azoknak akik eddig olvasták és remélem nem hagyják abba.❤ Csillagot, kommentet elfogadok:)
U.I.: 1198 szó.