Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

13. fejezet

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt! Egy kérdésem lenne hozzátok: szerintetek túl hosszúak a részek? Például a mostani is több mint 11 oldal lett. Néha úgy érzem túl terjedelmesre írom, ti mit gondoltok?

Azt hiszem, három szóval tudnám jellemezni a hetemet: munka, munka, munka. Reggel 7-től este 6-ig bent vagyok, a stúdióba aztán pedig interjúkat adhatok a vészesen közeledő filmünkről. Már csak néhány hét és végzünk, persze utána jönnek még az összevágások és egyéb munkálatok, de az a stáb nagy részére nem tartozik. A film elejét már így is szerkesztik, hiszen majd' egy hét csúszásban vagyunk és amilyen korán csak lehet, ki akarják adni a filmet. Bennem pedig kezdenek, egyre vegyesebb érzések kavarogni: imádom a filmforgatást és ezt a csapatot is, de ez a felhajtás lefáraszt, talán túl sok nekem, és ez csak durvább lesz, hiszen még ki sem adtuk a filmet. Még két hét és megvagyunk! – mondogatja mostanában Neil – Még két hét!

A rengeteg munka mellett a gondolataim nagy részét egy ember köti le: Liam. Most is itt ül mellettem és egy rántott húsos szendvicset töm magába, miközben Aubrey-t nézi, ahogy a hajamat szálkafonásban fonja. Miután az előző héten megbeszéltük, hogy megismerjük egymást, folyton csak tervezgetjük a találkánkat, csakhogy tulajdonképpen a stúdión kívül sehol sem tudunk találkozni, nekem sok a munkám és ők is dolgoznak az új albumon. Mostanában sokkal kevesebbet vannak itt is, ez persze nem csak annak köszönhető, hogy ők is dolgoznak, hanem annak is, hogy elérkeztünk a filmben ahhoz a részhez ahol Zoe (a filmbeli én) sokat jár éjszaka Chrishez. Ezzel még nem is lenne baj, csakhogy a kamera előtt kell „hemperegnem" egy igazából tök idegen sráccal, Liam pedig csütörtökön megmondta (na, jó, a megmondásán kicsit hangosabban festett a dolog), hogy őt nagyon zavarja a dolog.

- Szerinted nekem jól esik egy idegen sráccal ezt csinálni? Ráadásul 30 ember előtt?

- Egy szóval sem mondtam, hogy szereted ezt csinálni...

- Hát én se! Ne haragudj, de ez perpillanat ez a munkám, de...

- Csak annyit kérek, majd szólj, ha vége ezeknek a részeknek, semmi kedvem azt nézni, hogy pornóvideót csináltok!

- Liam, ez nem pornó videó! – csattantam fel hangosan, szerencsére a folyosó kihalt volt

- Jó, nekem tökmindegy! – azzal megfordult és elsétált. Azt hiszem ez volt az első igazi veszekedésünk. Persze, ahogy általában szokott lenni, még aznap kibékültünk: este felhívott és megmondta, hogy nem gondolta komolyan azokat a dolgokat, amiket a fejemhez vágott, és azt is hozzátette, hogy tényleg zavarja a tény, hogy egy ismeretlen sráccal „vagyok". Bennem pedig tulajdonképpen ekkor tudatosult, hogy Liam féltékeny. Azonnal megmondtam neki, hogy semmi ok az aggodalomra, most ez a munkám, nemsokára vége lesz, és nem fogok többet érezni a srác iránt. Szinte hallani lehetett a hangján, ahogy elmosolyodik, jaj, úgy megölelgetném!

Apropó hívások: az elmúlt napokban megtöbbszöröződött a Warwickből érkező hívások száma, Tyler érdeklődés gyanánt hívott föl (és, hogy elmondja, Melissa mennyire ki van akadva rám), Melissával is beszéltem, bár nem hinném, hogy beszélgetésnek nevezhetjük: bármit kérdeztem vagy mondtam neki három válasz létezett: aha, ja, nem. Anyuék is sokat hívogattak mostanában, anya az egészségemről és a ruhaboltokról, apa a Forma 1-ről, a bátyám pedig a pasikról kérdezősködött (hiába, mindig a fejébe veszi ezt a „megvédelek a pasiktól, Adaline" dolgot). Tegnap pedig kitalálták, hogy vasárnap le akarnak jönni és itt akarnak maradni szerdáig.

- Figyeljetek, nem hinném, hogy ez jó ötlet! – hátrasöpörtem a hajam miközben a családommal beszéltem Skypeon

- Miért ne lenne jó? Végre láthatnánk! Olyan régen láttunk!