Utálom, hogy szeretlek [BTS ff.]

7. rész

Reggel egy pohár kávéval és egy szendviccsel sétáltam be Sugához. Hulla fáradt vagyok, mivel három óra óta nem aludtam semmit... 

Ő már az ágy szélén ült és dörzsölgette ki a szeméből a fáradságot.

- Fel keltél? - nyújtom felé az ételt, amit el vesz és az ölébe tesz. 

- Hol voltál?

- Ki mentem kicsit sétálni...

- Elég fáradtnak tűnsz. - nézi táskás szemeim.

- Egy székben nem lehet aludni... - el kezd enni.

Nem sokára be jön az ápolónő, aki közli velünk, hogy nincs komolyabb sérülése Sugának, ezért haza mehetünk.

. . .

A Bangtan lakásba be lépve el kezdtük keresni a fiúkat. Miután megtudtuk, hogy alszanak még, Suga be ment a szobájába, én meg el mentem gyors tusolni. 

Fürdés után le mentem a konyhába inni egy pohár vizet. Mikor beléptem V épp egy sütit majszolt, mint egy kis gyerek.

- Sia! - mondja tele szájjal.

- Szia! - mosolygok.

- Mióta vagy itt? - nyeli le a falatot.

- Kiengedték Sugát a kórházból, ezért el jöttünk.

- Tényleg... másnap este miért sírtál? - lassan el kezd felém lépkedni.

- Csak... Egy kicsit honvágyam volt... - nem akartam el mondani az igazságot, mert nincs szükségem arra, hogy meg védjen és ő is Suga ellen forduljon. Ha elmondanám, akkor Suga még jobban utálna, mert rá uszítom a srácokat...

- Azt hittem más...De! Mostantól ez az otthonod, szóval ne legyen honvágyad! - meg áll előttem és megsimogassa a hajam.

- Hol van Jimin? - kérdezem, mire hirtelen el tűnik arcáról a mosoly. Talán valami rosszat mondtam?

- Nem tudom. Keresd meg! - mondja, majd ki megy a konyhából. Mi volt ez a hirtelen hangulat váltás?

Mikor követném példáját, hogy én is ki mennyek, egy testnek ütközöm a konyha ajtóban.

- Haza jöttetek? - kérdi Jimin.

- Igen... Ohm... kaptál valami hírt?

- Nincs semmi baj. - kezét rá teszi vállamra. - Nem kell aggódnod, a főnök elintézte.

- Valóban? - vidulok fel. - Örülök neki.

- De... a kórházban nem történt semmi közted és Suga között? - kérdezi Jimin, majd megrázom a fejemet. Jimin még rám mosolyog egyet, majd el megy.

. . .

Egy héttel később

A hét minden napján csak takarítottam a fiúk után. Elég nehéz hét volt és nagyon fáradt vagyok. Az első pár napban még volt ez a balesetes ügy Suga és Jimin között, de azóta semmi különös nem történt. A fiúk is csöndesebbek. Lehet... hogy már idegesítőnek tartják, hogy egy lány minden percben lerombolja a fiú magánéletet. Hogy egy házban laknak velem.

Minden unalmas és nehéz volt, míg a fiúkat meg nem láttam, hogy öltöznek és készülődnek valahova. 

- El megyünk egy kicsikét szórakozni. - kezdi Jimin. - Addig vigyázz a lakásra!