★Már én sem vagyok olyan, mint ti...★ [SZÜNETEL]

6.Fejezet

*Katy szemszöge*

Ott álltam a sok élettelen test mellett, kezemben Juliet fejével. Az elmúlt percek történései újra és újra lejátszódtak szemeim előtt. Könnyeim eszeveszett gyorsasággal peregtek le arcomon. A szívem megszakadt, mikor Kellinre néztem, majd Austinra. Mit tettem? A barátaim egytől-egyig ott feküdtek előttem és Andy... Andy pedig csak bámult rám, nem jött közelebb, nem szólt. És ez fájt a legjobban. Hogy ilyen zord volt. Tudom, hülye voltam, nem kellett volna így végződnie, simán Andy karjaiba borulhattam volna előbb, de makacs voltam, önző, csak arra gondoltam, hogy végre szabad lehetek, hogy nem kell Juliet fogságában élnem.

- Sajnálom - suttogtam magam elé, majd kiesett kezemből a fej, s halkan jelezte, hogy földet ért. - Sajnálom! - ismételtem meg hangosabban. Andy ott teremt előttem, de nem tudtam szemeibe nézni.

- Katy - suttogta nevem, mire szívem hevesen reagált. Lélegzetem szaporább lett, közelsége jól esett, hiányzott. Gyengédsége a legjobb dolog volt számomra abban a pillanatban. - Kicsim - fogta meg bal kezem, amin a sok vágás volt, de ijedten elhúztam.

- Nem akarlak bántani - ráztam meg fejem. Halkan elnevette magát, s megint megérintett. - Kérlek...

- Kat, engem azzal tudsz bántani, ha elutasítasz. Ha nem érinthetlek meg - mondta, mire tekintetem felvezettem felsőtestén, de megakadtam. Ezek után nem tudnék a szemébe nézni. - Nézz rám, kérlek! - nyúlt állam alá, s megemelte fejem. Szorosan lehunytam pilláim. Érintése égette bőröm, megőrjített. Hüvelyk ujjával megsimította ajkam alját, mire elnyíltak egymástól és egy jól eső sóhaj hagyta el szám. - Nézz rám! - kapta el derekam, és szorosan magához húzott, persze gyengéden csinálta. Kezeim izmos mellkasára helyeztem, ami a pólón keresztül égette kezem. Bőre forró volt. Kinyitottam lehunyt pilláim, s piros íriszeibe néztem, amik vágytól égtek. - Hiányoztál - suttogta ajkaimra, a szemkontaktust továbbra is tartva. - Nem tudom elmondani mennyire... - meg akart csókolni, de elfordítottam a fejem, így csak egy puszit kaptam arcomra.

- Andy - szóltam halkan. - Ne haragudj, de nekem ez nem megy - toltam el magamtól. - Egyenlőre nem - néztem szemébe újra. Megfogta kezeim, s szólásra nyitotta tökéletes ajkait, mikor megráztam a fejem. - Tudom - nyúltam arcához, s tenyereim közé fogtam. - De meg kell értened - nyomtam gyors puszit ajkaira, majd eltörtem nyakát. Ideje nem volt közbelépni, aminek picit örültem. Karjaim közé zártam, és lefektettem a földre. - Én is szeretlek - azzal ott hagytam, mindent és mindenkit.

Andyt, miután eltörtem a nyakát, ott hagytam a szerelmével.

Kellint, aki mindenben segített mindig, ott hagytam a barátságával.

Austint, aki végig mellettem volt, segített, felkészített, feláldozta magát értem, csak hogy semmi bajom ne essen, ott hagytam kitépet szívével, legtisztább barátságával.

CC-t a segítőkészségével, szeretetével. Ash-t a  határtalan alkohol befogadó képességével. Jake-et és Jinxxet, akik ugrottak volna értem.

Ott hagytam őket, mert nem bírom tovább...

*****

Lassan már fél órája futok megállás nélkül a semmibe. Nem fáradok, sőt, kipihentebbnek érzem magam, mint bármikor máskor. Hihetetlen az az energia, ami testemet uralja.

Hirtelen földbe gyökereznek lábaim, s nem megyek tovább. Rossz érzetem támad, mintha valaki figyelne. Körbenézek, de a sok fenyőn kívül nem látok semmit. Megismétlem a mozdulatot, s ekkor szemem megakad egy ismerős ruhadarabon, ami vér szagot áraszt magából. Elhúzom számat, és óvatos léptekkel megközelítem a pulóvert, ami egykor bátyámé volt. Értetlenül veszem kezeim közé a tárgyat, mire elönt a vágy a vér után.