Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

4.rész

Nem aludtam valami sokat. Biztos az új hely miatt. Itt számomra még mindig minden idegen, bármennyire is otthonos. Hatkor felkeltem és elmentem zuhanyozni. A gond csak az volt, hogy nincs női tusfürdő... Gyors elmentem a boltba tusfürdőt, sampont és hozzávalókat venni a reggelihez. Mikor visszaértem azonnal a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy minél hamarabb kész legyek, nem szeretném akkor végezni a dolgom, ha már mindenki fent van.

A konyhába beérve találtam a szekrényben egy recept könyvet. Kiválasztottam, hogy melyiket fogom megcsinálni amihez minden hozzávaló megvan. Miután megcsináltam, megterítettem az asztalt és felpakoltam rá az ételt. Nagyon izgulok, hogy, hogy fog nekik tetszeni... Már nyolc óra. Hallom, ahogy a fiúk mászkálnak a nappaliba. Jimin bejön a konyhába és mosolyogva néz rám, majd az ételre az asztalon.

- Csináltál reggelit? - kérdi tőlem vigyorogva. Mosolyára kicsit enyhül a feszültségem, de attól még izgulok.

- Hát...Igen... Remélem tetszeni fog...

- Biztos vagyok benne. - feleli mosolyogva, majd leül az asztalhoz.

Ezután belép Jin mosolyogva, V üvöltözve, hogy: Jajj kajaa!, Rapmoster, JungKook és J-hope viszonylag csöndesen.

- Hol van Suga? - kérdezi J-hope

- Szerintem még alszik. - feleli Rapmoster.

- Youra! Nem szólsz neki? - néz rám Jimin. Miért pont én?? Lehet azért mondta, hogy én, mert azt akarja, hogy mindenkivel jól kijöjjek? Mármint be sem mutatkozott nekem Suga tegnap, és ez egy jó jel lehet neki, hogy gondoltam rá is és felmentem neki szólni...

- Öhmm... oké... - mondtam, majd elindultam a lépcső felé. Még hallottam, ahogy a fiúk arról beszélgettek, hogy: milyen kedves ez tőle, meg, de jó az illata az ételnek...

Bekopogtam az ajtón, de nem hallottam választ, szóval még egyszer bekopogtam. Még mindig nem válaszolt, ezért egy résnyire kinyitottam az ajtót és benéztem. A számítógép előtt hallgatott valamit fejhallgatóval, közben irkált egy papírlapra.

- Öhm... izé... Suga... - mondom, de nem hallja, ezért közelebb megyek és megkopogtatom kétszer a vállát a mutató ujjammal. Istenem, nem szabadott volna bejönnöm a szobájába... Rám pillantott, majd lekapta a füléről a fejhallgatót és felpattant a székből.

- Kiengedte meg, hogy bejöhess? - kérdezi mérgesen.

- Én csak... feljöttem szólni, hogy a fiúk már mind lent vannak és arra várnak, hogy gyere, mert reggelizni akarnak...

- Szóval most engem okolsz, hogy mindenki rám vár? - kérdi dühösen a szemöldökét felakasztva.

- Nem nem... csak...

- Kifelé a szobámból! - szól rám hangosan, de nem olyan hangosan, hogy a fiúk lent meghallják.

- Sajnálom! - felelem és meghajolok. kimegyek majd rám csapja az ajtót.

Fú... ezt nem kellett volna... Miért mérges rám ennyire? Hogyha ők elmennek valahova kirándulni, nekem meg takarítanom kell, akkor sem jöhetek be a szobájába?!

Mérges vagyok és zavarodott is egyben... mindegy! Felejtsd el Youra!

Lejöttem a lépcsőn, majd bementem a konyhába.

- Na, mi történt? - kérdi tőlem Jimin. Ha tudnád mi történt...

- Mindjárt jön... - felelem.

- Te nem eszel velünk? - kérdezi Rapmonster rám tekintve.

- Nem, nem vagyok éhes. De köszönöm! - felelem mosolyogva.