Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

10. rész

  - A-apa... - dadogtam, majd még egy könnycsepp kiharcolta magát. A férfi egy széles kaján vigyort öltött arcára. Nekem most végem...  

Elkezd felém közeledni. Érzem, hogy a szívem úgy dobog, hogy az egész testem bele remeg erős lüktetésébe. Nem tudok felállni, minden végtagom lezsibbadt. Egy hirtelen mozdulattal felránt a földről a jobb karomat fogva. Kiabálnék, de hangom elcsuklik. Elkezd magával húzni, majd végre erőbe kapok és felordítok. Rángatom a karom, hogy elengedje, de megszorítja a csuklóm, így egy fájdalmasat felnyögök.

- Segítség! - ordítok egy nagyot, szemeim egyre több könnyt ereszt el, már homályosan látok tőle.

- Youra! - ordít fel a távolból Suga.

- Yoongi! - apa megfogja a másik kezemet is, hirtelen megfordít, így látom, hogy egy kocsi felé visz, aminek nyitva van a csomagtartója. Egyre jobban ficánkolok és sírok, de mind hiába, mert mire feleszmélek, a kocsi csomagtartójába akar belökni.

- Youra! - hallom meg még egyszer Suga hangját. Kicsit eltudom fordítani oldalam, így látom, ahogy Suga rohan felénk. Amint meglátom, egy pillanatra azt hiszem, van még reményem, így még jobban elkezdek mozgolódni, rugdosni, de a férfi hirtelen belevág a kocsiba, lezárja a csomagtartót és a kormányhoz fut. Érzem, ahogy elindul a kocsi és, hogy még utoljára felordítja Yoongi a nevem. Elkezdem ütögetni a járművet, hátha kinyílik, de nem sikerül. Eszembe jut, hogy nálam van a telefonom, ezért gyors kikapom a zsebemből és hívom a rendőrséget. Amint felveszik, szavukba vágok és elkezdek beszélni.

- Azonnal jöjjenek kérem... - dadogok és újra elkezdek sírni.

- Adja meg a címet! - szól bele a mobilba egy mély hangú férfi.

- É-én... N-nem tudom hol vagyok... egy kocsiba. Egy kocsi csomagtartójába. Elraboltak és nem tudom hova visznek. Kérem segítsenek... - hangom elcsuklik a végén és újból könnyek szöknek a szemembe.

- Nincs véletlenül GPS a telefonján?

- D-de... szerintem van...

- Jól van, akkor kapcsolja be és mondja meg, hogy hol van. - Megnyomom a hívástartást, majd a telefonomon egy appot, ami gyors be is méri. Ahogy látom, egy autópályán vagyunk, azaz csak egyenesen mehetünk. Vissza lépek a hívásba és elindítom.

- Egy autópályán... - elmondom még az autópálya nevét, majd azt mondja a férfi, hogy ne aggódjak, már megy a segítség. Mikor leteszem, Yoongi nevét írja ki a telefonom, gyors felveszem.

- Youra! Mi történt?! - hallom hangján, hogy aggódik.

- É-én... nem tudom... - kezdek el sírni.

- Figyelj... ne aggódj, már hívtam a rendőröket... - elmosolyodok, mert már én is megtettem ugyanezt.

- Én is hívtam őket...

- Hol vagy most?

- E-egy autópályán. Ne tudom hova visz, de nagyon gyorsan megyünk... Yoongi...

- Youra nyugodj meg! - hallom, ahogy beszáll egy kocsiba. - Mennyen egyenest! Amilyen gyorsan csak tud!

- Yoongi, mit csinálsz?

- Mondom, hogy nem kell aggódnod! Küldj SMS-t, ha megváltozott az útrend! - majd kinyomja. Ugye nem fog ide jönni?! Nem akarom, hogy baja essen...

Nem sokára hallom, ahogy lassul a kocsi. Újból előveszem a telefonom és írok Sugának.

Youra: Azt hiszem megérkeztünk.. A telefonom azt írja ki, hogy valami tó melletti kis házikóba jöttünk. - mikor elküldtem az üzenetet, már megbántam. Tényleg nem akarom, hogy baja essen, de azért én sem akarok meghalni...