Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

9. rész

A tegnap történtek után semmit sem aludtam... Miért csinálta ezt Yoongi?! Ez volt az első csókom... és még mindig csak azon jár az eszem. Ezek után is csak "barátok" maradunk?

Ezeken gondolkoztam, miközben öltöztem a szobámba. Kinyitottam az ajtót és lementem a konyhába. Mint mindig, most is megcsináltam a reggelit a fiúknak és megterítettem. Ezután elmentem zuhanyozni, mivel tegnap nem fürödtem. Amit nagyon furcsálltam, az az, hogy egész nap nem találkoztam Yoongival...

Épp a nappaliban lévő üvegasztalt takarítottam, mikor Jimin ment a konyhába.

- Jimin! - szóltam oda, majd megállt és rám nézett. - nem láttad valahol Yoongit?

- Reggeli után azt mondta, hogy ki van dőlve, ezért lepihent.

- Oh... Köszi! - mosolygok rá, majd tovább sikálom az asztalt. Nem illene megzavarnom, szóval, ha ő akar velem beszélni akkor megkeres. Nem tudom, hogy gondolta azt a tegnapi csókot.

Igazából egész nap takarítottam megint, szóval, szerintem arról nem kell semmit sem mondanom. Táncsak nem vagytok kíváncsiak rá, hogy milyen mosószert használtam.

Este, mikor már be volt sötétedve, elő jött Suga a téli álmából. Én épp a nappaliban, a fotelben ültem mikor Suga le jött a lépcsőről, a konyhába. Nem nézett ide, biztos nem látott meg. Ha ő nem cselekszik, akkor én fogok! - mondom magamban, majd felkelek a székből és utána megyek. Mikor beléptem a helyiségbe, egy pohár vizet ivott. Lehúzta az italt és rám nézett. Beharaptam a szám, mivel nem bírtam megszólalni. Valamiért, képtelen voltam most beszélni, pedig határozottan jöttem be ide, hogy megbeszéljük a történteket.

- Szia. - töri meg a csendet. Hangjából nem áramlik kedvesség, sem bunkósság. Inkább fáradtság.

- Figyelj én...

- Tudom. - szakít félbe. - Szerettem volna veled beszélni, de ma nagyon fáradt voltam. Biztos az időben volt valami. - mondjuk én sem voltam valami jól ma, egész nap esett az eső. Mostanra már elállt, de a tócsák nem száradtak fel. - Felejtsd el a tegnapit... - erre a mondatra teljesen lesokkoltam...

- M-mi?

- Biztos azért csináltam, mert többet ittam a kelletinél...

- Csak egy üveg sör volt! - háborodok fel.

- Akkor sem voltam magamnál! Én ilyet nem tennék ha józan vagyok, szóval felejtsd el és kész! - szemeim könnybe lábadtak, a lábaim el kezdtek remegni.

- Suga... Ez az első csókom volt! - bármennyire is nyálasan hangzott, ahogy kimondtam, szerintem illene tudni, hogy mit vett el tőlem.

- És? Nem fogsz bele halni! Olyan nehéz úgy tenned, mintha nem történt volna semmi? - még a végén neki van feljebb? Itt nem használják a "gondolkozz" szót?!

- Igen! Kurva nehéz! Te szemétláda! - már nem érdekel, hogy mekkora egy híresség, én tényleg nagyon mérges vagyok rá. Hogy lehet megcsókolni egy embert véletlenből?!

Szavaim végén, már kicsordult egy kósza könnycsepp szememből, amely végig gördült arcomon.

- Minek vagy ennyire felpörögve? Már megtörtént, kész, vége. Ennyi! - ezzel még tovább feszegeti a húrt. Előtörik belőlem a sírás, kirohanok az udvarra és ott eresztem szabadjára haragom. Arcomat tenyerembe süllyesztem és úgy itatom az egereket. Mikor már úgy érzem, hogy lenyugodtam, kimegyek az utcára és sétálok. Olyan jó lenne, ha lenne egy szabad napom és rendesen körbe tudnék nézni a városban. Egy parkba tévedtem, ami gyönyörűen van kivilágítva. Mindenféle virágokkal van kidíszítve, ami jó hangulatot ad az egésznek. Csak nekem nem. Lehet, hogy már lenyugodtam és nem sírok, de belülről igen is zokogok.