10. fejezet

946 33 2
                                    



1. nap

Itt vagyunk. Itt van mindenki, aki jön a Blue Lake táborba, már csak a buszt várjuk. Én Ashleyékkel beszélgettem a parkoló elejében. Mindhármuk kezében kávé volt és azt iszogatták lassacskán, nekem nem kellett kávé, annyira fel voltam pörögve, hogy simán eltoltam volna mind a két buszt Franciaországig (jó talán addig nem). Közvetlen mellettünk a 4 fiú röhögött valamin, és szinte az összes lány köréjük tömörült. Nem tudtam eldönteni, hogy a fiúkra vagy a kabátjukra hajtanak-e a csajok, mivel majdnem az összes olyan rövidnadrágot és olyan mélyen kivágott, szinte semmit sem takaró felsőt vett föl, hogy még a prostik is megirigylik tőlük és gondolom majd megfagytak benne. Mi négyen eléggé kilógtunk közülük, Ashley farmert viselt (szerintem nincs is csak farmer nadrágja) egy Nike melegítővel a haját pedig lófarokba fogta. Jasmine, mint mindig most is tetőtől talpig rózsaszínbe virított, rózsaszín sportcipő, rózsaszín térdig érő cicanadrág és rózsaszín melegítő felső. Aubrey is követte a példáját, csak ő nem rózsaszínbe, hanem feketébe volt. Olyan sportszoknya volt rajta, ami a teniszeseken szokott lenni, csak ő vett alá egy fekete vastag harisnyát, ami első látásra cicanadrágnak tűnt. A cipőjéről megint Abbey jutott eszembe az NCIS-ből, szegecses volt, és magasított, igazából nem tudom, hogy hívják ezt a fajta cipőt, de neki nagyon jól állt. Felül egy sima fekete toppot viselt, arra pedig felvette a szegecses melegítő felsőjét. Rajtam egy hosszú, szintén fekete leggings volt, ami a térdemnél meg lett vágva. Felsőnek egy sima szürke rövid ujjút választottam és a fekete Adidas melegítőmet húztam magamra. Eleinte úgy volt, hogy a derekamra kötöm, de Londonban, hajnali 5-kor, júniusban még hűvös a levegő. Lassan végül a buszok is begördültek. Bepakoltuk a csomagjainkat (nem értem, hogy hozhatott mindenki 2 bőröndöt, amikor nekem minden egy sporttáskában is elfért) aztán felszálltunk a buszra. Én Ashleyvel ültem, kikönyörögte, hogy ablak mellett üljön szóval én ültem kívül. Mögöttünk Aubrey és Jamine ült. Előttünk két, táncos lány vihorászott a mellettünk lévő sorban pedig velünk egy vonalban Louis és Liam ült, előttük pedig Harry Niallel. Kb negyed óráig állt a busz egyhelyben, mivel a táncos és stábos csajoknak annyi cuccuk volt, hogy nem fért bele a buszba. Amíg a buszsofőrök próbálták 2 buszba beletuszkolni a cuccokat körülöttünk sok lány azon hisztizett, hogy ők akartak a fiúk közelébe ülni. Egyre nagyobb lett a nyávogás és a hisztizés, Ashleyvel pedig alig tudtuk visszatartani a nevetésünket. Feltérdeltem az ülésemre és körbenéztem a buszon. Hátul ült Daniel és a haverjai. Látszott az arcán, hogy nagyon nem tetszik neki, hogy mindenki ekörül a 4 fiú körül lebzsel.

- Hé, Ash, nézd már Danielt! – megböktem barátnőm kezét, aki feltérdelt mellém és nagyot horkantva nézte Daniel morcos arckifejezését.

- Szegényke, biztos most döbbent rá, hogy nem körülötte forog a világ! – felnevettem megjegyzésére, majd visszahuppantuk a helyünkre. Lassan végül el tudtunk indulni, a lányok leültek a helyükre nagy durcásan és a pink és lila bőröndöket is belepasszírozták a buszba. Az út eleje halkan telt, vagy is inkább mi voltunk csendben, a többiek nevettek, a lányok inkább viháncoltak és próbálták felkelteni a négy srác érdeklődését. Kuncogva konstatáltuk, hogy nem nagyon sikerült nekik, mivel Harry a telefonján chattelt valakivel (fél hatkor!) Niall a telefonján játszott, de néha fel-felpillantott, ha a nevét hallotta, Liam az ablakon bámult kifele, közben zenét hallgatott, Louis pedig, ahogy megígérte nekünk mesélt vicceket. A harmadik-negyedik vicc után már a könnyeim csorogtak a nevetéstől. Végignéztem a három lányon, Aubrey és Jasmine is a hasukat fogva nevettek Louis viccein, Ashley szemében viszont valami mást láttam. Ő is nevet, de inkább Louist nézegeti, tekintete vagy az ajkán vagy a szemén tapad meg. Szám elé kaptam a kezem, hogy ne látszódjon a fülig érő mosolyom, a többiek úgy is azt hiszik csak nevetek. Ahogy Ashley-re és Louisra gondoltam, arra, hogy milyenek lennének együtt, azon kaptam magam, hogy Liamet bámulom. A zenére mozgatta a fejét közben pedig a napfelkeltét bámulta. A mögötte ülő lány megkocogtatta a vállát, mire levette a fülhallgatóját és hátrafordult. A lány, aki az előbb megbökdöste az ujjával, most úgy hajolt be neki, hogy tökéletesen belásson dekoltázsába, Liamnek pedig egyből odatévedt a tekintete. Jellemző. Megforgattam a szemem és akaratlanul is tovább néztem őket. A lány valami olyasmit mondott neki, hogy unatkozik és szeretne beszélgetni, aha, ha ezt ő beszélgetésnek nevezi... Sajnos nem voltam elég óvatos, mert mikor visszafordultam a 3 lány és Louis sokatmondóan rám néztek.

Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora