Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

16. rész

Csak egy lépés...

Lassan felereszkedtem álló helyzetbe, a korlát elé álltam és megnéztem milyen magas ez a szikla. Egyet előrébb lépek, a szívem a torkomban zakatol és remegek. Képtelen vagyok leugrani... Nem merem... Én, Min Yoongi, őszintén megmondom, hogy félek! Nem merek leugrani, pedig nagyon is azt érzem, hogy úgy lenne a legjobb... Nem... Nem tehetem... Ott a családom és az A.R.M.Y-k is. Ők számítanak rám, én meg olyan gyenge vagyok, hogy le akarok ugrani. Megfordulok, a korlát alatt elmegyek és hazafelé indulok meg. Remélem a többiek már nincsenek fent, mert semmi kedvem sincs velük beszélgetni.

Benyitok az ajtón, szerencsémre sötét van, tehát már alszanak. Elmentem tusolni majd le is feküdtem, de az álom nem jött a szememre. Youra azt mondta, hogy nem szereti Jimint... Akkor... Van még esélyem? Nem érdekel! Ha van, ha nincs, én nem adom fel és a végsőkig harcolok érte... Persze megpróbálok...

Youra Pov:

Hallottam, ahogy az ajtó kinyitódik a földszinten. Tudtam, hogy Yoongi az, de nem mertem lemenni. Azt mondta, hogy szeret... Még mindig nem bírom felfogni. Vagy ez is benne volt a tervében? Lehet ezt is csak a vicc kedvéért mondta. Persze... Hisz mi mást néznénk ki belőle? Egész biztos, hogy ezt nem komolyan gondolta. Simán elmehetne színésznek...

Reggel korán felkeltem, lementem megcsinálni a reggelit. A fiúk egész gyors felkeltek és sorjában jöttek le.

- Jó reggelt! - mondom mosolyogva, közbe a fiúk elé teszem az ételt. Mindenki itt van, kivéve Suga.

- Jó reggelt! - jön a válasz szinkronban.

- Youra, ma táncpróbára megyünk a Big Hit-be. Ha akarsz jöhetsz. - mondja Jimin.

- Inkább itt maradok. El kell intéznem pár papírt. - Lassan mindenki megette a reggeliét és indultak volna. - Yoongival mi lesz? - nézek rájuk érdeklődően.

- Oh tényleg! Felmegyek neki szólni! - mondja J-hope és már rohan is fel az emeletre. Egy pár perc múlva már ketten jönnek le a lépcsőn. Yoongi egy pillantást sem pazarol rám, csak felhúzza a cipőjét és megy is. Mindenki egy "sziával" távozik Yoongi kivételével. Annyira átlátszó, hogy csak színészkedi ezt az egészet...

A papírmunkákkal egy szép délutánom el is ment, majd a takarítással az egész napom is. A fiúk nyolc körül értek haza.

- Szia! - jött oda hozzám Jimin egy szájra puszival. Yoongi megforgatta a szemeit, majd felment a szobájába. Mindenki arcán látszódott, hogy milyen fáradtak. Páran a tusoló, a többiek pedig a szobájuk felé vették az irányt. Én is épp akartam belépni a szobámba, mikor valaki megfogta hátulról a csuklóm.

- Beszélhetnénk? - hallom meg V hangját.

- Persze... Gyere csak be. - mondom majd mindketten bejövünk. Leülünk az ágyamra és azt várom, hogy bele kezdjen abba amit akar. - Mit szeretnél?

- Csak... tudod... - feje kezd elvörösödni. - Felejtsd el... a csókot...

- Miről beszélsz?

- Tudom, hogy te nem érzel irántam semmit, ezért kérlek bocsáss meg és felejtsd el az egészet...

- Taehyung, fejezd be! - elég furán kapja rám a tekintetét mikor ezt mondom. - Yoongi is ugyanezt mondta nekem mindig! Nem akarom elfelejteni az érzéseid, de tudnod kell, hogy én mást szeretek!

- Kit?

- Hát... úgy értem... - vakargatom tarkóm. - Most nem ez a lényeg! A lényeg, hogy ne kérj bocsánatot, hisz nem csináltál semmi rosszat!