Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

21. rész

Csak rohanok, amennyire lábam bírja. Hamar utat törnek könnycseppjeim lassan áztatva arcomat. Miért is menekülök? Hiszen én nem tettem semmi olyat, ami miatt menekülnöm kéne bárki elől. De már nem bírom tovább ezt a légkört. Legszívesebben most azonnal megszakítanám az egész világot körülöttem. Amiből persze csak én lépnék ki, de kit érdekelne egyáltalán, ha meghalnék? Lassan megállok a járdán. A város pompázik a fényekben, de egy árva lélek sincs a közelben. A szórakozóhelyek falai mögül kihallatszódik a halk zene, ami valójában egész hangos lehet ott belül, még ha csak ennyire is szűrődik ki. Biztos sokan lehetnek bent, mulatnak, boldogok. Kéne nekem is egy kicsi kikapcsolódás. De nem ismerem eléggé ahhoz a környéket, hogy tudjam hova mehetek be. Nem is fontos. Sőt, nincs semmi értelme az egész mivoltomnak. Egy reményem maradt... Kyung Soo. Előhalászom zsebemből telefonom, belemegyek a beszélgetésünkbe és vissza olvasom a címet, hogy hol lakik. A biztonság kedvéért megírom Jiminnek, hogy jól vagyok meg minden, nehogy utánam jöjjön vagy valami baj történjen. Csak a feszültséget tudtam kiépíteni a lakásban, sosem bírtam senkinek olyat csinálni, hogy hálás legyen, és ne csak teher legyek. Megcsörren a telefonom. Yoongi az.. Lenémítom és úgy indulok felkereső útra.

Egy jó fél óra múlva meg is érkezem célpontomhoz drága telefonom segítségének köszönhetően. Nem akarom zavarni szegényt, hisz már hajnal van. Biztos vagyok benne, hogy alszik. Újból készülékemre hagyatkozom és ráírok.

Szia..

Ugyan mire számítok? Hogy az éjszaka közepén majd vissza ír? Inkább megcsörgetem, az kicsit nyugtatóbb, mint a fültompító házcsengő. Kicsörög. Torkomban gombóc nő. Nem veszi fel. Bátortalanul megint megcsörgetem.

- Ki az? - hallatja fáradtságtól berekedt mély hangját. Egy pillanatra nem tudok megszólalni. Mit is akarok mondani? Ja, megvan! De, hogy kezdjek bele? Heló! Azért jöttem, hogy itt aludhassak nálad! Hogy miért? Mert összevesztem azzal az emberrel akiben megbíztam. Egy ideig. Így gondolatban elég rosszul hangzik.. - Haló? - megköszörülöm torkom idegesen.

- Szia Kyung Soo... Figyelj.. Én nagyon sajnálom, hogy felkeltettelek csak... izé... Itt állok a kapuban és nem mertem becsengetni. Tudom most arra gondolsz, hogy miért is vagyok itt, de ha zavar akkor elmegyek. Egyáltalán nem szeretnék zavarni. Nem is értem miért keltettelek fel. Olyan hülye vagyok...

- Youra? - szólal meg semmit nem mondó beszédem megtörve. - Miről beszélsz? Mit mondtál, hol vagy?

- Itt... A ház előtt.

- Mit keresel itt? - kérdi kicsit élesebb hangon, biztos kiüldöztem belőle a fáradtságot ilyen dolgokkal, mint hogy a háza előtt állok tanácstalanul.

- Ez elég hosszú...

- Valami baj van?

- Muszáj ezt így megbeszélnünk?

- Igazad van. Várj egy picit. - majd leteszi. Bízom benne. Benne mindig is bíztam és tudom ő nem hagyna cserben. A legjobb barátom. Bár fiú én úgy gondolok rá, mint egy testvérre. Mintha a bátyám lenne. Hamarosan kattan a zár előttem és kinyitódik az ajtó. Csak sötét alakját látom, ahogy beljebb tessékel. Bezárja mögöttem az ajtót, megfogja vállam és gyengéden megtol, hogy menjek. Belépek a meleg házba, leveszem cipőm, a kabátom felakasztom a kabáttartóra. A fényen jobban megvizsgálom őt. Egy melegítő naciban és egy pólóban van, plusz egy kardigán, amit biztos azért húzott fel, hogy ne fázzon, mikor kijött. Nagyon meleg van bent, szerintem egy boxer van rajta csak felhúzott rá egy nadrágot. - Mi a baj? - megy hátrébb meg nem szakítva velem a szemkontaktust. Leül a konyha székre, biccent, hogy üljek le elé.

- Igazából... - megyek közelebb zavartan és leülök a székbe. - Az egész úgy kezdődött, hogy Yoongi egyik napról a másikra teljesen megváltozott, kedves lett és udvarias. Túl közel kerültünk egymáshoz. De még időben elmondta nekem Taehyung, hogy Jimint "eltiltotta" előlem, vagy hogy is mondjam. Most éjjel meg össze vesztünk, elfutottam és azt gondoltam, hogy ide jövök. Remélem nem zavarlak...? - hadarom le neki gyors az egészet. Bár tudom, hogy senki nevét nem tudja a bandából és meg sem jegyzett semmit hadarásomból de legalább magam megnyugtattam avval, hogy kimondtam.

- Hmm? - húzza össze szemöldökét, kómás feje vicces látványt nyújt össze-vissza álló hajával.

- Ahh.. a lényeg, hogy össze vesztem egy olyan emberrel akit.. szeretek. - egy fél perc néma csend után felvezet az emeletre, a szobájába.

- Én a nappaliban leszek a földszinten, ha keresnél. Itt jó lesz?

