Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

3. rész

Még mindig csak állok. Állok, és csak állok, mint aki tapsra várna. A jobb kezemmel olyan erősen szorítom a bőröndöm fogantyúját, hogy már kezd elfehéredni a kézfejem. Minden porcikám zsibog, a szám kiszáradt. Remegnek a lábaim. Mégis hogy mennyek be? Egy lépéssel előrébb kerülök az ajtóhoz, de ezzel nem megyek sokra. Gyerünk Youra, menni fog! - mondogatom magamban érvénytelenül, mert nem csillapítódik a remegésem. Már csak pár lépés... Elkezdek magamban számolni, majd mikor a háromhoz érek, megfogom a kilincset. Elég nagy háznak tűnik...

Mikor kinyitom a kapu ajtót behúzom magam után a bőröndömet és becsukom az ajtót. Előre nézve egy hosszú járda van, ami ha jól látom egy kosárpályán végződik. Jobb oldalt egy terasz, rajta egy hosszú asztal, sok székkel. Felsétálok a három fokos lépcsőn a teraszra, ami a végében van, azaz nem a kapu, hanem a hátsó udvar irányában. Egy nagy levegőt veszek és kinyitom az ajtót. Belépek a házba.

- Sziaaa! - Ordítja felém gyerekes hangon valaki. Felnézek és megpillantom V-t. Mi ez a nagy lelkesedés? Ez azt jelenti, hogy tudják, hogy érkezem. Tárt karokkal fut felém, ami nagyon meglep, meg is ijeszt vele. Még sosem csókolóztam, nem volt fiúm, érintkezni sem szoktam velük. Nagyon szégyenlős vagyok a fiúk körében. Hirtelen átölel, így elengedem a bőröndöm fogantyúját. Nagyon zavarba jöttem. Ahogy körbe fonta karjait a testemen kirázott a hideg. Belélegeztem parfümje illatát, ami finom édes volt. Annyira irritáló és egyben fantasztikus is volt ez az ölelés. Azért irritált, mert ez az egész hirtelen csapott engem. Mégis annyira megnyugtató volt. A meleg teste önbizalmat áraszt, ami még ha csak pármásodpercre is ért el hozzám, akkor is jó volt. Hátrébb lépett és megfogta a vállam. A szemei csillogtak, nagy vigyor ült az arcán.

- Üdv itt. Hogy hívnak? Hány centi vagy? Nem tűnsz nagyon magasnak.

- V. Hagyjad már! Megijeszted! - szólt hozzánk egy férfias, egyben hihetetlen aranyos hang. Ez biztos Jimin. - Bocsáss meg, ő alapból ilyen. Jimin vagyok. Örülök, hogy itt vagy.

Oda sétált hozzánk, közbe V leeresztette a vállaimról a kezét.

- A nevem Youra. Youra Park...

- Szép név. Kerülj beljebb. A cipőd itt vesd le. - felelte Jimin, közben besétált a konyhába.

"Szép név" - cseng még mindig a fülembe. Bár tényleg ez lenne az igazi nevem...

- A többiek elmentek bevásárolni - kezdi V - így csak ketten vagyunk itthon. - Megfogja a bőröndöm, és beljebb viszi, közben levettem a cipőm.

- Szép ház. - szólalok meg mosolyogva.

- Gyere, körbe vezetlek. - elkezd sétálni én pedig követem V-t.

A nappali közepén áll egy nagy, hosszú kanapé, előtte egy üvegasztal, amin újságok, tévé-távirányító és egy doboz sör helyezkedik el. Előtte egy plazma tévé, az asztal mellett, mindkét oldalon egy fotel. A nappaliból bevezet a konyhába. Nincs ajtó, csak annak a helye, így olyan fajta Amerikai stílust nyom rá. Az étkezőben egy hosszú asztal áll, abból a konyhaszirttel ellátott főzőfülkébe vezet az út. A pult stílusos fából van. Jimin a pultnak támaszkodva iszik egy pohár vizet. Összenézünk. Melegség önt el, de magam sem tudom miért. Olyan férfias. Youra! Az első napon már ilyenekre gondolsz?!

Körbevezet V itt is, majd visszamegyünk a nappaliba. A nappaliból a másik oldalon is nyílik egy ajtó egy szobába. Kinyitja, de nem vezet körbe csak épp, hogy benézek. Egy edzőterem. A nappaliból a lépcső a fiúk szobájához, és a fürdőszobához vezet. 

V behozta az üres szobába a bőröndöm. Szóval mostantól ez volna az én szobám? A sarokban egy egy személyes ágy, mellette a ruhás szekrény. A másik oldalon egy számítógép, mellette egy zongora van.