Storm - Vihar

9. Fejezet

-Melody... -suttogja valaki. -Ébren vagy?
Próbálom kinyitni a szemem. Szerintem egy ágyon fekszem. Pislogok, s a fény azonnal a szemembe világít.
-Itt vagyunk. -ez Kat hangja.
Kinyitom a szemem. Kat ül a jobbomon.
-Hol vagyok? -kérdezem.
-A suli orvosnál. -hallom Daniel rekedt hangját. -Elájultál.
Na nem mondja?!
Fel akarok ülni, de fájdalom nyílal a lábamba. Felszisszenek, s megoldom.
-Hogy van a lábad? -kérdezik egyszerre.
-Jobban. Hol az orvos?
Daniel leül Kat mellé. Próbálok nem rá nézni.
-Hát, jó kérdés. -válaszolja Kat és elfordul.
-Ti nem szóltatok az orvosnak? -csattanok fel. Hihetetlenek.
-Nézd meg a lábad Melody. -szól Daniel. Barna szemem találkozik az ő zöldjével.
Felhúzom a nadrágom szárát és a sebnek nincs nyoma.
-Mit csináltatok? -fordulok hozzájuk és visszahúzom a lábamra.
-Mi semmit. -mondja Kat.
-Gyorsan gyógyulsz. -Daniel kihúzza magát. -Ahogy én is.
Felemeli az alkarját és egy hosszú vágást látok rajta. A szemébe nézek, majd megint a karjára.
-Te ho..
-Megcsúsztam a tetejénél csak én nem estem le. -szakít félbe.
-Te láttál a másik fán valamit? -kérdezem aggódva. Bólint.
-Egy szivet. -mondjuk egyszerre.
-Na jó ez rémisztő. -mondja Kat és itthagy minket.
-Milyen betűt láttál benne? -kérdezem és közelebb hajolok hozzá. Daniel úgy csinál, mintha meg se hallotta volna.
-Daniel..mit láttál benne?!
-A nevedet! -néz rám elsötétült tekintettel.
Csöndben maradok. Nem tudok erre mit mondani. Ő mást látott, mint én.
                               ***
-Jól vagy Melody? -jön ide hozzám már a folyosón James.
-Igen, köszönöm. -hamis mosolyt csalok az arcomra. James bólint.
-Sietnem kell a következő órámra. -szól és nézem a távolodó alakját.
Gyorsan kiszedtem a szekrényből a könyveket az órára, amikor megszólal egy riasztó.
A folyosón a többiek ereiben, mintha megfagyna a vér. Kat rohan ide hozzám.
-Hozd a cuccaid! -szól rám. A pupillái annyira kivannak tágulva, hogy alig lászik arany írisze.

Mindenki nyugodt léptekkel hagyja el az iskolát a hátsó bejáraton! Egy sorban. - szólal meg a hangosbemondó.

Körbenézek és a többiek sikítozva futnak el. A hirtelen támadt égett szagtól ledermedek.
-Mel, mennünk kell! -hoz vissza az életbe Kat és futásnak eredünk mi is.

2 óra volt eloltani a tüzet. Senki sem sebesült meg, a kár is tűrhető.
-Ha megtalálom azt, aki ezt az egészet okozta kicsapom az iskolából! -hallom az igazgató dühös hangját, ahogy a többi tanárral beszél. Próbálják lenyugtatni, ami látszólag sikerül mert felénk jön.
-Gyerekek! -beáll az összes tanuló elé úgy, hogy mindenki hallja. -Örülhettek, mert egy hétig nem kell jönnötök az eset miatt. De ahogy megtudom, hogy kitette ezt... ki lesz csapva!
És itt le is zárta. Senki sem rémült meg tőle.
-Kat! -kapok észbe. -Hol van Daniel?
Kat rám néz, de még nem szól semmit.
-Nem tudom. -válaszolja és megrántja a vállát, de nekem van benne valami gyanús. Szerintem igenis tudja.
-Ugye nem ő okozta a tüzet? -kérdezem.
-Dehogy! -vágja rá- nem is volt már itt.
Tudtam, hogy kiszedem belőle.
-Köszi az infót. -mosolygok és elindulok Danielhez.

