Amerika Kapitány: Lángoló Torony

Mindent nem

- Itt az ideje, hogy beszéljen, Holzmann.

Ketten voltunk egy kihallgatóhelyiségben. Fury fürkészőn méregetett. Az üveg visszatükrözte rezzenetlen arcom.

- Miről? - kérdeztem megjátszott tudatlansággal.

- Mindenről. Neveket akarok. Adatokat. Helyszíneket. Mindent!

Konokul az asztallapra szegeztem a tekintetem. Átálltam, szívvel-lélekkel a SHIELD-hez. Kölcsönöztem nekik az erőmet, segítettem, részt vettem már egy bevetésen is. De az, hogy eláruljam egykori társaimat, akik közül nem egyet szinte már testvérként szerettem - erről szó sem lehetett. Hogy én legyek az, aki miatt rács mögé kerüljenek, elfogadhatatlan gondolat volt. Nem mindegyikük volt olyan elvetemülten gonosz, mint mondjuk a kiképzőtisztem. Vagy a Monstrum.

- Holzmann! - szólt rám erélyesen Fury, kizökkentve gondolataim közül. Nem válaszoltam.

Türelmetlenül fel-alá kezdett járkálni. Hirtelen nagyon ismerősnek tűnt a helyzet. Csak Rogers hiányzott az összképből.

Abban biztos voltam, hogy nem véletlenül rendezték így a kihallgatásomat. Nem akarták, hogy itt legyen. Ha ki akarták teregetni az előéletem, ahhoz egyedül kellett lennem, távol attól, aki teljes mértékben mellettem áll.

- Beszéljen, Holzmann! Beszéljen! - kiáltott rám hirtelen, és mindkét tenyerével az asztalra csapott. Összerezzentem. Összepréseltem az ajkaimat.

Kihúzta a széket, és leült velem szemben. Egy teljes percig hallgatott. Hallottam a saját dübörgő szívdobogásom. Nyeltem egyet, de még mindig nem néztem fel rá.

- Evony - sokkal szelídebb lett a hangja, amivel sikerült meglepnie - Nézze, ami a Kapitánnyal történt, az elkerülhető lett volna.

Ezzel sikerült telitalppal belém gázolnia. Folytatta.

- Ha elmondott volna mindent, amit tud, akkor felkészülhettünk volna. Nem ért volna váratlanul egy ilyen ellentámadás. Ezért van szükségünk minden adatra, információra a Viharról, amivel rendelkezik.

A lelkiismeretem mardosva gyűrte gombóccá a gyomromat. Nem tudtam, mit tegyek.

Fury már mindent elmondott, amit akart, és a válaszomra várt.

- És ha nem? - néztem fel fáradtan - Akkor mit tesz? Mutat még egy borzalmas videót? Vagy el is visz valahova? Vagy megkínoznak? - ez utóbbi abszurd feltételezés volt. Talán korábban lett volna olyan idő, amikor ezt megtehették és megtették volna, de most már Rogers megakadályozta volna.

Most ő nem válaszolt.

Elhúztam a szám.

- Nem tehetem, nem érti? Nem lehet.

- Mitől fél?

- Bántani fogják őket.

- Csak megelőző intézkedéseket akarunk tenni.

- Nem ezt mondtam én is? - mosolyogtam rá fanyarul. Türelmetlenül sóhajtott egyet.

- Jól van - felkelt, hogy távozzon - Kap 24 órát.

- 24 órát? Mégis mire?

- Hogy eldöntse, kinek az oldalán áll - és magamra hagyott.

***

Egy néhány perces látogatásnak indult. Nem akartam zavarni a pihenése közben, de ő szelíden marasztalt. Leültem hát az ágya mellé egy székre, és beszélgetni kezdtünk. Ártatlan történeteket meséltem, hogy szórakoztassam, amíg gyógyul, aztán ő is bekapcsolódott a saját anekdotáival. Csak úgy repült az idő, és egyszer csak már nem is a széken ültem, hanem az ágyon, az ölében, míg ő az egyik karjával körülfonta a derekam, és elmélyülten figyelt. Ujjaival szórakozottan a combomon játszadozott.