★Már én sem vagyok olyan, mint ti...★ [SZÜNETEL]

15.Fejezet

"- Mi a franc történt? - suttogtam magam elé, megfeledkezve arról, hogy ezt ő tökéletesen hallja. Megfeszültek izmai, ám nem válaszolt, így jobbnak láttam, ha egyenlőre nem hozom szóba a történteket."

- Andy - húzódtam el páromtól, majd arcát kezdtem el vizslatni. Nem mert szemeimbe nézni. - A szilánkokat ki kell vennem - bólintott, és megfordult egy szó nélkül. Óvatosan nyúltam hátához, nem akartam neki nagyobb fájdalmat okozni, elég lesz ha...

- A francba! - szisszent fel, amikor kihúztam az elsőt, ami a legmélyebben volt. A háta megfeszült, utána pedig visszafojtott lélegzettel várta, hogy a többit is kivegyem. - Végeztél? - nézett át a válla felett. Végignéztem bőrén, ahonnan kezdtek eltűnni a sebek.

- Igen.

- Köszönöm, Cica - fordult vissza hozzám, egy mosollyal arcán, de szeméből nem vidámság sütött. A gondolatai valahol nagyon messze jártak, és a kötődésnek köszönhetően kitűnően átéreztem, hogy rettentően dühös, valamint fél. - Nem tudlak átverni, igazad van. És sajnos a kötődés egy olyan oldala fog pillanatokon belül mutatkozni, amit már egyszer átéltünk. Csoda, hogy eddig nem érezted.

- Mikor?

- Amikor Juliet elrabolt téged. Figyelj, hirtelen fog jönni a fájdalom, szóval...

- Andy, nyugi! - végig simítottam arcán, majd hallottam, hogy becsukódik a bejárati ajtó és valaki elkezd felfele jönni. Halk volt, mégis hallottam. Felpattantam az ágyról, és kimentem a folyosóra. - Boby? - meglepődtem, hogy látom testvérem, hisz a srácok azt mondták elment.

- Kat, kihez beszélsz? - jelent meg oldalamon Andy. Megráztam a fejem, s a következő pillanatban nem láttam már fivérem. - Lehet a fájdalom teszi ezt...

- Nem, Andy! Semmi bajom, és nem is lesz, sajnos - értetlenül nézett rám, mire legyintettem, hogy hagyjuk. - Menjünk át a srácokhoz! Majd együtt a végére járunk a dolgoknak.

★†★†★

A bandaházhoz pont egy időben érkeztünk meg Andy apukájával, akit szinte alig ismerek, hiába, hogy az igazgatóm volt a suliban. Oké, sokszor fordultam meg nála, de akkor se tudok róla valami hű de sokat. Köszöntöttük egymást, majd bementünk a nagy lakásba.

Mindenki a nappaliban volt, még Kellin is, így szerencsére belevághattunk a dolgok közepébe egyből. Andy leült a kanapéra, s maga mellé húzott, majd belepuszilt a hajamba. Huh, meg kell szoknom újra ezeket a hirtelen jött gesztusokat!

- Na, szóval! - dörzsölte össze Mr. Biersack két tenyerét. - Először is, üdvözöllek Katy! Örülök, hogy köztünk vagy még! - kedves volt hangja, ám a következő pillanatban tárgyilagosan, érzelemmentesen kezdett el beszélni. - Mint mindenki tudja itt, Kat elvesztette a vámpír énét, ami mindannyiunk számára rejtélyes ügy - közelebb bújtam Andyhez, s felnéztem kék szemeibe. Együttérzően pillantott le rám, utána pedig újra apjának szentelte figyelmét. Én is így cselekedtem. - Valahogy meg kell tudnunk, hogyan lehet előhívni, vagy legalább meg kell győződnünk arról, hogy...

