Amerika Kapitány: Lángoló Torony

A sárkány szája

Nagyon nehezen, de beleegyeztek abba, hogy egyelőre nem avatkozunk bele a szüleim életébe. Valószínűleg az én kérésem egymagában semmit sem ért volna, de a Kapitány teljes mértékben mellém állt, így végül rábólintottak. Ettől függetlenül a helyi SHIELD ügynökök rajtuk tartották a szemüket, és ez nekem tökéletesen megfelelt így. Úgy éreztem, hogy ha a kelleténél nagyobb feltűnést keltve kirángatjuk őket az otthonukból, hogy védelmet kapjanak, azzal csak belekeverednek, és rájuk irányul egykori megbízóim figyelme.

Reggel Rogersnél kezdtem, ugyanis a SHIELD ragaszkodott hozzá, hogy legalább egyszer elpróbáljuk a Főnix Dalát Stark felszerelésével steril körülmények között. Nem túlzottan voltam odáig az ötletért, de valahol bent mégis borzasztóan kíváncsi voltam, mire lehetek még képes. Ezzel a kettős érzéssel léptem be a Kapitány szobájába.

Úgy hallottam, épp zuhanyzik, ezért csak leültem az ágyára, és vártam. Pillantásom megakadt a fürdőszobaajtó mellé támasztott pajzson. Direkt másfelé tereltem a figyelmem, de újra és újra azon kaptam magam, hogy odanézek.

Felálltam, és közelebb sétáltam hozzá. Odabentről még mindig vízcsobogás hallatszott.

Először tényleg csak messziről akartam megvizsgálni, de nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és a kezembe vettem. Nehéz volt, de kiválóan ki volt egyensúlyozva. A karomra vettem. Először csak a súlyát ízlelgettem, hogy mennyire illik rám. A szobában álló tükörben vigyorogva megnézegettem magam. Többször is eljátszottam, ahogy elbújok mögötte. Aztán azt a mozdulatot, mintha eldobnám.

Az egyik ilyennél sikerült elég lendületet adnom neki ahhoz, hogy útjára induljon. Oldalvást repült, nekipattant a falnak vékony lyukat vájva az érkezés helyén, majd a következő falnak, végül egyenesen felém indult. Ahogy magamat összehúzva, a karomat magam elé kapva elvetődtem előle, épphogy elkerülve elhúzott fölöttem, aztán szabadon engedte magát az ablakon keresztül.

Gyorsan felpattantam, és kinéztem utána a megüresedett ablakkereten keresztül. Odalentről döbbent ügynökök néztek fel. Úgy láttam, hogy szerencsére senkit nem talált el.

- Mi történt? - rohant ki Rogers egy szál törülközőben, megzavarodva.

- Őőő - kezdtem volna a magyarázkodást, amikor SHIELD ügynökök rontottak be, fegyverüket maguk elé tartva.

- Kapitány, minden rendben? - kérdezte egyikük, és közben gyorsan felmérték a terepet. Zavart pillantásom, és a törülközős Rogers láttán aztán leengedték fegyvereiket.

- Elnézést, nem akartuk megzavarni - fordult a Kapitányhoz az ügynök - Csak láttuk a pajzsot, és... - nem fejezte be a mondatot, intett a többieknek - Nem is zavarunk tovább, menjünk.

Elhagyták a szobát, és velük együtt én is határozottan megindultam kifelé. Inkább tudni sem akartam, mit gondolnak, mi történt. Reméltem, hogy megúszom a magyarázkodást, de Rogers utánam szólva megállított.

- Állj csak meg, Evony!

Visszapislogtam rá a vállam fölött.

- Remélem azért indultál, hogy visszahozd - intett fejével az ablak felé.

- Persze! - vágtam rá, és már ki is surrantam az ajtón, fülig elvörösödve.

***

Egy hatalmas hangárt ürítettek ki a gyakorlat kedvéért. Rengeteg nézőm akadt biztonságos távolban, az áttetsző, hőálló fal mögött figyelve. Hogy ez mennyit ért volna a valóságban, nem igazán tudtam, de jelenleg nem jelentettem rájuk veszélyt, így végül is nem volt jelentősége. Persze Stark is köztük volt, már alig várta, hogy láthassa munkája eredményét.

