Amerika Kapitány: Lángoló Torony

Őszinte szó

Időt kértem.

Kifelé bámultam a panorámás ablakon, és két dolgon merengtem közben. Az egyik, hogy honnan fogok szedni egy kitalált bizonyítékot egy kitalált testvér kitalált elrablására. A másik, hogy vajon mekkora eséllyel hagynám el élve a SHIELD épületét az ablakon keresztül. Utóbbi egyre kevésbé tűnt életszerű tervnek. Vissza akkor a másikhoz. Kitalált bizonyíték. Ötletgyűjtés. Gyerünk.

Kopogtattak az ajtón.

Ez a szoba már szebb volt, mint a kihallgatóhelyiség, és megadta annak az illúzióját, hogy viszonylag szabadon vagyok eresztve. De azért annyira nem voltam naiv, hogy ezt el is higgyem. Valószínűleg ebben a pillanatban is figyelik minden mozdulatomat.

- Gyere be - kiáltottam, hátra sem nézve. Na, egy tipp. Rogers.

- Evony - szólított meg, és örömmel konstatáltam, hogy a tippem helyes volt. Még mindig nem fordultam meg. Talán ha úgy teszek, mintha itt se lenne, akkor magától elmegy.

- Most biztosan össze vagy zavarodva.

Biztosan.

- De tudnod kell, hogy bennünk megbízhatsz. Mi tényleg segíteni akarunk.

- Ja, natürlich - mormogtam az orrom alatt, de még így is meghallotta.

- Tudom, mit érzel. Nekem a legjobb barátom esett fogságba a háború alatt. Bármire képes lettem volna, hogy megmentsem.

- Bármire? - kérdeztem vissza oda sem figyelve.

- Igen. Bármire.

Komor volt és együttérző. Kicsit már talán bűntudatom is volt amiatt, hogy becsapom őket. De csak egy nagyon kicsit.

Talán ha lyukat égetnék a padlóba.

- Szóval ha beszélgetni szeretnél valakivel, én itt vagyok.

Hogy mi? Ja. Persze.

Egy percig még ott ült néma csöndben mögöttem. Mintha várta volna, hogy esetleg majd megtörik a jég és megnyílok felé. Hátrapillantottam. Hosszú ideig néztünk egymás szemébe, aztán önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám. Ettől ő is elmosolyodott. Ideje volt rögtönözni valamit. Végül is minél hitelesebb a sztorim, annál jobban le fogják engedni a védelmüket, míg aztán gond nélkül megléphetek.

- Jól van - sóhajtottam. Az ágyon ült, úgyhogy lehuppantam mellé - Eléggé kivagyok.

Bólintott.

- Hosszú volt ez az egy év. És végig azt éreztem, hogy teljesen egyedül vagyok a gondjaimmal. Hogy nincs senki, aki segíthetne.

- Ezt megértem - mosolygott rám részvéttel.

- De még mindig félek. Attól tartok, hogy meg fogják tudni. Talán már tudják is, hogy itt vagyok. Akkor pedig nem tudom, mit fognak tenni...

- Mennyi idő szokott eltelni a feladat és a "jutalom" között?

- Néhány nap - hű, megy ez, mint a vízfolyás.

- És most?

- Most semmi.

Elgondolkodva nézett maga elé.

- Talán ha elengednétek, akkor ők is megnyugodnának, és jelt adnának magukról - vetettem fel, csak a próba kedvéért, hátha most már vevők rá.

- Tudod annak mi az ára - fordult vissza felém jelentőségteljes pillantással. Információ.

- Nem tehetem.

Ismét csend telepedett ránk. Odakintről beszűrődött a SHIELD zajos pezsgése.

- Mióta van meg a képességed? - váltott témát hirtelen. Meglepett vele, de nem jutott eszembe semmi, amiért ne beszélhetnék erről vele.

- Születésem óta bennem van, de kamaszkoromban aktiválódott.

Bólintott.

- És mi mindenre vagy képes?

Ártatlan kérdésnek volt álcázva, de valójában ez már túlment az óvatosságom határán. Csak rámosolyogtam, mire bólintott.

- Jól van - felkelt - Majd szólj, ha meggondoltad magad.

Elindult kifelé, és abban a pillanatban megláttam a helyzet nagyszerűségét. Ők fognak kivinni innen.

- Steve! - kiáltottam utána, mire azonnal visszafordult.

- Segítek. Elmondom. De kérlek addig ne csináljatok semmit, amíg nem hallok a testvéremről.

- Rendben, ígérem - vágta rá talán túl gyorsan, de a híre megelőzte. Állítólag maga a megtestesült becsület. Ha megígér valamit, akkor azt be is tartja. Különben sem számított.

- Gut. Egy pasasnak kellett odaadnom az árut abban a raktárhelyiségben, ahol elfogtatok. Ha odavisztek, mutatok valamit.

Próbáltam a lehető legőszintébben előadni a dolgot, bár ebben legalább volt igazság. Hosszan, vizsgálódva figyelt, aztán rábólintott.

- Jól van. Megbeszélem a többiekkel.

Amint elhagyta a szobát, megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. 

Ez sokkal jobban ment, mint vártam.