Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

21. fejezet

Reggel ugyanúgy összebújva feküdtünk, mint ahogy tegnap este. Liam még nagyban aludt, nem akartam felkelteni ezért inkább visszahajtottam a fejem a mellkasára és az ablakon keresztül néztem a hullámzó kék tengert. El se hiszem, hogy itt vagyunk, együtt, mindannyian. Végül egy negyed óra után úgy gondoltam felkelek és főzök egy teát, csakhogy mikor már álltam volna föl az ágy széléről, Liam megragadta a karomat és visszahúzott.

- Maradj még! – simított végig a hajamon csukott szemmel mosolyogva.

- Te fent vagy?

- A mocorgásodra felkeltem – ölelt magához – Én még aludnék néhány órát!

- Akkor aludj, én viszont éhes vagyok!

- Majd elmúlik! – fordult az oldalára és puszit nyomott a homlokomra.

- Köszi! – fordultam a másik oldalamra, neki háttal, hogy a konyhába menjek, de visszahúzott és átkarolt, hogy még véletlenül se tudjak elmenni – Liam, ne már!

- Csak egy fél órát még! – olyan közel hajolt, hogy éreztem szuszogást a nyakamon.

- De csak fél! - végül a fél órából majdnem egy egész lett. Liam visszaaludt, nekem pedig nem volt szívem felkeltetni. Inkább csak feküdtem és hallgattam a szuszogását.

- Hahó! – nyitott be a lakosztályunkba Ash egy hangos köszönéssel karöltve.

- Psszt! – ültem föl az ágyban és lassan kikeltem Liam mellől. Lábujjhegyen Ashleyhez mentem és elkezdtem neki Liam felé mutogatni, aki még mindig halkan szuszogott.

- Jaj, de cuki! – Ashley elindult az ágyunk felé. Cipője hangosan kopogott a padlón.

- Ash! A cipőd! – szóltam rá, de ügyet se vetve rám továbbsétált. Megállt Liam mellett, előkapta a telefonját és lefotózta.

- Szülinapos kép! – nézte meg a fotót miközben visszasétált hozzám. - Fél óra múlva indulunk várost nézni. A hallban várunk titeket! – dobott egy puszit és kisétált a szobából. Jó kedve van az biztos. Visszamentem az ágyhoz és leültem Liam mellé. Megrázogattam a vállat, amire azonnal felkelt.

- Mi az? – mormogta félig a párnájába

- Fél óra múlva megyünk várost nézni! – végig simítottam a karján.

- Aludni akarok! – fúrta a fejét a párnába

- Akkor megyek nélküled – vontam vállat – Greggel majd elleszek – erre persze rögtön felkapta a fejét.

- Greg is megy?

- Hát lehet – haraptam az alsó ajkamba. Felült az ágyban és ásított.

- Olyan gonosz vagy! – húzott magához

- Tudom! – kuncogtam és az ölé csúsztam vele szemben. – De te így imádsz, nem igaz?

- Én nem imádlak, hanem szeretlek – csókolt meg.

- Én is szeretlek – csókoltam vissza, és csak pillanatok múlva esett le, hogy mit is mondunk egymásnak. Másodpercek múlva az ölében találtam magam. Kezeimet a nyaka köré fontam, Liam kezeit a hátamra vezette és olyan erősen magához préselt, ahogy csak tudott. Éreztem, ahogy a kezeivel a pólóm végét keresi. Lassan eltoltam magamtól és rámosolyogtam.