Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

14. rész

- Akkor... elmagyaráznád, hogy mi az igazság? - kérdezi V az ágyamon törökülésben, mivel már visszakísért a városból.

- Hát...én... - kezdek bele még mindig kicsit szipogva. - Mindent jól hallottál...És nem szeretném ragozni... - utalok arra, amit nem rég mondtam neki, hogy miért jöttem ide, meg minden.

- És... megkérdezhetem, hogy mi okból csókolt meg Yoongi?

- Nem tudom...

- Mi az, hogy nem tudod? Az ember nem csókol meg csak úgy valakit. Esetleg van valami kettőtök között?

- Nem, nincs! És nem is lesz! Ezt te nem érted!...

- Ezért kértem, hogy magyarázd el...

- Mit szólt hozzá Jimin? Miután kimentem?

- Hát... felpattant a földről és be akarta ütni Suga képét, de a fiúk lefogták. Azután kiment hozzád... Mit beszéltetek?

- Semmi különöset...

- Youra... - mondja, majd közelebb ül hozzám.

- Csak... tudod... - könnyek szöknek a szemembe. - zavarja, hogy itt vagyok... És, hogy miattam minden más lett, mert Jiminnel összejöttem, amit szánalmasnak néz és... - folytattam volna, de Taehyung magához húzott és átölelt. Tudta, hogy ha nem fognám be, újra elkezdenék sírni, mert a mondatom végét már hadartam is elcsukló hangon.

- Nyugodj meg... - majd eltol magától. - Valójában... te érzel valamit Suga iránt, nem? - igazán meglepődök azon amit mond, mert nem tudom, honnan szedte ezt.

- M-mi? Nem! Dehogy is!

- Akkor miért veszed ennyire a szívedre a szavait?

- Mert ilyen vagyok... Egy érzékeny idióta, kis...

- Elég. - szakít félbe, hogy ne folytassam saját magam kritikáit. - Szereted Jimint? - kérdezi, de valami októl kifolyólag nem jön ki egy szó sem ajkaim közül.

- Én... Én nem tudom... - szólalok meg egy nagy csönd után.

- Mi az, hogy nem tudod?! Lefeküdtél vele Youra! - hangosodik fel.

- Ssh! Én... nem tudtam ellenkezni...

- Megerőszakolt? - kérdi immár halkan.

- Mi?! Nem!

- Akkor miért hagytad magad?!

- Miért érdekel ennyire?! - kérdezem, mire nem válaszol.

- Én... inkább megyek... - mondja, majd kelne fel ágyamról, de megfogom vállát és próbálom itt tartani.

- Valami rosszat mondtam? - mondom, majd mélyen a szemeimbe néz. Egy ideig csak szemezünk, majd, mintha egy rakétából lőtték volna ki, úgy mászott rám, majd megcsókolt. Annyira lefagytam, hogy mozdulni sem bírtam. A szívem, olyan erősen verte mellkasom, hogy levegőt alig kaptam. Mindenre számítottam csak erre nem... Lassan elvált tőlem és kitágultak íriszei, mintha én kaptam volna le őt. Felugrott ágyamról és, vagy ezerrel neki indult és kirohant, az ajtót becsapva. Én meg meg sem mozdultam, ugyanabban a gyámoltalan pozíciómban bóbiskoltam. Most ezt mire véljem? Mi volt ez?!

Az ember nem csókol meg csak úgy valakit. - játszódik vissza fejemben ez a mondat. Akkor azért csókolt meg, mert érez irántam valamit? Nem, az lehetetlen...

Lassan elfeküdtem az ágyon és próbáltam elaludni, ami nehezen ment, mivel mindenféle gondolatok cikáztak a fejemben.

Reggel megcsináltam a rutinomat, lementem megcsinálni a reggelit, majd kimentem az udvarra, a kosárpályára és elkezdtem játszani. Vajon miért csókolt meg Taehyung? Jimin most nagyon mérges lehet rám? Biztos azt hiszi, hogy Yoongi-val kavarok... És, ha V-nek igaza van, akkor valamit érezhet irántam Yoongi? V-hez visszatérve... Ő is megcsókolt... - ezek jártak a fejemben, de annyira felbosszantottak ezek a gondolatok, hogy mérgemben csak hozzá vágtam a labdát a palánkot tartó vasnak. Valójában az is rájátszott, hogy egyszer nem bírtam bedobni a labdát a sok idegesítő gondolat miatt, így amiatt is már kicsit betelt nálam a pohár.