Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

Vége (22.)

Idegen hely... Idegen illat... Idegen itt minden... Hol vagyok?! Kicsit kell töprengenem kérdésemen, hisz minden eszembe jut, ami egy pillanat alatt lerombolja a hangulatom. Mindenre emlékszem... Lassan kikelek a puha párnák közül, megropogtatom nyakam és az ablakhoz sétálok. Az ég szürke, az aszfalt csillog a nemrég szakadó esőtől. Kilépek a szobából, végig sétálok a fafolyosón, le a lépcsőn a konyhába. Biztos örülne Kyung Soo, ha meglepném reggelivel. A gofri mellett döntök, amit hamar el is készítek, majd megterítek. Épp az evőeszközöket teszem az asztalra, mikor csoszogást hallok meg. Kyung Soo fáradt tekintetét veszem észre, ahogy a hang felé pillantok.

- Jó reggelt! - mosolygok.

- Jó reggelt! Hogy aludtál?

- Nagyon jól! - ölelem át. - Annyira köszönöm... és sajnálom is, hogy felkeltettelek!

- Jajj, ne sajnáld már! - tol el magától és néz szemembe. - Ez volt a legkevesebb! - kócolja össze hajam, majd vigyorogva leül egy székbe elém. Mosolyogva végig nézi az általam készített reggelit. - Akkor jó étvágyat!

- Jó étvágyat! - mosolygok, majd elkezdünk enni.

- Hmm... De jó... - mondja teli szájjal.

- Örülök neki!

- ÁÁ! - felakasztott szemöldökkel nézek rá. A tányéromra biccent, mire felkapok egy falatot a villámra és a szája felé nyújtom, amit bekap, majd ő is felkap egy falatot. Épp kapnám be, mikor elrántja előlem és megeszi jóízűen az ételt.

- Tudtam, hogy ez lesz! - mordulok rá, mire mindketten elkezdünk nevetni. A reggeli egész végig így telt, minden gondomat elfelejtette velem.

Odaviszem csetresem a mosogatóba, lassan ő is idehozza vigyorogva.

- Mi az? - érdeklődöm túlzott vigyorgásán, ami lassan nevetésbe szorul.

- Á, nem, nem! Semmi! - kuncog fel. - Csak azon gondolkoztam, hogy milyen jól is áll rajtad... ez. - vigyorog. Végig nézek magamon, az arcom azonnal ellepi a pír, amin el kezd röhögni. Zavaromban azt sem tudom, hogy mit csináljak hirtelen, mire kapom az ötletet, hogy felrohanok átöltözni. A tervem már az elején csődbe megy, hisz futásomat megállítja, ahogy megfogja kezem és visszahúz. - Jajj, nem azért mondtam! - ölel magához. Arcom nyakhajlatába fúrom, beszívom férfias, kellemes illatát. - Amúgy... - tol el magától. - Szeretnél beszélni a tegnapiról? - kérdi félénken.

- Persze csak átöltözöm.

- Ugye nem sértődtél meg?

- Dehogy is! - húzom vissza egy ölelésbe.

- Nem akarsz gyors lezuhanyozni? Biztos frissebbnek éreznéd magad. - válaszomat meg sem várva már húz is fel magához, kezembe nyom egy törülközőt és megmutatja hol a fürdő. - Bármelyik tusfürdőt használhatod. - mosolyog kedvesen, majd becsukja az ajtót. Lehámozom a boxert és a pólóját magamról, a tusolófülkébe lépek, megnyitom langyosra a vizet és hagyom, hogy minden porcikám felmelegedjen. Kinézek egy sampont, szétkenek hajamon egy kicsit, alaposan átdörzsölöm, majd lemosom. Beszappanozom magam, majd tusfürdővel átmosom még a testem. Egy kicsit relaxálom még a tusoló alatt, majd elzárom a vizet, s kilépek a párafelhőbe, közbe áttörülöm alaposan a testem és a hajamat is a törülközővel. Mikor úgy érzem eléggé megszárítkoztam, magamra csavarom az anyagot, bebattyogom a szobámba, felhúzom a tegnapi ruhám és visszaviszem a törülközőt a fürdőbe. Sokkal jobban érzem magam. Lesétálok a lépcsőn a nappaliba és az épp tévét néző srác mellé leülök.

- Na ugye, hogy jobb már így?

- Igen, sokkal jobb. Köszönök mindent. - elfekszem a kanapén, fejemet a fiú ölébe hajtom. Elkezdi simogatni hajamat.