Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

18. fejezet

Eljött a forgatás utolsó napja.

Szomorú voltam, mert attól eltekintve, hogy filmekben többet nem fogok szerepet vállalni, nagyon szerettem ezt a kis csapatot, főleg Ashleyt, Aubreyt és Jasminet. Már régen megbeszéltük, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, de az közel sem olyan, mint minden nap találkozni és együtt dolgozni. Egyáltalán azt se tudjuk, hogy ki mit fog csinálni, egyikünknek sincs semmi elképzelése.

Reggel elég bánatosan indultam munkába, bele se tudok gondolni milyen, lesz hétfőn úgy felkelni, hogy nem kell bejönni a stúdióba soha többé. Mikor beléptem az ajtón mélyen beleszippantottam a levegőbe, erre a jellegzetes illatra mindig emlékezni fogok. Lassan sétáltam végig a folyósokon, magas sarkúm hangosan kopogott a köveken. Kivételesen ma a magas sarkú mellett döntöttem, ritka eseményre ritka cipőválasztás. Benyitottam az öltözőmbe ahol Ashley és Jasmine Aubrey mellett ültek a kanapén és vigasztalták.

- Mi történt? – dobtam le a táskám és Aubreyhoz siettem

- Szomorú, mert vége a forgatásnak! – suttogta Ashley és átnyújtott egy zsebkendőt Aubreynak

- Nem csak ő van így – simítottam meg Aubrey karját – Szerintem mind azok vagyunk.

- Emlékeztek még az első napra? – kérdezte Jasmine

- Persze, megmaradt főleg, hogy az első napon szabályosan elkéstem – a lányok mind elkezdtek kuncogni megjegyzésemen

- Én arra emlékszem, ahogy Adaline beesett az öltözőn kétségbeesett arccal – ezen már mindannyian nevettünk. Igen, én is emlékeztem arra a pillanatra, azt se tudtam hol a fejem.

Kopogtak az ajtón, majd meg se várva a választ bejött a négy fiú.

- Jaj, srácok rosszkor jöttünk, lelkizés van! – tartotta föl a kezét Louis, mire Ashley csak megforgatta a szemét

- Elrontod a pillanatot Louis!

- Na és miről beszélgettek? – dobta le magát Niall az egyik fotelba

- Az első napról itt a stúdióba. Tudjátok én mire emlékszem még, arra mikor Ash tanított járni abban az oltári magas cipőbe és bejöttetek ti, na meg arra, hogy 5 percel később lefordultam a székről!

- Tényleg, az a cipő még megvan! – Ashley hátra ment a gardróbba, fél perc múlva azzal a bizonyos cipővel tért vissza

- Vidd innen, látni sem akarom! – fordultam el Ashleytől

- Na, vedd föl Adly! – kuncogott Niall - biztos jól áll!

- Nem, nem!

- Na, Adaline, a kedvünkért! – nógatott Liam – legalább akkor nem fogsz úgy eltűnni köztünk! – gúnyos mosolyra húzta a száját. Csak megforgattam a szemem és a cipőre néztem.

- Jó, add! – kivettem Ash kezéből a cipőt és bele bújtattam a lábaim. – Jaj, már elfelejtettem micsoda kínzás volt ez a cipő.

- Na, gyere! – lépett hátra néhány lépést Ashley és kinyújtotta a karjait – Gyere szépen!

- Akár csak aznap! – sóhajtottam és elindultam Ashley felé. – Á, basszus, mindjárt kifordul a bokám!

- Csak óvatosan vele, én még szeretném, hogy járjon! – szólt Liam Ashleynek. Muszáj volt visszaszólnom.