J-Hope
Miután Jimin bemutatta az újdonsült párját és mi is bemutatkoztunk, mind visszavonultunk a szobánkba. Taetae most nagyon szótlan, így csak megfigyelem, hogy mit csinál. Ha el akarja mondani akkor úgy is meg fogja tenni, ha meg nem akkor nem kéne erőltetnem. Ahogy figyeltem a kezét remegett, pedig nem szokott. Hátára simítottam a kezem hátha megnyugodna, de megugrott és riadtan nézett rám.
- Mi a baj Alien? - kérdeztem, mire ő csak rám mosolygott.
- Semmi csak fáradt vagyok... - motyogta aranyos arckifejezéssel. Lehet, hogy mégis erőltetnem kéne a dolgot?
- Taetae... látom, hogy valami bánt. Mondd el nyugodtan. - leültünk az ágyra és ő rögtön a nyakamba ugrott és szorosan megölelt.
- Félek. - mondta ki ezt az egy szót. Én is félek, de ő ezt nem tudhatja meg... nekem kell védelmeznem, hisz a párom. - Az apám ma felhívott és közölte, hogyha nem szakítunk akkor többet nem vagyok a fia. Nem akarok veled szakítani, de apámat sem szeretném elveszíteni.
- Nyugodj meg. Amint lehet haza megyek veled és elmondjuk nekik, hogy terhes vagy. Akkor nem kell szakítanunk és el is intézzük, hogy apád ne tagadjon ki.-simogattam a szerelmem hátát.
- Hoseok... szerinted mit fognak szólni hozzá? - mormogta a nyakamba Alien.
- Nem fogok hazudni. Biztos, hogy ki lesznek akadva, így én fogom elmondani és te addig a kocsiban maradsz. - magyaráztam, majd a nyakába csókoltam.
- De nem akarom, hogy... - húzódott távolabb tőlem a szerelmem.
- Tae... nem akarom, hogy neked vagy a babának bajotok essen, így nem lehetsz ott amikor elmondom. - határozott voltam, de láttam, hogy nem akar hallgatni rám. - Csak tedd azt, amit mondok és nem lesz baj.
- De az én szüleim, így nekem kell elmondanom. - kötekedett.
- Ne idegesíts fel. - nyomtam neki a falnak a személyt, akit a világon a legjobban szeretek.
- Hoseok... - pislogott rám riadtan V. Olyan édes bír lenni amikor fél. A fenekét kezdtem markolászni és kíváncsi voltam, hogy mit fog tenni. - Légyszíves... muszáj lesz nekem elmondanom. Ki fogom bírni a reakciókat.
- Legyen. Akkor megbeszélem Namjoonnal, hogy amíg ő a BigHittel beszél mi hazautazunk és akkor elmondjuk az én családomnak is. Oké?
- Köszönöm. - tapadt rá mosolyogva Alien az ajkaimra.
Elérkezett a rettegett nap. Először Taetae szüleihez mentünk.
-Taehyung! - ugrott a szerelmem nyakába a húga. Beljebb vonultunk és szerelmem apja szinte ölt a tekintetével.
- Appa, Omma... - szólította meg őket, akik rögtön rá néztek. - Én... terhes vagyok.
-TAKARODJ A HÁZAMBÓL! - ordította Vre az apja. A szerelmem remegni kezdett, de nem mozdult. - AZT MONDTAM, HOGY KIFELÉ!
- Nyugodj meg... - kérte V anyja.
- TE SZÜLTED AZT! ÉN MONDTAM, HOGY ADJUK ÁRVAHÁZBA!
V könnyei megindultak és kis idő után elájult. A vér ismét átáztatta az egész nadrágját én pedig csak hívtam a dokit, aki közölte, hogy mit is kell tennem.
-KUSS! - ordítottam, mire mindenki rám nézett. - Nem vették észre, hogy Taetae elájult? És azt, hogy vérzik?
A mellettem fekvőre pillantottak és rám is, ahogy kicsit sem zavart az, hogy engem áztat a vér, ahogy tartom a törülközőt a lábai között.
-Mit kéne tennünk? - akadt ki V apja. - Vigyük kórházba?
-Már hívtam a doktornőt és teljesítettem amire utasított. A vérzésnek hamarosan el kell állnia... meg különben sem mehetünk kórházba...
-Szóval akármilyen veszélyes állapotba kerül a fiam amiatt az izé miatt, nem mehet kórházba? - kérdezte az apósom.
-Pontosan. Addig nincs semmi baj, míg nem lesz ideges...
Hirtelen nyitotta ki a szemeit és felült. Sírt. Rögtön magamhoz kellett ölelnem. Ott ültünk a vértócsa közepén, ami a fehér szönyegen volt, soha nem lesz már az fehér.
-Fiam. - szólalt meg V anyja.
-Mennünk kellene. - mondtam. Láttam az apósomon, hogy ismét kezd ideges lenni. A szerelmem a szemembe nézett és megkapaszkodott bennem, segítettem neki feltápászkodni. Most furcsább volt, mint általában... miután felállt nem engedett el, hanem szorította a karom és támaszkodott rám.
-Nem mentek sehová! - csapta be előttünk a bejárati ajtót. - Kisfiam, te szépen felmész a szobádba pihenni. Te pedig itt maradsz lent és később csatlakozhatsz hozzá, ha majd egy ujjal sem nyúlsz hozzá.
A szerelmemet felkísérte a húga és az anyja én pedig helyet foglaltam az asztalnál az apósommal szemben.
-Mit szeretne mondani, Uram? - kérdeztem.
-Csak annyit, hogyha a fiamnak baja lesz a terhességtől vagy a szüléstől én megnyúvasztalak élve, majd kiheréllek és a nyakadba akasztom. - mormogta a férfi. - Tudtuk, hogy mit vállaltunk azzal, hogy nem vetettük ki kiskorába az összes női szervet, de egybenőttek a létfontosságúakkal. Csak abban reménykedtem, hogy mindig a nőket fogja szeretni és nem esik majd teherbe. Az orvos közölte velünk, hogy ez megtörténhet majd és veszélyes lesz a számára.
-Tudom, hogy önző vagyok, mivel még akarom tartani őket mégha veszélyes is a számára. Ha azt mondtam volna, hogy nem kell a gyerek akkor biztos vagyok benne, hogy lelkileg teljesen összetört volna...-magyaráztam.-Apósom, kérlek, ne tagadd őt ki!
-Szereted őt?- kérdezte az anyósom, aki most jött be a szobába.
-Az életemnél is jobban szeretem őket.-jelentettem ki komoly arckifejezéssel. Elmosolyodtak, gondolom az tetszett nekik, hogy már többesszámba beszélek, ha a szerelemről beszélek.-De a BigHit nem tudhatja, hogy terhes, mert megölné a gyereket vagy gyerekeket és ezzel Taetaet bántanák a legjobban. Ha most megbocsátanaj anyósom és apósom, megyek hozzájuk és megnézem, hogy minden rendben van-e.
YOU ARE READING
My Little Alien (V-Hope) [BEFEJEZETT]
FanfictionMióta megláttam szerelmes vagyok belé és ezt ő is észre vette... ki is használja, de valószínűleg neki én nem tetszem. Sose mondja és nem is érezteti csak csókokat lop és ölelget, na meg... khm... Debüt óta egy szobánk van és együtt fürdünk is. Mind...