Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

14. fejezet

- Adaline, Adaline, drágám! - rázogatta valaki a kezem – Adaline ébresztő!

- Jaj, mi van már? – mormogtam és az órámra pillantottam 5:45. Szórakoztok velem? – Anya, én még aludnék! – húztam magamra a takarót.

- Tudom, drágám, de arra gondoltunk, hogy holnap megmutathatnád Londont!

- Anyu, ezt már megbeszéltük! Nekem dolgoznom kell, nem hagyhatom ki, hiszen én vagyok a...

- A főszereplő, igen tudjuk – sóhajtott unottan anya – mióta Londonban vagy, úgy megváltoztál!

- Anya figyelj! – ültem föl az ágyamban – ha annyira körül akartok nézni, vegyetek egy útikönyvet és sétáljatok! – lerúgtam magamról a takarót és a fürdőszobába mentem. Istenem, miért nem tudják megérteni, hogy nem érek rá?

Megmostam az arcom és a fogam, majd mikor hallottam, hogy anya kimegy, kimentem és választottam magamnak ruhát, megcsináltam a hajamat, aztán lementem reggelizni.

- És csütörtökön? – huppant le anya elém

- Ti szerdán elmentek! – ráztam a fejem

- Arra gondoltunk, hogy maradunk! – kuncogott anya teljesen feldobva

- Nem beszélhetnénk meg ezt később, mondjuk este? – letettem a pultra a félbehagyott gabonapelyhemet, felkaptam a táskámat és a garázs felé indultam – Elmentem! – becsaptam magam után az ajtót és beültem a kocsiba. Komolyan maradni akarnak? Komolyan? Kezeimbe temettem az arcom és vettem egy nagy levegőt. Nyugi, Adaline, mindjárt vége! Mindjárt vége, a családod hazamegy, a forgatásnak vége, te pedig pihenhetsz. Csak nyugi!

Még csak háromnegyed hét van, a stúdióba is csak 7-kor nyitnak, szóval addig inkább csak kocsikázok, és próbálom magam összeszedni a forgatásra. Ez az utolsó nap, hogy Chrissel kell játszanom, mármint, úgy játszanom. A forgatásnak is hamarabb lesz vége, már csak egy hét és egy nap. Vajon mit fogok ezután kezdeni magammal? Eddig még nem érkezett egy ajánlat sem filmre vagy sorozatra, mondjuk nem is bánom, egyre jobban érzem úgy, hogy befejezem a színészkedést. Amikor jelentkeztem erre a szerepre, nem hittem, hogy ilyen lesz, teljesen másnak gondoltam az egészet.

Végül negyed óra kocsikázás után befordultam a parkolóba és letettem a kocsit. Még alig volt ott valaki. Besétáltam az épületbe, majd az öltözőszobámba. Ledobtam a cuccom, elővettem a forgatókönyvet és átolvastam a szöveget. Ma van az utolsó nap, hogy Chrissel kell „lennem" aztán végre haladunk tovább. Míg a lányokat vártam előhalásztam a laptopomat a táskámból és szállodákat néztem, mivel Neil, akit nagyon elkápráztatott a csapatépítő tábor, rám bízta, hogy rendezzem meg a stáb jutalom nyaralását, valahol valamilyen tengerparton. Én pedig már gőzerővel keresem a szállodát, mivel már jövő hét végén megyünk.

Fél óra múlva a lányok is megérkeztek. Félretettem a laptopot (amin szerencsére találtam egy-két jó szállodát) és a sminkes székbe ültem, hogy kezdjék a munkájukat. Alig telt el 20 perc, én már köntösbe feszengtem a székembe Neil mellett. A fiúk is megérkeztek, annyi változással, hogy Harry oldalán Carloline tűnt fel. Tegnap is nagyon össze voltak nőve, és ez ma sem változott.

Liam! – nyávogta Caroline, és amint Harry elszaladt büfébe, már Liamnél nyomult. Megforgattam a szemem és ahelyett, hogy őket néztem volna, inkább a forgatási helyszínt néztem.

- Komolyan? – Liam kikerekedett szemekkel nézett Carolinera. Vajon mit mondhatott neki?

- Jól van, kezdjük! – csapta össze a tenyerét Neil. Vártam az utolsó pillanatig, hogy csak akkor kelljen kibújni a köntösömből (és megmutatni ezt a förtelmesen giccses fehérneműt) ha muszáj – Gyerünk, Adaline! – nézett rám szigorúan Neil, amire azonnal lekaptam a köntöst és az ágyra dobtam magam, pont úgy, ahogy tegnap befejeztük.