- Nekem a nappaliban is tökéletes lesz! Nem kell...

- Nem baj, ha itt alszol. - vág szavamba mosolyogva, közben végig simít vállamon. - Majd holnap részletezzük. Oké? - mosolyog kedvesen.

- Oké. És köszönöm... - ölelem át szorosan.

- Ez a legkevesebb... Ja! - megy oda szekrényéhez és kicsit kotorászva benne átnyújt nekem egy pólót és egy boxert. - Húzd fel ezeket. - átveszem, de amint meglátom a boxert elpirulok. Most tényleg az ő boxerjét kéne felhúznom? Ránézek nagy szemekkel, miközben alsóját szorongatom. Felnevet tanácstalan képemen és össze kócolja hajamat. - Nyugi nem lesz baj, ha felhúzod. Na, jó éjt! - megsimítja vállam, majd maga után becsukva az ajtót távozik. Átöltözöm a tőle kapott ruhákba, majd jobban megvizsgálom a szobáját. Francia ágy, előtte szekrények. Nem nagy berendezés, mégis otthonos. Az ágy mellett mindkét oldalon éjjeli szekrény. Odasétálok az ablakhoz, aminek akkora párkánya van, hogy fellehet ülni. Elhelyezkedem, majd az ezer színben pompázó várost kezdem el nézni. Milyen magányos lehet ebben a nagy lakásban egyedül Kyung Soo... Leugrom a párkányról, majd cuccaim közül előhalászva telefonom vissza ülök. Kettő nem fogadott hívás Yoongitól, egy Jimintől és négy Taehyung-tól.

Emlékszem mikor megérkeztem mennyire nem jöttem ki Yoongival. Azt hitte, hogy csak egy-két éjszakás kalandért mentem oda. Segítettem neki a dalban. Az nap össze is vesztünk. Azt mondta lehetnék jobb. Akkor Taehyung vigasztalt meg. Sokat köszönhetek neki. Másnap moziba mentünk. Jimin és Yoongi össze veszett. Verekedtek az én hibámból. Este ott maradtam Yoongival a kórházban. Ő volt az első aki látta a hegeimet. Akkorra már mindent elmondtam a magánéletemről. Úgy éreztem, hogy megért. Kiengedték a kórházból. Eltelt pár nap. Megtörtént az, amire sosem gondoltam volna. Megcsókolt. Az első csókom volt. De azt mondta, hogy felejtsem el az egészet. Majd jött apa... Mindent felborított. Megakart ölni. De Yoongi megmentett. Este elmondtam mindent. Mindent kiadtam magamból. Viszont olyat csináltunk, amit nem kellett volna. Majdnem több lett aznap este a csóknál. De mindent elrontottam. Megint... Lefeküdtem Jiminnel... Össze vesztem Yoongival. Minden olyan hirtelen jött és csak is az én hibámból. De közel sem ért véget semmi. Majdnem megerőszakolt pár részeg idióta, de Yoongi megmentett. Következő nap úgy éreztem, hogy minden megoldódott. Szabad voltam. Boldog voltam. És Yoongi velem volt. De a pillanatot elrontotta az az idióta játék. Felelsz vagy mersz... Yoongi megcsókolt mindenki előtt. Jimin nem tudta akkor, hogy mi van köztem és Yoongi között. Átvertem... És mi volt ezután? Persze, hogy megint össze vesztünk, mi más? Taehyung támaszt adott, hogy kiengedjek magamból mindent. De persze nem megy ám minden ilyen könnyen. Újabban megint fájdalmat okoztam valakinek. Ő pedig Taehyung volt. Megcsókolt. Nem tudtam, hogy érez irántam bármit is. Vak voltam, mint mindig. A következő Jimin volt, aki a Yoongival való veszekedésemből tudta meg, hogy nem szeretem. De ő nem hagyott el, kitartott mellettem, pedig nem érdemeltem volna meg. Yoongi egy egész napra eltűnt, mikor megtaláltam azt mondta szeret engem... Ez sem volt elég, pár napra rá Jimin és Yoongi verekedtek egymással. És én Yoonginak akartam segíteni, a végén mégis veszekedés lett az egészből. Elmenekültem. Majdnem meghaltam de ő megmentett, megint. Akkor találkoztam Kyung Sooval. És ekkor minden megváltozott. Yoongi kedves lett. Folyton segíteni akart, miközben Jimin került. Biztos ekkor volt az a bizonyos beszélgetésük, amiről felvilágosított Tae. Csak nem időben... Én idióta lefeküdtem vele... Yongival... És ezután jöttem rá, hogy mit csinált szegény Jiminnel. Pontosan emlékszem, mikor behúztam Jimint Yoongi szobájába és megcsókoltam előtte. Emiatt a Jiminnek szánt pofont elvettem, hisz én érdemeltem meg. Hála istennek Jiminnel újból jó kapcsolatot teremtettem, de Yoongival semmi sem ért véget. Miért is vagyok itt? Mert pár órával ezelőtt újból össze vesztünk. És most itt vagyok. Milyen szép történet. Igazán mesébe illő, nem? Csak nem nagyon vágytam, hogy a szereplője legyek.
Vajon hol lehet most Yoongi? Mit csinálhat? Remélem azért jól van...

Hát... Ez egy elég rövidke rész lett, de még annál gyengébb 😅. Nagyon remélem, hogy tetszett nektek! Viszont már csak 2 részt tervezek és The End. Mindenkinek nagyon nagy hálával tartozom, hiszen több mint 15k nézettség van a sztorimra aminek kimondhatatlanul örülök!!! Köszönöm! ❤❤