Alig 10 perc alatt ideértem.
Halk beszélgetés szűrődik ki a házból, amit megzavarok a kopogásommal.
Elhalkúl minden. A beszélgetés abbamarad.
Daniel nem reagál ezért újra kopogok erősebben.
-Daniel! -üvöltöm. Tudom, hogy itthon van. És nem hiszem el, hogy nem hallja, ahogy verem az ajtót..
-Idióta! -hallok meg egy hangot bentről, ami nem Danielé és hirtelen kitárúl az ajtó.
-Melody. -Daniel zöld szemei tele vannak dühvel és félelemmel. -Mit keresel itt?
-Téged. -vágom rá és meg se várom, hogy behívjon elsétálok mellette.
A nappaliba megyek és automatikusan leülök a kanapéra.
-Foglalj helyet. -szól Daniel, szarkasztikusan. -Mit szeretnél?
-Mit tudsz az iskolai tűzről? -térek a lényegre. Daniel meglepődik. -Mert nem voltál sehol utána és ez nekem gyanús.
Az arcát fürkészem, s mondatom után megrándúl neki.
-Azt hiszed közöm van hozzá? -kérdezi. Hangjában ott van a fájdalom, dühvel fűszerezve.
Mikor válaszolni akarok egy halk nevetés üti meg a fülem. Daniel izmai megfeszülnek én pedig erőlködök, hogy a szemeibe nézzek. Csak most vettem észre, hogy fehér trikóban van...
-Nem hiszem. -válaszolom a szívemre hallgatva. Az eszem is kételkedik benne szóval... -Azt hittem valami bajod esett azért nem voltál velünk.
Daniel halvány mosolyt küld felém.
Halk víz csobogást hallok az emeletről.
Ez egyre furcsább.
-Van nálad valaki? -kérdezem. Daniel tekintete elsötétül. Nem mond el valamit.
-Melody sok dolgom van..-kezd bele, de közbeszólok.
-Hallottam, hogy beszélgetsz valakivel.
Hajába túrva sóhajt egyet, majd ismét felém fordul: -Váratlan vendégem akadt.
Szívverésem felgyorsul. Lehet, hogy van barátnője?
Látja, hogy kattog az agyam és megszólal:
-Nem lány csak, hogy tisztázzuk.
Lassan kifújom a bent tartott levegőt.
Daniel erre csak egy elégedett gödröcskés mosollyal válaszol.
Pár perc csendet egy ajtó csapódás, majd egy sóhaj követ.
-Nem hiszem el. -morogja maga elé Daniel és felpattan.
Nyikorog a lépcső a rajta lejövő személy lépteitől.
-Állj meg! -szól dühösen Daniel.
-Miért is? -kérdezi gúnyosan egy majdnem ugyanolyan mély fiú hang.
Feléjük fordulok és szembe találom magam egy ugyanolyan magas fiúval, mint Daniel. Aranybarna, már-már szőke göndör tincsei rövidebbek, de a szemébe lógnak akárcsak a másik Göndörkének.
És amikor a szemébe nézek megfagy a vér az ereimben. Gyönyörű világos zöld szemei vannak..
-Melody.. -suttogja, nekem pedig végifut az emlékkép az elmémben. Ő segített fel az esőben...vele álmodtam.
-K..ki vagy Te és honnan tudod a..a nevemet? -remeg a hangom, amihez társul a kezem is. Mintha könnyek gyűlnének a szemembe.
A szőke fiú leül velem szembe és a kezemért nyúl. Nem tudom miért, de nem veszem el. Daniel idegesen leül mellém, de most csak a világosabb hajú hasonmására tudok figyelni. Zöldjei leírhatatlan boldogságot sugároznak, amikor rám néz.
-El sem tudod hinni mióta várok rád. -mondja, rajtam pedig végigfut a hideg.
-D..Daniel. -nézek a mellettem ülő fiúra.
-Öcsi nem meséltél rólam? -az előbb még nyugodt zöldek átváltottak háborgó tengerré és villámokat szórnak Danielre.
-Öcsi? -kérdezem még mindig Danielre nézve, de ő csak a másik fiút nézi.
-Melody..bemutatom az ikertestvérem, -hangja még sose volt ilyen mély, mióta ismerem. -Aaront.

Egy örökké valóság után, de visszatértem.
Remélem van, aki olvassa még😅