Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

Epilógus

- Szeretnék veletek beszélni valamiről!

- Miről? – kérdezte Aubrey

- A jövőnkről! – furán rám néztek, majd egymásra

- Kitaláltam valamit! Olyan jól összebarátkoztunk ez alatt az 1 hónap alatt, hogy azon gondolkoztam: hol tudnánk mi együtt dolgozni, aztán beugrott! Esküvőszervezés!

- Esküvőszervezés? – kérdeztek vissza egyszerre. Egyikük sem értettem miről beszélek.

- Igen! Gondoljatok bele: Ash, te értesz a ruhákhoz, ránézésre meg tudod mondani, hogy kinek mi a mérete és, hogy mi állna jól neki. Jasmine, a te sminkjeid tökéletesek, mindig eltalálod a színeket, Aubrey te gyönyörű hajakat tudsz csinálni, én pedig imádok szervezni, úgy érzem, tökéletesen össze tudnék hozni egy esküvőt. Ti mind imádjátok azt, amit csináltok, én viszont... nem találom a helyem a színészkedésben. Eleinte tetszett, de aztán túl sok lett, ti viszont a legjobb barátnőim lettetek és bármit megtennék, hogy újra veletek dolgozhassak. Na, mit gondoltok? – feszültem vártam a válaszukat. Mi van, ha kiröhögnek, vagy csak nem vesznek komolyan? Ha nemet mondanak?

- Igeeen! – ugrott hozzám Jasmine és szorosan megölelt, majd a másik két lány is csatlakozott.

- Ez egy nagyon király ötlet Adaline!

- Várj, hol fogjuk megnyitni? – kérdezte Ash, miután elengedtük egymást.

- Majd leszervezem! – mosolyogtam rájuk.

Most pedig itt ülünk 2015. december 31-én az üzletünk, a Wheeler's Wedding (csodálatos neve lett igaz?) Tetőterén és várjuk a tűzijátékot lassan halálra fagyva. Mind itt vagyunk: Ashley, Aubrey, Jasmine, Liam, Niall, Harry, Louis és én kezünkben egy-egy pohárral és arról beszélgetünk, hogy hogyan kötöttünk ki itt.

- Ez volt életem legjobbé éve! – emelte a magasba Ash a poharát. Koccintottunk (ki tudja hányadik pohárral) és azonnal lehúztuk az italunkat. Én nem mentem tovább a citromos sörnél, de a többiek... hát ők mindenen túl vannak.

- 9 óra múlva kinyit az üzletünk. El tudjátok hinni? – kérdeztem miközben magamhoz öleltem Liamet. Liammel a kapcsolatunk egyre jobb és jobb lett az után a Nizzai út után. Végig segített az üzlet megnyitásában, és mikor már a kiborulás szélén álltam elvitt a hegyi kiruccanásunkra, azóta tulajdonképpen szétszedhetetlenek vagyunk, akár csak Ash és Louis.

Bizony, az volt életem legjobb éve. Mondjuk, ki tudja, lehet, hogy a következő még jobb lesz!

Sziasztok! 

Ezennel a blogom/könyvem/történetem végéhez érkeztünk. Nagyon szerettem írni ezt a sztorit, a végén még is megakadtam. Sokkal hosszabra terveztem az egészet, viszont egy idő után elhagyott az ihlet és a kedvem is elment tőle. Gondolkozom rajta, hogy egyszer majd "berendelem" a folytatást, ha lesznek ötleteim. Minden esetre remélem sikerült egy jó befejezést összehoznom. 

Örülök, hogy velem tartottatok! :)