Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

1. rész

Álmosan megdörzsölöm a szemem, majd felülök az ágyon. Kilenc óra?! Ha megkapom az állást nem aludhatok ilyen sokáig. Már ha megkapom...

Jó lesz a napom biztos, ha már reggel a munkára gondolok...

Felsóhajtok és kiballagok a szobámból. Mivel egy ritka árvaházban nőttem fel, amit gazdagok képviseltek, kaptunk minden nap ételt és italt, meg gyakran ruhát, így aki tudja, hogy milyen út érdekli őt, abban segítenek egy szép összeggel. Mivel nap mint nap jártam órákra, hogy fejlesszem a zenei tehetségem, kaptam rá pénzt. Nagy előnyben volt az is, hogy nagyon sokan szerettek ott, így még házra is kaptam elegendőt. Fura... De nem lehetek szomorú emiatt, nem is szoktam ezen gondolkodni, hogy mekkora mázlista vagyok. Azért azt is vegyük figyelembe, hogy, ha árvaházban nőttem fel, akkor nem lehetek annyira szerencsés, hisz nincs családom...

Lesétáltam a lépcsőn majd a konyha felé vettem az irányt. Amint lesz elég pénzem, veszek egy kisebb lakást, ezt a házat pedig vissza kapja az árvaház, és egy olyan rászorulónak adják, akinek nagyobb szüksége van rá. Csináltam magamnak kávét, amit elkortyolgattam a kicsi, kerek asztalnál. Gyors elmostam a poharat a tegnapi csetresekkel együtt. Felsétáltam a szobámba, felöltöztem és megcsináltam a hajam. Elég volt bele néznem a tükörbe, de már láttam, hogy rám férne egy alapos zuhany. De még arra sem volt kedvem. Megmostam az arcom, majd lementem a nappaliba. Bekapcsoltam a tévét és bekuckoltam magam a kanapéba. Felhúztam a lábaim és rátettem egy lepedőt. Nem találtam semmi érdekeset a tévében. Csak kapcsolgattam. Egyszer csak elkezd rezegni a telefonom a kanapé melletti kis szekrényen. Magamhoz veszem a készüléket és megnézem mi volt ez. Egy SMS a Big Hit Entertainment-től, ahova a jelentkezésem küldtem. Mikor megláttam annyira megremegtem, hogy a mobil kiesett a kezemből. Gyors felkaptam a földről és megtekintettem az üzenetet.

Big Hit Entertainment:

Kedves Youra!

Nagyon örülünk, hogy felkeresett minket, épp egy olyan fajta tehetséges tanárra lenne szükségünk, mint ön! A korja kicsit eltérő, avval szemben, ahogy mi választanánk meg a csapatunknak a megfelelő tanárt, de a fiatalságával talán hamarabb össze is barátkozna a BTS-el, a tagok pedig biztosan jobban örülnének, mint egy harminc évesnek! Mielőtt még hivatalosan is itt lenne köztünk, meg kell beszélnünk pár szabályt, ehhez pedig el kéne jönnie ide:

135-010 Szöul Gangnam-gu, Nonhyeon-dong 10-31, Cheong-gu ép 2F

Köszönjük jelentkezésed!

Egy párszor még elolvastam az üzenetet, hogy ez igazi-e, viszont mikor felfogtam, hogy nem képzelődöm, elkezdtem sikongatni. Gyors a számra tapasztottam a kezem, hisz a szomszédom biztos nem örülne neki, ha a mellette lévő házban csak az én elmebetegül riasztó hangomra lenne figyelmes. Felpattantam a kanapéról, de magam sem tudom miért, biztos az öröm... de... Igen, tudok koreaiul, hisz koreai árvaházban nőttem fel, de mégis hogy a francba jussak én oda ki?! Remélem tudok még egy kis pénzt kapni, hisz akkor végre visszakapja a nevelőotthon ezt a bazi nagy házat és repülhetek innen. És ott hol fogok lakni? Ugye nem... Ugye nem a Bangtan lakásban?! Eddig nem is féltem ennyire, de most kirázott a hideg is. Hét fiú között én ott fogok lányként lelenckedni. Most mit csináljak? Először is felhívom az árvaházat...hátha tudnak segíteni a repülőjegy költségének összekaparásában aztán majd kiderül hogy lesz.

Annyeong! Ez volt az első rész. Nincs sok kaland benne, de azért nem az első részben szeretnék mindent összeütni... Remélem tetszett, ha igen jelezzétek vote-val vagy kommentell!!! :)