Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

19. rész

Reggel halk szuszogásra vagyok figyelmes. Lassan kezdem kinyitni a szemeim, amit az ablakon beszűrődő napfény meghiúsít. Kicsit várok míg megszokom a fényeket, majd Yoongival találom szembe magamat. Csupasz mellkasáról párnámra hajtom fejemet. A takaró derekáig ér, Száraz ajkai kicsit elvannak nyílva egymástól, kócos haja arcába lóg. Egyik kezét mellkasán pihenteti, míg a másik feje alatt van. Mellkasán lévő keze felé nyúlok, amit elkezdek simogatni. Haját kifésülöm arcából, végig simítok fehér arcán, majd nyakára lehellek egy puszit. Szája egy huncut mosollyá görbül, óvatosan kinyitja szemeit és rám néz. Nagyon viccesen néz így ki, ezért elmosolyodok. Közel húz magához és szorosan magához ölel, ami miatt egy pillanatig nem is kapok levegőt. Elválik tőlem, majd homlokomra, orrom hegyére és számra nyom egy puszit, amit viszonzok. Mosolyogva fürkészi egy ideig szemeimet, majd megpuszilja nyakamat. Végig simít vállamon és nyakamon is, amire felfigyelek, mivel elég feltűnően figyeli testem az részét.

- Mi az? - kérdem kíváncsian. Egy kaján mosoly jelenik meg rajta.

- Semmi... - van egy tippem, hogy miért néz így, ezért azonnal felpattanok, a telefonomért nyúlok, bekapcsolom a kamerát, majd nagy szemekkel kezdem vizslatni felső testem. Nyakamon egy kékes foltot, míg vállamon egy véresre szívott nyomot látok. Szám elé kapok és kikerekedett szemekkel nézek a fiúra, akiről nem lehet levakarni a vigyort.

- Ez neked semmi?! - mordulok rá, mire felnevet halkan. - Ez nem vicces Yoongi! Nagyon feltűnő!

- Legalább tudják, hogy az enyém vagy. - szólalnák meg újból, de telefonomat éjjeli szekrényemre teszi és egy csókkal folytja vissza bennem a szót. Ajkait lassan kezdi el mozgatni, vissza dőlök az ágyra, csókunkat egy pillanatra sem megszakítva. Fülemhez hajol és nagyokat lélegezve kezd el suttogni. - Megőrjít a tudat, hogy egy szál pólóban vagy.... - Beleharap fülembe, majd arccsontomat végig csókolva tér vissza számra. Nyelvének azonnal megadom a bejutást, majd mikor megérzem nyelvünket összeérni felsóhajtok, amin elmosolyodik. - Ha nem akarod, hogy újból magamévá tegyelek, akkor fejezd be a sóhajtozást... - Suttogja számra. Hirtelen játszadozni támad kedvem vele, így megfordítom a helyzetünk, fölé kerekedek, megpuszilom, majd combjára ülök. Lassan végig simítok boxerén keresztül férfiasságán, mire hátra hajtja fejét, belemarkol a párnába és felnyög egy hangosat. Ahogy elnézem csináltam vele valamit, mert férfiassága nincs nagy nyugalmi állapotban... Ezért még egyszer végig simítok rajta, majd kicsit megszorítom. Gyors felpattanok, felhúzok magamra egy tiszta bugyit és Yoongi szenvedő arcára nézek. - Nem csinálhatod ezt velem! - felnevetek, majd a szekrényben kicsit kotorászva kiveszek egy fekete cica nadrágot és egy sima fehér pólót. Az ágyra nézek, ahonnan a fiú gondosan figyeli minden léptem, kezével fejét támasztva. Felhúzom a cicanacit, a szemkontaktust meg nem szakítva vele. Majd megfordulok és venném le a pólót, azaz a pólóját, mikor megszólal. - Nem muszáj elfordulnod. - érzem, ahogy vigyorog. 

- Valóban nem muszáj... De megfogok. - válaszolom egyszerűen.

- Miért érzed magadat zavarban előttem? - kérdi komolyan, amin én is elgondolkodok. Valójában én sem tudom miért... - Hiszen elég bátran fogdostad a farkam, most meg itt szerénykedsz. - Szemeim kikerekednek, majd ami elsőnek a kezembe kerül, azzal megdobom. Ami egy melltartó...

- Hogy mondhatsz ilyet!? Legalább ne így fejezd ki magad! - szerencsémre pont arcon találtam, mivel mikor fordultam felé, már akkor dobtam és tökéletes célzó képességem miatt, lehet még az ágyon sem landolt volna a ruhanemű. Felnevet, majd kezei közé veszi a melltartót. Felakassza szemöldökét, majd egy kaján mosolyra húzza száját. - Add vissza! - mutatok a melltartómra.

- A-a... Mi a varázsszó? - vigyorog, majd felkel az ágyról. Elkezdek felé közeledni, mire hátrálni kezd.

- Yoongi ne játszd velem ezt! - mondom mérgesen.