Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

9. fejezet

Szombat reggel hatkor szomorúan keltem ki az ágyból. Dolgozom és rajtam kívül az egész stáb is dolgozik, na és ki miatt? Miattam. Annyit mondogatták és szidtak miatta, hogy nemcsak rosszul érzem magam, de be se merek menni.

Ezen gondolkoztam, amikor besétáltam a stúdióba és lehajtott fejjel az öltözőm felé indultam. Lépteimet alig lehetett hallani a szinte teljesen kihalt folyósón. Semmi kedvem nem volt túlöltözni ezért csak egy sima kék csőfarmert, egy babarózsaszín blúzt és egy ugyanolyan színű tornacipőt vettem föl, a hajamat pedig magasra lófarokba fogtam. Már Ashleyék sem örültek nekem annyira, mint szerdán, amikor visszajöttem Birminghamből.

- Sziasztok! – halkan köszöntem, azt reméltem talán így nem vesznek észre, persze mind a hárman felém kapták a fejüket. Leültem a kanapéra és vártam az utasításokat, de egyikőjük se szólalt meg. Végül fél perces hallgatás után Ashley szólalt meg.

- Még nem vagyunk készen – majd visszafordult az asztalon kiterített ruhához és tovább igazgatta. Lesütöttem a szemem. Miért ilyen dühös rám mindenki? Ennyire rosszat tettem volna? Ráadásul a lányok eddig nem voltam ilyenek, vajon ki beszélhette így tele a fejüket? Be se kellett fejeznem a mondatot már tudtam, vagy is éreztem, hogy talán Caroline keze van a dologban. Az elmúlt napokban nemcsak átnézett rajtam, hanem szívatni is elkezdett. És nem csak úgy, hogy mint ahogy a gimiben szokás, hanem hamis pletykákat terjeszt rólam, amit már média is felkapott. Valószínűleg a júliusi címlapokon a nevem és a rólam terjesztett pletykák kapnak majd néhány sort. Nagyot sóhajtva bekapcsoltam a tévét, ahol épp a Tökéletes hang 2 ment. Láttam már a filmet és nagyon tetszett is, addig legalább leköt, amíg a lányok végeznek. Épp a tábortüzes részment, amikor beugrott valami. Én rontottam el ezt az egészet, úgyhogy most nekem is kéne helyrehozni. Nem vagyok az a nagy „úgy érzem minden az én hibám és most mindent nekem kell helyrehoznom" típus, mert olvastam már annyit, és tudom, hogy csak még jobban szétbarmolnám a helyzetet. De ez pont az az alkalom, amikor tudom mit, és hogy csináljak. Azonnal bepötyögtem a Googleba, hogy táborok és az vagy kiadott ezer találatot. Sajnos itt nem nagyon tudtam nézegetni az oldalakat és Ashley is hívott szóval majd otthon belevetem magam. Addig is tervezgettem. Egy ilyen kapcsolatépítő tábor most nagyon jól jönne a stábnak, ráadásul szerintem nagyon jól éreznénk magunkat. De hova menjünk? És mikor? Ráadásul még Neillel is egyeztetnem kell. Alig vártam, hogy a lányok végezzenek és Neilhez menjek.

- Min mosolyogsz ennyire? – kérdezte Jasmine kuncogva. Nem akartam elmondani senkinek, amíg nem biztos, de annyira feldobott ez az egész, hogy muszáj volt.

- Szóval arra gondoltam, hogy elmehetnénk egy olyan kapcsolatépítő táborba – ültem fel az asztalra, hogy jó lássam őket – tudjátok, mint a Tökéletes hang 2-be. - mutattam a tévére – Erre a stábra nagyon ráfér egy ilyen, és én fizetném az egészet, mivel per pillanat nincsenek anyagi gondjaim. Szóval ti benne lennétek? – Aubrey és Jasmine azonnal bólogatni kezdett

- Hát nem tudom, beszéltél már Neillel? – Ashley összefonta maga előtt a kezét

- Nem, még nem, de még ma beszélek vele!

- Jól van, benne vagyok, most viszont ülj vissza, igyekeznünk kell!

Ismét teljes szerelésbe léptem ki a folyosóra és indultam is a 3-as stúdió felé, csakhogy a bejáratnál összefutottam a srácokkal. Csak intettem nekik és gyorsan tovább sétáltam nehogy észrevegyék a zavartságomat, merthogy eléggé összezavartak. Harryt a csók óta kerülöm, szóval szerda óta nem váltottam egy szót se egyikükkel sem. Mondjuk ez fel sem tűnt nekik, csak Niallnak, aki ha nem a fiúkkal van elfoglalva, akkor velem próbál beszélni, de vagy őt hívják vagy engem. Liam továbbra is levegőnek néz, vagy lassan inkább már szúrom a szemét. Szóval most tényleg minden a feje tetejére állt.