Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

15. fejezet

Este végül jó sokáig ott maradtam Niallnél. Nem csak filmet néztünk, hanem beszélgettünk is. Meséltem neki a családomról, Melissáról, arról, hogy mennyire kikészít a forgatás, no meg persze Liamről. Jól esett, hogy végre el tudtam mondani valakinek mindezt, igaz ott vannak nekem Ashleyék, de a legjobb barát számomra Niall. Valamiért úgy érzem, neki tényleg mindenkiről mindent elmondhatok.

- Köszönöm ezt az estét, ez most nagyon jól jött! – öleltem meg már a kapuban

- Szívesen húgi, neked bármikor! - szorosan átkarolt és össze-vissza dülöngélt velem

- Holnap jöttök a forgatásra?

- Hát, én biztos, Louis is Ashley miatt, valószínű Harry is, hogy levakarja magáról azt a cafkát, Liamet viszont nem tudom, eléggé kiborult ma – húzta el a száját Niall

- Gondoltam, hogy ő nem akar majd jönni – sóhajtottam – na, szia Niall, holnap találkozunk!

- Szia! – még egyszer megöleltük egymást, aztán ő visszament a házba, én pedig beültem a kocsiba és hazafelé vettem az irányt.

Szerencsére közel lakok Niallhöz, csak 5 perc, és már is a feljáróra gurultam be. Leállítottam a kocsit a garázsba és bementem a házba. Sötétség és csend, ez kell nekem most. A táskámmal együtt a lépcső felé siettem, amikor a konyhából kilépett valaki. Ijedtemben óriásit sikítottam a táskám pedig a földön landolt.

- Nyugi, Adaline én vagyok, Tyler! – kapcsolta föl Tyler a villanyt. Hirtelen nagy kő esett le a szívemről, akkor még sem akarnak megölni. Mondjuk, a mai nap után ez már csak hab lenne a tortán

- Jesszus Tyler, legalább a lámpákat hagyd oltva – sóhajtottam egy nagyot és felkaptam a táskámat a földről. – de még is mit keresel itt? Nem mentél haza a szüleimmel?

- Hát... már előbb meg akartam beszélni veled a dolgot csak nem volt alkalmam – vakarta meg a tarkóját – Szóval Melissa annyira kikészített a hisztizésével az előző héten, hogy arra gondoltam... ha megengednéd, hogy....

- Ty, mond!

- Szóval el akarok költözni onnan, és úgy gondoltam, hogy te esetleg befogadnál addig, ameddig találok egy állást és egy jó lakást. Tudom, hogy most ki vagy készülve, meg, már bocsi, de látszik is rajtad, ezért elvállalom a takarítást, fizetem a számlák felét és ígérem, hogy egyszer se rendezek bulit és egy csajt se hozok ide! Kérlek, engedd meg, hogy itt lakjak! – nagy barna szemeit kidüllesztette és ártatlanul pislogott párat, egyszerűen nem lehetett neki nemet mondani. nagyot sóhajtottam és rámosolyogtam.

- Rendben Tyler, lakhatsz itt, de akkor te takarítasz, nincs buli és nincsenek csajok, legalább is itt! A számlákat meg hagyd, azt állom én, csak ne legyen veled baj!

- Nem lesz, ígérem! – odarohant hozzám és a magasba emelt – Köszönöm, nagyon köszönöm!

- Jól van, lakótárs, nyugi! Én most megyek, bedőlök az ágyba! – dobtam le táskámat a kanapéra és a lépcső felé sétáltam

- Még annyi, hogy holnap visszabuszozok Warwickbe és elhozom a cuccaimat, meg a kocsim, jó?

- Rendben, jó éjt! – intettem neki és becammogtam a szobámba. Gyorsan átkaptam a pizsimet és már is ágyban voltam. Bármennyire is végig akartam gondolni a ma történteket, egyszerűen nem volt erőm, így inkább csak az alvásra gondoltam, pár perc múlva pedig el is nyomott az álom.