★Már én sem vagyok olyan, mint ti...★ [SZÜNETEL]

16.Fejezet

"- Apa, ébredj fel! Még az előtt, hogy elveszítesz engem is! Lelkileg vagy akár testileg - ez volt az utolsó szava édesapjához, s kiviharzott a házból velem a karjaiban." 

*Egy hét múlva*

*Andy szemszöge*

Apummal beszéltem épp a kertben ücsörögve, amikor megjelent mellettem a csodás kis feleségem, és enyhén végigsimított vállamon. - Gyertek be, mielőtt megfáztok - felnéztem gyönyörű szemeibe, majd bólintottam.

Vidáman néztem elhaladó alakját, és levakarhatatlan vigyor jelent meg az arcomon, amikor a gömbölyödő pocakját simogatva visszapillantott felénk, hogy megyünk-e már. Mi azonnal felpattantunk, s bementünk utána a lakásba, amikor hirtelen magam mögül nagy puffanást hallottam.

- Andy, kicsim... - hallottam szerelmem hangját, de mit sem foglalkozva vele, visszanéztem apukámra, aki a földön kiterülve, eszméletlenül feküdt. - Kelj fel...

- Apa! - kiabáltam, miközben felültem az ágyon, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy mindez csak egy savanyú álom volt, megkönnyebbülten térdeimre hajtottam fejem. - Istenem - suttogtam élettelenül.

- Minden rendben? - ült fel mellettem Kat, akit minden bizonnyal felkeltettem, mire rá emeltem szemeim. Bólintottam.

- Most már igen - arról nem akartam beszámolni neki, hogy felzaklatnak ezek az álmok, amikben mindig meghal apám. - Megyek, csinálok egy kávét, te még nyugodtan aludhatsz - egy csókot leheltem ajkaira, s fel akartam kelni, amikor kezeit megéreztem combomon.

- Szeretlek, Andy - mondta, majd a tarkómhoz nyúlt és lehúzott magához egy hosszabb csókra.

- Tudom - morogtam, mikor elváltunk egymástól,  mire ő elnevette magát.

- Egoista.

Mosolyogva kikeltem Katy mellől, felvettem egy fekete pólót és egy szürke melegítőt, majd lesétáltam a konyhába, ahol csináltam egy gyors kávét, s azt kortyolgatva leültem az asztalhoz.

Elmerültem a gondolataimban, miszerint azóta az incidens óta egy szót nem váltottunk apával, sőt, még látni sem volt kedvem, amikor átjött egyszer a napokban hozzánk. Csak Kat beszélt vele, de ő sem sokat. A kötődés miatt ráragadt pár negatív érzelmem, ami tudom, hogy nem egészséges, viszont nem tudunk ellene semmit sem tenni.

Csengettek, mire egy szempillantás alatt az ajtónál teremtem és a kilincsre tettem a kezem, mikor a lábamnál megpillantottam egy borítékot. Értetlenül vettem fel, majd nagyot sóhajtva elolvastam ami rá volt írva: Katynek!

Bevittem a levelet a nappaliba, és letettem a dohányzóasztalra. Vajon ki írhatta neki? Lehetséges, hogy a bátyja akarja felvenni vele a kapcsolatot, akit senki sem látott a Kattel történtek után?

Furcsa hangra lettem figyelmes, és hamar rádöbbentem, hogy ez a hálóból jön. Felrohantam az emeletre, ám a szobánk ajtaja előtt megtorpantam. A hang elhalkult, Katy beszélt csak, amit egyáltalán nem értettem, mert elvileg egyedül hagytam fent.

Kitártam az ajtót, az ágyra néztem egyből, ahol szerelmem lehunyt pillákkal s mozgó ajkakkal beszélt álmában. Vagyis csak próbált beszélni, alig mondott egy-két értelmes szót.

- Boby... - újabb értelmetlen halandzsa. - Gyere haza... - egy könnycsepp gördült le arcán, mire jobbnak láttam, ha most már felébresztem.

- Hé, Kat - leültem mellé az ágyra, s letöröltem a sós cseppet orcájáról. - Ébredj - megfogta kezem, és szorított rajta egy aprót. Kinyitotta szemeit, fészkelődött egy kicsit, majd fejét ölembe hajtotta. - Mi a baj? - kérdeztem egy kósza tincset elsöpörve arcáról.