Az éles bevetésre készülve Fekete Özvegy állt velem szemben. Ő kapta a feladatot, hogy szabadítsa fel bennem a sárkányt, amikor a szükség úgy kívánja. Egymást néztük, és közben nyugtató, mély levegőket vettem. A Stark készítette ruha és kesztyű tökéletesen passzolt rám. Kényelmes volt és hatásos.

- Szólj, ha készen állsz - mondta Natasha felkészülten. Még egy utolsó fejkörzés, aztán bólintottam.

Rám emelte a fegyvert, és leadott egy hibátlan fejlövést.

Néhány perccel később a lángoszlopban fekve ébredtem, kicsit kicsavart pózban, ahogy elestem a lövés után. Már akkor éreztem, hogy valami nincs rendben.

Az erőm többszöröse volt a korábbinak. Olyan intenzíven átjárt, hogy azt éreztem, nem tudom kordában tartani. Vettem néhány mély levegőt, hogy lecsitítsam háborgó elmémet, és uralmam alá hajtsam a lángokat. Nem lesz semmi baj. Talpra ugrottam, aztán a kesztyűket is bevetve leszívtam magamról a lángokat.

Robbanásszerű lökés taszított hátra.

Durván nekicsapódott a fejem a kemény padlónak, és néhány másodpercig küzdenem kellett azért, hogy eszméletemnél maradjak. Eközben előttem az örvénylő tűzviharban kikörvonalazódott a sárkány. Ez nem az a tűzlény volt, amit már jól ismertem. Sokkalta nagyobb és vadabb volt, és nem rendelkezett annyira éles vonalakkal és alakkal. Vadászó tekintete azonnal körbejárt, majd felém fordult.

Felemeltem a kezem, hogy irányítsam, de teljesen elvesztettem vele a kapcsolatot.

- Főnix, mi történik? - hallottam a fülembe dugott vevőn keresztül Fury hangját.

- Tűnjenek el innen - szóltam vissza, és talpra ugrottam, aztán rohanvást megindultam a sárkány felé. Tudtam, hogy nemsokára magától megsemmisül, csak azt kellett elérnem, hogy ezalatt senkinek se eshessen baja. Néhány tűzlabdával vontam magamra a teljes figyelmét, habár nyilvánvaló volt, hogy ezek egy tűzből született lény ellen semmit sem érnek.

Vastag vízsugarak indultak meg minden irányból a lény felé. Most először örültem igazán annak, hogy a SHIELD-nek mindig van B terve. A kezdeti örömömet azonnal letörte a tény, hogy a sárkányom újra és újra "visszaépítette" magát. Izzó haraggal kapott a vízágyúk felé, és a torkából feltörő lángoszloppal elkezdte sorban elpusztítani őket. Rájöttem, hogy hiába nincs meg köztünk az irányító kapcsolat, az erejét ettől függetlenül belőlem nyeri.

A mindenre felkészült Stark egy vízágyús páncélban kapcsolódott be az oltásba, ügyesen kerülgetve röptében a feldühödött sárkány próbálkozásait. Lassan valóban hatni kezdett az ellentámadás, és a tűzlény zsugorodni kezdett, alakja egyre formátlanabb, instabilabb lett.

A következő pillanatban ismét felém fordult, nagyra tátotta a száját, és rám vetette magát. Összeszorított szemekkel, védelmezőn magam elé tartott karokkal húztam össze magam. Aztán belül éreztem, ahogy összeomlik és semmivé foszlik.

Amikor kinyitottam a szemem, a Kapitány térdelt mellettem lihegve, védelmezőn elénk tartott pajzzsal.

- Jól vagy? - kérdezte, mire lassan bólintottam egyet. Hálás voltam neki.

Tudtam, hogy a tűz nem árthat nekem. És mégis, akkor ott, abban a percben nem mertem volna biztosra venni, hogy sértetlenül megúsztam volna a sárkány támadását.