- Erre semmi szükség nem lesz! - szakította félbe őt párom. Mindannyian értetlenül meredtünk rá, kivéve szülőjét. Ezek szerint a gondolataiban olvasott. - Apa, nem hagyom, hogy kísérleti nyulat csinálj a szerelmemből! Csak most kaptam vissza, nem veheted el tőlem, most nem! - idegesen fújtatott és nyugodtabban folytatta. - Valaki ma reggel megpróbált megölni minket, a ház is majdnem lángra lobbant...

- Tudom, fiam! Én is ott voltam a srácokkal! - hosszas hallgatás következett, és én már azt hittem előttem nem akarnak beszélni a dologról, amikor: - A legrejtélyesebb az egészben az, hogy senkit sem láttunk, sőt! Még a szagát sem éreztük annak, aki az éketetekre tört! Bárki lehetett az!

Kellinre pillantottam, mert beugrott egy ötlet, és láthatólag ő is nagyon gondolkozott valamin.

- Egy idős luxen lehetett - szólaltam meg. Andy apukája érdeklődve rám nézett. - Amikor svédben voltam, egy negyven év körüli férfinél laktam, aki képes volt egy burkot húzni a ház köré, ezzel megakadályozva, hogy bárki rám találjon, és hogy Andyvel ne tudjak kapcsolatba kerülni. Lehet...

- Katy, igazán jó ötlet, de itt minden természetfeletti ismeri a másikat. Jó vagy épp rossz kapcsolatból kifolyólag, és hidd el, itt nincs annyira idős luxen! - szólt közbe Jinxx. Nem akartam elhinni, biztos kell legyen!

- És ha most érkezett? - kérdezte Egó uraság, miközben szorított egy aprót vállamon.

- Vagy az is lehet, egy régi rosszakaró tért vissza - Kellin hangjában él volt, sütött minden szavából, hogy elhiszi; tényleg egy régi ellenséggel van dolgunk. Akaratlanul is Julietre gondoltam, mire Andy adott egy puszit a halántékomra.

- Ő nem térhet vissza, és nem is hagyom, hogy bántson! - hálásan elmosolyodtam, s a vállához döntöttem fejem. - Kellin ötlete még valószínűbb - hangja teljesen elmélyült, alig ismertem meg. - Lehet a boszorkát akarja valaki megbosszúlni. Szülő, testvér, barátok, rokonok - gondolkodott hangosan Andy.

- Nem hinném...

- Az istenit! Chris, valaki meg akarja ölni a fiad és a párját! - kelt ki magából CC, aki eddig csendben hallgatta a történéseket. - Keresed a kibúvót az összes lehetőség alól, míg lehet a szemünk előtt van a megoldás, amit most ügyeskedtek ki hárman! - továbbra is kiabált, ami kezdett frusztrálni. - Kezdem azt hinni, szerintem teljesen jogosan, hogy valakinek a keze alá játszol, adod neki az infót a saját gyerekedről! - idegesen fújtatott, én pedig szétnéztem a szobában. Mindenki magába szállt, az értelmet keresték mondandójában.

Találkozott a tekintetem a doboséval, kinek szemeiben egyáltalán nem láttam megbánást, sőt, teljesen elszánt volt. Amolyan "komolyan gondolod?" pillantást kapott tőlem, mire bólintott.

- Semmi ilyenről nincs szó - szólalt meg mellettem a számomra legkedvesebb hang, kinek elméje előtt minden gondolat szabad. - Apám csak menekül a legbonyolultabb megoldások elől, mint mindig.

- Na, de fiam!

- Juliet és a suli? Komolyan? Utána meg csodálkozol, hogy nincs többé feleséged, nekem meg anyukám - Andy felállt, s én is így cselekedtem, majd megfogtam kezét. Bőre tűz forróvá vált. - Apa, ébredj fel! Még az előtt, hogy elveszítesz engem is! Lelkileg vagy akár testileg - ez volt az utolsó szava édesapjához, s kiviharzott a házból velem a karjaiban.

Ééés, tádáám!😁 Egy újabb, rejtélyekkel teli fejezet!😉 Nos, szerintetek ki lehet ez az idegen merénylő? Boszorkabosszú lesz, vaaagy valami teljesen más?😆❤

KoliPeti💀