Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

20. fejezet

Visszamentünk a büfékhez és éttermekhez. Mi Liammel kézen fogva sétáltunk Niall és Harry mögött.

- Mit fogsz enni? – kérdezte halkan miközben kikerült egy homokozós vödörrel szaladgáló gyereket.

- Gyrost! – vágtam rá azonnal – Imádom a gyrost!

- Mikor elvittelek vacsorázni, akkor hamburgert ettünk, most meg gyrosozol. Vigyáznod kéne az alakodra! – csipkelődött halkan kuncogva

- Bunkó! – engedtem el a kezét és morcos arcot vágva előre mentem Jasminehez és Aubreyhoz. Mikor odaértem és Liam már nem látta az arcomat, mosolyogva meséltem el neki, hogy Liam mit mondott, és hogy szívassuk meg. Mikor egy épp néhány szikla mögött sétáltunk Aubrey és Jasmine hátra csörtetett Liamhez. Jasmine rögtön egy nagyot csattanó pofonnal kezdte, amin még én is meglepődtem.

- Te csak ne bunkózzál a barátnőnkkel, mert megbánod! – adta alá a hangod Aubrey olyan tipikus nyak-és mutatóujjkörzéssel. A számra kellett tapasztanom a kezem, hogy ne nevessem el magam Liam tudatlan arckifejezésén. A többiek is ugyan olyan értetlen arccal bámultak néha engem, néha pedig Liamet és a két lányt.

- Te is gonosz! – esett le Liamnek, hogy az egészet csak én (pontosabban mi) terveltem ki. Ekkorra már az arcom is kipirosodott, annyira nem tudtam visszafogni nevetésemet. Liam megindult felém, majd mikor odaért hozzám megfogott a térdeimnél fogva és a vállára dobott.

- Liam, tegyél le! – ütögettem a hátát, miközben a röhögő görcsömmel küszködtem.

- Mivel ilyen gonosz vagy így foglak bevinni az étterembe! De legalább megnyugodhatsz édesem, egyáltalán nem érződik rajtad az a hamburger. – nem is tudtam eldönteni, hogy min húzzam fel magam. Az „édesem"-en vagy azon, hogy legalább megnyugodhatok, mert nem érződik rajtam a hamburger.

- Ugye tudod, hogy vagy tíz lesifotós le fogja fényképezni, ahogy így viszel be az étterembe?

- Persze tudom, örülj neki, hogy a fürdőrucidra vettél nadrágot, különben most az egész világ látná a feneked!

- Jaj, köszi, most már sokkal jobban érzem magam – sóhajtottam miközben Liam hátát vizsgáltam. – Ha megcsikizlek mi lesz?

- Fejre esel – vont vállat egyszerűen.

- Nem gondolod komolyan, hogy így viszel be ugye? – kérdésemre Liam nagyot sóhajtott és óvatosan letett a földre.

- Remélem, most örülsz!

- Nagyon! – nyomtam egy nagy puszit az arcára, mire azonnal mosoly ült ki az arcára. Összefontam a kezemet az övével és a többiek után indultunk, akik már jócskán lehagytak minket.

Belépve az étterembe megpillantottam Greget, ahogy Daniellel, Carolineal és a sleppjükkel eszik. Caroline szinte Greg ölében ült, annyira a nyakán volt. Remélem, tudja, hogy Gregnek van barátnője, mondjuk ez Carolinet nem nagyon érdekli. Intettem neki, mire visszaintegetett. Próbáltam neki érthető kézmozdulatokkal jelezni, hogy üljön oda hozzánk, de ő csak legyintett.

- Mi az? – csúsztatta a hátamra a kezét Liam, miközben az asztalhoz sétáltunk.

- Csak Greg. Folyamatosan Carolineal van. – ültünk le egymás mellé.

- És féltékeny vagy? – Gyanakvó pillantással méregetett. Az arca ilyenkor olyan aranyos. Látszik rajta, zavarja, hogy ennyit foglalkozom Graggel.