★Már én sem vagyok olyan, mint ti...★ [SZÜNETEL]

-VISSZAEMLÉKEZÉS-

Kellin karjaiban, álomba sírtam magam, lefektetett az ágyra, betakart, és elment. Ezután aludtam egy fél órát, körül-belül, majd felkeltem, hogy egyek valamit. Természetesen nem rendes ételt... Lementem a konyhába, ahol csak egy lap volt, amin lényegében az állt, hogy el kellett menniük egy sürgős ügy miatt. Lehet, én sürgősebb vagyok?! - gondoltam.

Odasétáltam a szekrénysorhoz, és nyugtatót kerestem. Kisebb küszködéssel meg is találtam, és jó pár dobozzal volt. Enyhétől a legerősebbig. Nem kell mondanom, hogy melyiket választottam... Felrohantam a fürdőbe... A fürdőbe, ahol egy csodás zuhanyban részesültem vele...

Pluszba kerestem pengét is, ami jól el volt dugva. Nem is értem, hogy miért...

Leültem a földre, majd hozzáláttam. Egy nyugtató, egy vágás, ami mélyre sikerült, de nem baj!...

Így haladtam, egészen a csuklómtól, az alkarom végéig. Hagytam, hogy a meleg folyadék, nem kis mennyiségben, a csempére csöpögjön... Majd egy idő után, már csak a sötétség létezett számomra.

Ezután, -ha minden igaz és sejtésem nem csal- egy kórházban voltam gyomormosáson. Vagy a halált éreztem ilyen "szépnek" és "nyugodtnak".

De bár lett volna az akkor a Halál. Most itt fekszek egy puha ágyon, az ellenségemnél, arra várva, hogy mi fog történni egész lényemmel... Testemet, valami szörnyű vámpír-méreg kínozza, amitől érzem, hogy vátozok át... Egy vérszívó szörnyeteggé, aki elkövetkező pár milió évében ölni fog azért, hogy életben maradjon...

Sziasztok!😘

Itt lenne a történetem folytatása, amit ily késői órán hoztam! De remélem tetszik, ennek ellenére!
További szép éjszakát!😴

KoliPeti💀