Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

15. rész

- Youra... - halkan megszólítom, ajkaimba harapok. Ezek után mégis mit mondjak? Neki kéne valamit mondani... Várjunk... Hiszen ő nem érez irántam semmit... Akkor miért arra várok, hogy magyarázkodjon a mai napon történtekről?... - Sajnálom...

- Én sajnálom... Mert reménykedtem abban, hogy nem fogsz úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna...

- Youra én... - kezdtem feljebb vinni a hangsúlyt, mert már nagyon mérges voltam... Mérges voltam önmagamra, hogy az én hibámból szomorú Youra...

- Nem érdekel! Belefáradtam Yoongi! Már elegem van abból, hogy mindig azzal sértegetsz, hogy én mit csinálok! Semmi közöd sincs az életemhez, nem is volt és nem is lesz! Mindig csak játszottad velem a hülyét, megcsókoltál, majd megaláztál! Jiminnel való kapcsolatomhoz, meg még inkább nincs semmi beleszólásod! A legjobban mégis azt bántam, hogy nem álltam ki magam mellett, hanem sírva elrohantam, mint egy ribanc! Persze te ennek neveztél...

- Youra elég! Én nem akartalak megbántani!

- Nem érdekel, hogy mit akarsz és mit nem! De most hagyjuk inkább ezt a témát és mennyünk vissza. - Feláll, majd lassan én is. Elkezdünk sétálni, de már egy méter után megállok. Látom, hogy össze van zavarodva, megfordul és rám néz.

- Egyszer sem gondolkodtál el azon, hogy miért csókoltalak meg? 

- De igen... Azért, hogy beléd essek, majd mikor jól eljátszadoztál velem, elérd azt, hogy megutáljam az itt létet és elmenjek. - úgy mondta, mintha ez egy tény lenne. Pedig nem. Egyáltalán nem ezért tettem, amit tettem.

- Ez nem igaz!

- Persze, hogy nem! - forgatja meg szemeit, majd megfordul és menne tovább.

- Szeretlek!... - hirtelen megáll, de nem fordul felém. - Kibaszottul szeretlek és nem tudok ellene tenni! - mondom hangos hangnemben. Elé sétálok és a tekintetét keresem, de hiába, ő csak a földet szemléli. Álla alá nyúlok és felemelem fejét. Gyönyörű szemeibe nézek, amik mindent elárulnak. Azt is, hogy most zavarban van. Lassan odahajolok és ajkaimat az övéire teszem. Lassan visszacsókol, ami miatt felcsillan bennem a remény. Nyakára helyezem tenyerem és úgy húzom magamhoz még közelebb. Szenvedélyes pillanatunkat, a felénk tartó lépések zavarják meg, majd egy kar elrángat Youratól és maga felé fordít. Jimin...

- Mit képzelsz magadról?! - ordítja. A válla fölé tekintek és meglátom a többieket is. Biztos azért vannak itt mindannyian, mert kerestek. És rám találtak... Jimin arrébb lök, így négy nagy lépést hátra felé teszek meg. Jimin megragadja Youra karját és húzná el, de én a szabad kezét megfogom a lánynak. Jimin megáll és bosszús pillantásokkal néz rám.

- Yoongi... engedj el, kérlek... - Ez volt az a mondat, amivel szívemet darabokra törte. Képtelen vagyok elengedni. Most vallottam be az érzéseimet, amit a csóknál viszonzott, erre azt mondja, hogy engedjem el. Jogos... Én is ilyen voltam vele és miattam volt mindig szomorú. De akkor sem engedhetem el!

- Nem hallottad mit mondott?! - ordít rám Jimin, majd elindul, Youra pedig utána. Lassan elengedem Youra csuklóját, amit megbánok már az első percben. Olyan, mintha az idő lelassult volna, mert még mindig az a kép lebeg előttem, ahogyan elengedem Youra kezét, és kézen fogva megy tovább Jiminnel...

A fiúk néma csöndben figyelnek. Később már mind a heten, együtt mennek tovább. Visszasétálok a helyemre és leülök. Hihetetlen, hogy azt hittem, viszonozni fogja az érzéseimet. Minden az én hibám... Mert mindig csak megbántani tudtam, sose mondtam neki semmi kedveset... Hamar arra leszek figyelmes, hogy valaki leül mellém. Rá nézek, de az immár sötétségbe borult ég miatt nem látom az arcát.

- Szereted őt? - igazán meglepődök, mikor meghallom a hangját. Miért fordult vissza V, csak, hogy ezt megkérdezze? Nem lehetett leszűrni az előbbi alakításunkból?

- Miért jöttél vissza? - kérdezem, az ő kérdésével mit sem foglalkozva.

- Én előbb kérdeztem.

- Szerintem az elég egyértelmű. De miért érdekel? - keserű mosoly jelenik meg az arcán. Talán történt közte és a lány között valami, amit nem tudok?..

- Ne merj hozzá nyúlni egy ujjal sem... - néz rám komoly arccal, de a hangjából fájdalmat és félelmet lehet leszűrni.

- Miről beszélsz? - akasztom fel szemöldököm.

- Nem engedem, hogy olyan emberrel legyen, aki csak bántani tudja... - mondatára elég gyors felkapom a vizet.

- Mi közöd van egyáltalán, pont neked, hogy mi van köztünk?! 

- Csak hagyd békén és, ha még egyszer megbántod... Én tényleg nem fogom ölbe tett kézzel nézni! - ezen mondatán felnevetek.

- Valóban?! És mit fogsz csinálni?! - mintha nem lennék tisztában Taehyung erejével... Még sosem láttam ezt az énjét, ezért igazán meglepett amit mondott, de képtelen vagyok végig hallgatni beszédjét nyugodtan.

- Szerintem hamarosan megfogod tudni... - felkel és vissza fordul. Egy "ch"-vel zárom le a beszélgetést. E mögött vagy Jimin áll, vagy Taehyung "titkos" érzései. Lehet ő is érez valamit Youra iránt? Miért nem tudta elmondani akkor? Miért fenyegetett meg? Csak egy lépéssel véget tudnák venni a gondjaimnak... Csak egy lépés, és már nem a szárazföldön leszek... hanem az előttem csillogó tóban... Csak egy lépés...

Éééés itt van egy új rész, ami elég rövid lett... Remélem, attól még tetszik :) Igazából egész nap halálra untam magam és a wattpadon olvasgattam más fanficiket, közben sikertelenül vártam azt, hogy új rész legyen. Ezért felpattantam, és egy "ha ti nem írtok, akkor én igen!" mondattal belekezdtem, de nem lett olyan jó, mint amire számítottam :D Ez talán az eddigi legrövidebb rész, de itt van, megcsináltam! :D