Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

11. rész

Nem aludtam semmit. Még mindig Suga tetteinek hatása alatt állok. Még egyszer megcsókolt, de most sokkal határozottabban. És... ahogy észre vettem, más tervei is voltak a csókon kívül. Én már végképp nem értem őt...

Felkaptam magamra egy sima fekete rövid nacit, egy bő, bvb-s pólót, összegumiztam a hajam és lementem csinálni reggelit. Mikor végeztem és megterítettem, bejöttek a fiúk és elkezdtek enni. Szokatlan dolgot vettem észre Yoongin, olyan, mintha zavarban lenne. Kimentem a konyhából, rendbe raktam a szobámat, majd a nappaliban kezdtem kicsit rendet tenni. Nem kellett sok mindent csinálnom, mivel dolgaim felét, megcsináltam tegnap. 

Úgy hat óra körül lehet, mikor a fiúk újra indulnak húzni a cipőjüket. Mindenki kész volt, nekem pedig nem mondták, hogy mennyek vagy ne mennyek. Jimin egyszerűen csak odajött hozzám, megfogta a karom és magával húzott. Azt akarta, hogy felhúzzam a cipőmet, ezért meg is tettem. 

- Hova megyünk most? - kérdem, mikor kiléptünk az utcára.

- Csak egy kicsit szórakozni. - válaszol Jimin.

- Jimin... egész nap takarítottam, nekem most nincs kedvem... Lehet, hogy vissza megyek. - kezdek lelassítani, hogy tudatára adjam, én tényleg fáradt vagyok.

- A-a. Ilyen könnyen nem szöksz meg! - megfogja a kezem és felveszem a tempóját.

- Ahh... de én tényleg fáradt vagyok... - nyűgösködök, kissé már nyávogós hangon, mire Jimin felsóhajt egy nagyot.

- Fiúk! - kezdi Jimin, hangjára mindenki hátra fordul. - Visszakísérem Yourát, mert fáradt. Mennyetek előre, majd utolérlek titeket. - válaszoltak egy oké-t, majd mentek tovább. Jimin gyors hazakísért, én lefeküdtem pihenni, majd ment is. Hamar álomba merültem.

Tíz óra körül ajtónyitódást hallok, aztán, hogy jön valaki fel a lépcsőn. Lassan nyitódik az ajtóm, kis résnyire megáll és Jimin arcát látom meg. Ő nem látja a sötétben, hogy fent vagyok-e vagy sem.

- Bejöhetsz. - mondom rekedtes hangon és nyújtózkodok egyet. Bejön és az ágyamra ül, én meg felülök.

- Kipihented magad?

- Igen. A többiek?

- Ők elmentek sétálni. Gondoltam megnézem, hogy vagy, ezért hazajöttem. - mondja, és elmosolyodok.

- Ez kedves tőled.

- Amúgy... tegnap... Hol voltál, hogy csak így hirtelen elraboltak? - kérdésére beharapom alsó ajkam.

- Én... összevesztem Yoongival... Kimentem a parkba kicsit kiszellőztetni a fejem. És hirtelen rám támadt egy idegen...

- Min vesztetek össze?

- Én...erről nem beszélek szívesen, ha nem baj.

- Megint mondott rád valami undorítót? Mert ha igen, akkor én... - kezét ökölbe szorítja.

- Nem. Dehogyis... - szakítom félbe.

- Akkor jó. - sóhajt egyet. Végig néz rajtam, majd feljebb ül. Pontosan szembe velem. Erről a tegnap este történtek jutnak eszembe, mikor Yoongi... Youra, felejtsd el! Ő nem kedvel téged, csak biztos erre vágyott és, mivel én vagyok itt most egyetlen lány, kihasználta ezt az esélyt. Igen, biztos csak ezért csinálta Yoongi! - Biztos minden rendben van? - kérdezi, amire, egy bólogatással válaszolok. Kezét ráteszi a vállamon lévő leragasztott sebre és végig simítja. Érintésébe egész testem beleborzong. - Biztos nagyon féltél... - Kezével végig simítja egész karom, majd alkarom kezdi simogatni. Megérzi a hegeket, ezért elhúzom a kezem, de a csuklóm megfogja. Ökölbe szorítom a kezem. Másik mancsa segítségével az ölébe húzza a hegekkel hasított karom. A helyzet, szinte ugyanaz, mint, amikor tegnap Yoongi szobájában voltam. Ugyanúgy sötét van, és az én szobámban is ugyanott van az ablak, így az világít meg minket. Annyi a különbség, hogy most Jimin van mellettem, nem pedig Suga...