★Már én sem vagyok olyan, mint ti...★ [SZÜNETEL]

14.Fejezet

"Ott álltunk a háló szoba közepén, egymás karjaiba borulva és sírtunk. Részben a ránk törő boldogságtól, részben pedig a leírhatatlan fájdalomtól, pedig akkor még nem is tudtuk, mi történt a másikkal..."

★†★†★

A hosszas ölelkezésünknek én vetettem véget, ugyanis tisztázni akartam mindent, hogy mi is történt az elmúlt jó pár napban. Andy ennek persze nem tett eleget, és inkább letámadott ajkaival. Ebből azt vontam le, hogy nem akar beszélni semmiről, ellentétben velem, úgyhogy addig játszottuk ezt a "ha beszélni akarsz megcsókollak" játékot, amíg én teljesen el nem fáradtam, valamint meg nem untam. Nem, nem a csókjait untam meg, hanem a játékot.

Az ágyon feküdtünk, jobban mondva ő, én meg az ágyékán ültem, fejemet mellkasára hajtva, így megakadályozva azt, hogy belém fojtsa a szót újra.

- Miután Juliet elrabolt, könnyen felfogtam, hogy mi történt velem, legalábbis nagyjából - kezdtem bele az elejéről, nem érdekelve, hogy mennyit tud már erről a részről. - Persze nem mondom azt, hogy ha melletted történik mindez velem, akkor nem élem meg egy kicsit másképp, de így sem volt olyan szörnyű - nagyot sóhajtottam, majd eszembe jutott a barátom, aki öt nap alatt belopta magát a szívembe. - Austin nem mondott el mindent, csak nagy vonalakban avatott be a dolgokba, amik akkor elégnek tűntek, de rájöttem, hogy ebben a témában semmi sem elég, mert mindig vannak új dolgok...

- Ezt hogy érted? - szakított félbe Andy, mire felnéztem rá, majd legurultam róla és törökülésben, háttal neki újabb sóhaj hagyta el ajkaim. - Katy - felült mellettem, egyik kezével megtámasztotta magát, míg a másikkal végigsimított combomon.

- Amikor elmenekültem és Svédországba kötöttem ki, ahol rátaláltam egy luxen házára. Mivel nem tudtam, hogy él ott valaki, bementem és ledőltem aludni. Aztán persze hazajött a lakója és akkor megtudtam egy csomó dolgot. Hogy mi történik az érzéseimmel, hogy mekkora is valójában az erőm, ugyanis a fél erdőt majdnem kiirtottam és megtudtam a legfontosabbat, hogy mi történik ha az ember össze van kötve valakivel - Andyre pillantottam, aki sejtelmes mosolyra húzta ajkait, majd magához húzva megölelt és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

- Ne hidd azt, hogy nem tudom csak egy csali voltam. A srácok nem vigyáztak magukra és attól, hogy bezárkóztam, nem beszéltem senkivel, pontosan tudtam mire gondolnak valamint készülnek.

- Te kis csaló! - nevettem el magam, elhúzódtam tőle, s szemeibe néztem. Ajkán óriási vigyor terült el, azonban nem hagyhattam, hogy ez az angyali pofa elterelje gondolataim, ezért folytattam. - Harry mindig figyelt rám, amikor a közelembe volt, sőt, még egy burkot is húzott a ház köré, nehogy észrevegyen valaki, valamint ezzel akarta megakadályozni, hogy megint kapcsolatba lépj velem, ami nem sikerült - kínosan elnevettem magam. - Elszívtuk az erejét, pedig ő az egyik legerősebb luxen, Andy! - boldogan rá pillantottam, de egy halovány mosolytól több nem jutott nekem. Nem tudom, mi vette el lelkesedését, de egyáltalán nem tetszett. - Mi az? - váltam komorrá egy pillanat alatt, ám választ nem kaptam.

- Semmi, csak... Folytasd nyugodtan - pillantása zavarodott volt, megtettem, amire kért.

- Ezután nem sokkal megjelent Boby és Kellin, az előtt történt pont mikor... Jesszus, mi van a kezeddel? - kérdeztem ijedten, mire Andy megrázta a fejét.

- Már rég begyógyult és nem is fáj - mosolyodott el.

- Sajnálom! - nagy levegőt vettem. - Hazajöttem velük, Harryt magam mögött hagyva, és egyből téged akartalak látni, de nem voltam elég bátor, ezért mikor észlelted, hogy nem az apád vagyok, inkább eltűntem. Na, az volt az egyik legrosszabb döntésem! - az ölembe ejtett kezeim kezdtem el vizsgálni, s csak akkor tűnt fel, hogy már nem fáj a lábam. - Te...

