3 óra múlva:
Még karácsonykor se láttam ennyi rokont mint most. Szinte mindenki meglátogatott, ami melegséggel töltött el.... az elején. Aztán mikor már huszadjára magyaráztam, hogy mi történt egy kicsit kiborított.
Még anyuék is eljöttek Chicagoból, és a nagy szüleim is itt voltak, akik Cardiffba laknak. Az unokatesóim is meglátogattak és mindenféle virágot meg lufikat hoztak. Lesley, a három éves umcsitesóm meg rajzolt is nekem.
Miután elmentek a rokonok egy ideig egyedül maradtam. Nem bántam, így legalább volt időm elgondolkozni. Hogy min?
Igazából mindenen!
Azon, hogy mennyi gondot okozhattam anyuéknak azzal, hogy nem figyeltem oda, és leléptem az útról.
Azon, hogy az ismerőseim, barátaim és rokonaim, ahogy megtudták idesiettek hozzám. De legfőképpen azon, hogy Nash miért nem jött be hozzám. Nem értettem, mégis csak abban a pillanatban jutott eszembe, hogy azért mégis csak a barátom. Ezért is volt rossz, hogy nem volt velem az ébredésem után. Viszont Luke itt volt. Segített abban, hogy visszanyerjem az emlékezetem.
Nagy gondolkodásomból halk kopogás szakított ki. Kicsit feljebb ültem az ágyon és megigazitottam a lábamról lelógó takarót.
- Gyere - kiálltottam. Egy szőke buksit pillantottam meg az éppen nyíló ajtóba. A szőke 'madárfészekhez' egy pár kék szem, majd egy egész test csatlakozott.
- Szia - jött beljebb az ajtón.
- Hello - suttogtam. Mosolyogva néztem, ahogy a két keze a háta mögött pihent, és így próbál eljutni az ágyam mellé. Nagyon figyelt, hogy egy zsinórba se akadjon meg a lába. Vigyorogva nézett fel mikor végre eljutott az ágyamhoz.
- Hoztam neked valamit - fél mosolyra húzta a száját, majd elővette a kezét, a háta mögül. Egy nagy csokor fehér rózsa pihent a kezébe. A szám elé kapotam a kezem, ahogy odanyújtotta nekem a virágcsokrot.
- Ez gyönyörű - sóhajtottam, majd elvettem tőle. Kezünk egy pillanatra összeért és megfagyott köztünk a levegő. Mélyen belefúrtam tekintetem Luke tengerkék szemeibe, amik úgy csillogtak, mint a csillagok az égen. Lélegzetvételem szaporább lett. Nyeltem egy nyagyot hisz fogalmam se volt mit csináljak. Úgy érzem mióta felébredtem nem csak barátként tekintek rá. Valahogy nagyon megváltozott róla a véleményem.
Hogy miért??
Mert ő itt volt akkor, mikor Nash nem. Amikor felébredtem csak ő, Brook és Brian harcoltak azért, hogy visszatérjen az emlékezetem. És ez sokat jelent nekem. Az, hogy törődik velem és az, hogy nem adta és adja fel bármi történjék.
Ami meg Nasht illeti. Alig beszéltünk az elmúlt hetekben és kezdem azt hinni eltávolodtunk. Lehet, hogy még mindig a barátomnak mondhatom, de nem biztos hogy úgy is érzem.
Eléggé össze vagyok zavarodva! Nem tudom mi lenne a helyes, de tudom jól fogok dönteni ha eljön az ideje.
Nash szemszöge:
Nagyjából fél háromkor sikerült bejutnom Skylerhez. Úgy éreztem itt az ideje elmondani neki az igazat. Mikor a terme elé értem halkan bekopogtam. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó, aminek túloldalán Luke állt. Mindenhol ő....
- Szia - köszöntem, mire ő is és arrébállt az útból.
- Skyler - léptem az ágya mellé, de ő még rám se nézett - mi a baj??
- Szerinted! - mordult fel - itt vagyok lassan két napja, de még egyszer se nyitottad rám azt a kurva ajtót - ordította és egy könnycsepp gördült le az arcán. Már nyúltam volna, hogy letöröljem, de elütötte a kezem - Miért?? - kérdezte.
- Pont erről akartam veled beszélni - vettem egy nagy levegőt. Odahúztam egy széket és ráültem.
- Azt hiszem én most megyek - lépett ki az ajtón Luke.
- Szóval... - kezdtem. Ránéztem Skylerre és egyszerűen bennem ragadt még a levegő is. Lehajtott fejjel, összekulcsolt kézzel ült az ágyon. Egyfolytában körmeit piszkálta - amikor azt mondtam, hogy a nagymamám meghalt és ezért tüntem el, hazudtam! - erre hirtelen felkapta a fejét - Hazudtam, mert még tavaly fogadtam a srácokkal. A fogadás arról szólt, hogy téged ki tud elöbb elcsábítani. A fogadás úgy szólt, hogy utána kb egy évig kell együtt lenned veled. Kyle egyfolytában piszkált, hogy úgyse tudom megcsinálni. Ezért mentem bele az egészbe. Elő...
- És arra nem gondoltatok, hogy ezzel kurvára tönkretesztek. Szerettelek Nash! Mindennél jobban. De te.... te csak meg játszottad magad majdnem egy évig, majd most közlöd velem, hogy amúgy ez csak egy fogadás volt. Nagyon aranyos vagy mondhatom!! De ha megkérhetlek akkor MOST takarodj ki a teremből és ezentúl maradj ki az életemből!! - kiabálta sírva. Tettem amit kért, tudtam, hogy egy életre megutált, így hát kibattyogtam a szobából. Nem így akartam...
Talán igaza van! Ő szeretett, de most csalódott bennem!
