Ha az éjszaka véget ér... [Liam Payne fanfiction] BEFEJEZETT

11. fejezet

2. nap

Azt hiszem sikerült átértelmeznünk a nyomorgás fogalmát, szóval, ha következőnek esetleg buszoznom vagy metróznom kell és az emberek két oldalról összenyomnak, tudni fogom, hogy van annál rosszabb is. Például ez: először is nem sikerült elfoglalnom a helyem a cuccok mellett ezért Jasmine és Niall közé kerültem. Én alapjából alvásnál nem foglalok sok helyet, mert mindig összehúzom magam a többiek meg nyúltak össze-vissza és mintha ott se lennék, lökdöstek. Végül körülbelül éjfél fele már Louis és Ashley volt mellettem, akik annyira egymás mellett akartak aludni, hogy Louis egyszerűen álmában átdobott a másik oldalára és Liam mellé kerültem. Na, ekkor uralkodott el rajtam a pánik, mert, hogy én Liam mellett képtelen lennék aludni, nem azért mert annyira utálom hanem... hanem mert annyira elvonja a figyelmemet. Aztán Louis elkezdte nyomni a hátam, gondolom őt Ashley nyomta és így tovább. Próbáltam úgy visszatolni, ahogy csak tudtam, de félálomban nem volt sok erőm, ezért egyszerűen elengedtem magam. Persze ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhattam volna, mert ezzel a lendülettel Liamnek nyomott, aki pedig felébredt.

- Bocsi! – suttogtam, miközben próbáltam visszanyomni Louist

- Te meg, hogy kerültél ide? - mosolyogva megtörölgette a szemét

- Őszintén? Gőzöm nincsen - még egy nagyot löktem Louison, erre abbahagyta a mocorgást, viszont valaki elkezdett őrülten hangosan horkolni.

- Fáradt vagyok! – hátára fordult és úgy bámulta a sátor tetejét. Most vettem csak észre, hogy felső nélkül alszik. Próbáltam magam türtőztetni és nem az izmos felsőtestét bámulni, de mindig odavándorolt a szemem.

- Ha ez így megy tovább én esküszöm, hogy kint fogok aludni! Amúgy ki horkol?

- Szerintem Harry. Van egy ötletem – fordult megint felém

- Mond – Louis megint elkezdett lökni ezért meg közelebb kerültem Liamhez.

- Vigyük ki őket!

- Benne vagyok! – megegyeztünk, hogy a két hős szerelmest nem húzzuk ki, inkább a horkolót és a terpeszkedőt visszük ki. Liamnek igaza volt, tényleg Harry horkolt, azt viszont nem gondoltam volna, hogy Aubrey a maga maximum 45 kilójával nyomja össze az egész csapatot, így végül ők ketten kerültek ki. Leterítettem a nagy lila plédet, amit hoztam Liam pedig a lábánál fogva kihúzta Harryt, majd Bryt is.

- Na, végre!- Liam visszadőlt a helyére, én pedig mentem volna a cuccaink mellé, ahol Aubrey feküdt, csakhogy, amíg Liam kihúzta Aubreyt, addig Jasmine a helyére ment és most ő foglalta a fél sátort, ezért megint csak Liam mellett volt hely. Észrevette, hogy tétlenül ülök a sátor elejében és felült törökülésbe.

- Ha akarod, arrébb húzom őket és akkor odaférsz – hangján tisztán éreztem a megbántottságot, ezért csak mosolyogva megráztam a fejem és elfoglaltam a helyem mellette.

- Jó ez így! – oldalamra feküdtem háttal Liamnek és Louis hátát néztem. Most már nem csak közel volt Ashleyhez, hanem kezét át is vetette derekán. Nagyon aranyosak voltak, bárcsak én is így aludnék Liammel.

*Reggel *

Egy éles sipító hangra ébredtem. Jesszus, most komolyan egy sípot fújnak a sátrunk előtt. Fáradtan megtörölgettem a szemem és felültem a sátorba. Liam a hátán feküdve próbálta kinyitni a szemeit több-kevesebb sikerrel. Louis és Ashley ugyanolyan édesen aludtak, Jasmine meg a táskáink mellett épp egy nagyot nyújtózott.