- Meggyógyult - jelentette ki, mire kinyújtottam a lábam és leszedtem róla a kötést. Semmi nem látszódott előző állapotából! Még mielőtt megköszönhettem volna, a kék szemű megszólalt. - Mi történt az után, hogy elmentél? Mert követtelek egy darabon, de egy óriási villámcsapás után minden megszűnt, ugyanis az illatodat követtem.

- Az a villám, pontosan engem talált el - mondtam ki nehezen a szavakat, majd éreztem, ahogy egy könnycsepp legördül az arcomon, amit egyre több követ. - Belém csapott egy villám, az miatt nézett ki a lábam olyan rondán! - sírtam el magam, mire Andy egyből magához vont és szorosan tartott. - Szerencsém volt, hogy nem égtem porrá - szipogtam. - Kiválóan hallottam, mintha a fülembe ordított volna minden, a szemeim is élesebbek lettek és... És akkor Boby hazavitt, két napig aludtam, majd arra ébredtem, hogy ugyanúgy hallok, látok, valamint hogy megőrülök a fájdalomtól. Aztán CC szembesített a ténnyel, miszerint... - elcsuklott a hangom, de muszáj volt megtudnia. Habár, lehet leesett neki az eddig elhangzottakból. Elhúzódtam tőle, szemeibe néztem, majd közelről láttam, mint Boby arcát, ahogy legördül egy könnycsepp fehér bőrén. Ugyan az a szituáció, csak most Andyvel. - A vámpír énem meg... - nem tudtam befejezni, kitört belőlem a zokogás, ezen a napon harmadszorra, s szerelmemhez bújtam, miközben mindent kizártam fejemből. Nem akartam gondolkozni, nem akartam érezni, és legfőképp nem akartam élni...

★†★†★

Reggel párnám mocorgására ébredtem, mire kábán átfordultam a másik oldalamra és próbáltam összeszedni az utolsó emlékeim a tegnapi estéről. Mivel ez nem nagyon ment, arra tippelek, hogy álomba sírtam magam, ami nem meglepő...

Egy kar fonódott derekamra, majd Andy a hajamba puszilt és közelebb csúszott hozzám.

Mosolyogva felé fordultam, egy csókot leheltem ajkaira, mire ő perverz vigyorra húzta száját. Kinyitotta szemeit, amikben vágy csillogott, majd egy pillanat alatt alatta találtam magam, ahogy apró puszikkal elkezdi behinteni nyakam minden egyes szegletét.

Bőröm lángra gyúlt, ahol csak ajka érintett, ami különös élvezetet adott az egész helyzetnek, habár tudtam; ezt csak a luxen énünk műveli velünk.

- Mostantól ilyen reggeleket akarok mindig - suttogta fülembe, majd óvatosan megszívta az érzékeny bőrfelületet, aminek ezer százalék, hogy marad nyoma. - Nem akarom, hogy elmenj megint. Borzalmas volt nélküled - hosszasan megcsókolt, amit mohón viszonoztam. - Nagyon szeretlek, Cica!

- Én is szeretlek, Egóuraság - elnevette magát a becenév hallatán, majd a következő pillanatban egész testsúlyával rám nehezedett. Nem értettem mit csinál, aztán hallottam, ahogy berobban az ablak, mire ijedten húztam össze magam.

- Jól vagy, Kat? - szállt le rólam, mire felültem és szétnéztem a szobában. A padlón, valamint az ágyon mindenhol üvegszilánkok terültek szét, az erkély pedig füstölt, amit nem értettem. - A srácok a közelben voltak, ezért nem gyulladt ki, de jól vagy? - válaszolta meg fel nem tett kérdésem, s elképzelésem se volt mi történhetett, ki akar nekünk rosszat.

- Igen, csak megijesztettél - mosolyodtam el zavartan, majd Andy nyakába borultam, amitől felszisszentem, de visszaölelt. A hátából kisebb-nagyobb üvegcsék álltak ki, amikhez próbáltam nem hozzá nyúlni. - Mi a franc történt? - suttogtam magam elé, megfeledkezve arról, hogy ezt ő tökéletesen hallja. Megfeszültek izmai, ám nem válaszolt, így jobbnak láttam, ha egyenlőre nem hozom szóba a történteket.

Sziasztok!💝 Nagyon boldog új évet szeretnék kívánni nektek, drága olvasóim, akik a nagy kihagyások ellenére is velem maradtok!😅 Igyekszem eseménydúsabb, s kevesebb időkihagyással hozni a következő részt, ám nem ígérek sokat!😢❤

KoliPeti💀