Amerika Kapitány: Lángoló Torony

"Az alku rám eső része"

- Nos - törte meg a csendet Fury, ami a bemutatkozása után állt be.

Vártam, hogy folytassa, de egyelőre csak fel-alá járkált.

Egy kihallgatószobában voltunk. A jobb karomat begipszelték azzal a feltétellel, ha nem gyújtom magunkra az orvosi szobát. Én megtoldottam ezt fájdalomcsillapítóval, így végül kompromisszumra jutottunk. A szer baromi gyorsan hatott és baromi erős volt. Kissé kótyagosan követtem tekintetemmel, mint valami ideges oroszlánt. Fel-alá, fel-alá.

Félrebillentettem a fejem.

Már lehámozták rólam a felszerelésem. Egy kölcsön fehér ingben üldögéltem ott, várva, hogy mi lesz a folytatás. A kezeimre valami különleges kesztyűt húztak, hogy ne tudjam fogvatartóimat megpörkölni. Ami késik, az persze nem múlik, ugye.

- Nos - ismételte, majd megint ennyiben hagyta a mondatot. Talán azt várta, mikor unom meg. Az volt a baj, hogy ilyen szempontból végtelen türelemmel voltam megáldva. Addig is volt időm a szökésem tervezgetni. Merthogy nyilvánvalóan nem terveztem maradni.

- Szóval te vagy a Tüzes Lány - nézett rám végre, és megállt, velem szemben. Felvontam a szemöldököm.

- Tüzes Lány?

- Van jobb? - kérdezett vissza.

Elmosolyodtam.

- Na, halljuk.

Megmozgattam az ujjaimat a kesztyűkben. Valamilyen hőálló anyagból készült kompozit kesztyűnek tűnt.

Várakozón figyelt.

Kék szemeim lassan vörösbe fordultak, ahogy felhevítettem a testem. Ezt még tanultam, viszont egy nagyon gyors regenerációt tudtam vele elérni a csatatéren kívül.

- Főnix.

Tekintetébe gyanakvás költözött, és hátrálni kezdett az ajtó felé.

- Mire készülsz?

Talán eszébe jutott a lehetősége, hogy egész testemben lángra fogok kapni, ami mulattató gondolat volt. Összehúzott szemmel hajoltam közelebb.

- Mire készülök?

Megállt, és mereven engem figyelt.

- Küldjék be Rogerst - mondta végül, és összefonta karjait. Nem jött vissza a közelembe. Nem telt el sok idő, és kattanva nyílt az ajtó, majd Amerika Kapitány lépett be rajta. Visszadőltem a szék háttámlájára, miközben a szemem még mindig vörösben játszott. Ép karomat az asztalon pihentettem.

- Evony, igaz? - szólított meg Rogers, és közelebb lépkedett hozzám. Nem reagáltam, de szükségtelen lett volna, mert ez inkább volt kijelentés, mint kérdés.

- Szép kis aktád van itt - folytatta nyugodtan, aztán kihúzta a velem szemben lévő széket, és leült - A Hydrának dolgozol?

- Húh, te aztán nem köntörfalazol - horkantottam fel nevetve, de ő komoly maradt - Most hülyéskedsz?

Szótlanul figyelt.

- Semmi közöm nincs semmiféle Hydrához.

Még mindig figyelt. Úgy látom, nem hitte el.

- Egyáltalán honnan veszed ezt?

Rezzenéstelen volt az arca.

- Német vagy.

- Jaj értem, és minden német rögtön a Hydrának dolgozik - vágtam oda gúnyosan, mire megrázta a fejét.

- A szándékaid egyértelműen ellenségesek. Ebből következik többek között.