My Little Alien (V-Hope) [BEFEJEZETT]

12. Fejezet

Jin
Már lassan 4 hónapja, hogy V kilépett és eltűnt. Senki sem tudta, hogy hol van és még Hoseokkal is szakított. Miután a doktornő elmondta a választási lehetőségeket a mi gerlepárunk összekapott. J-Hope menni szeretett volna és V maradni, mégis fordítva történt... Hoseok teljesen megváltozott. Mindig káromkodik, kiabál és erőszakos még a rajongókkal is, hisz mindig Taehyungról kérdezik. Megértem, hogy ki van borulva, de nem kéne ilyennek lennie a rajongókkal.
-Állj meg! - kiabált Suga. - Kurvára azt mondtam, hogy állj meg Hobie!
-Ne merészelj így hívni!-kiabálta Hoseok és rögtön szaladtam is, hisz ebből akár verekedés is lehet.-Csak Ő hívhat így, senki más!
-Csakhogy Ő kurvára itt hagyott! Attól, hogy téged elhagyott még nem beszélhetsz így velünk! Engem nem érdekel, ha velem üvöltözöl, de Kookiet hagyd békén!-kiabált Yoongi, mire Kook is megérkezett a helyszínre a többiekkel együtt.
-Na itt van a szerelmed...-a szerelmed szót olyan undorral mondta ki J-Hope, hogy már szinte én is meg akartam ütni és Suga meg is tette ezt.-Elegem van!
-Mi?! Neked van eleged?! Mi mit mondjunk?! Már két hónapja csak ordibálsz és sírsz Taehyungért! - a szemébe mondtam azokat a szavakat, amik a legjobban fájnak neki és még a nevét is kimondtam. Kaptam is egy pofont, a fejem oldalra bicsaklott és mire visszafordítottam hozzá már ömlöttek a könnyei.
-Kilépek! - kiabálta Hobie, majd kirohant az ajtón.
-Jól vagy Szívem?-sietett hozzám Rap Mon.
-Most, hogy elment hozom is a levelet, még sosem sikerült annyira felidegesítenem, hogy meg üssön és elrohanjon. - magyaráztam, miközben felszaladtam az említett dologért. Mikor visszaértem mindenki csak értetlen pillantásokkal illetett. - Üljetek le és felolvasom! Srácok, köszönöm, hogy elviselitek Hobiet, mikor már én nem vagyok ott. Tudom, hogy erőszakos és mogorva nélkülem, de szeretném, ha segítenétek neki. Azt kérném, hogy próbáljátok megnyugtatni és elfogadtatni vele a helyzetet. Ha nem sikerül és a dolog odáig fajul, hogy még Jint is megüsse, akkor ígérem, hogy visszatérek... itt vagyok még mindig Szöulban... nem is olyan messze tőletek... a doktornő rendelőjében lakom.
-Eddig erről miért nem szóltál?-kérdezte Suga, mire elmosolyodtam.
-Mert eddig nem ütött meg... de hagyjuk ezt a témát és menjünk a mi kis bolondunkért! - indultam el és ők követtek is minket. Mikor beléptünk a rendelőbe nem a szokásos hölgy volt ott, hanem Taetae.
-Üdvözlöm! Miben segíthete - kezdett bele a kérdésbe, de amint meglátott minket lefagyott.
-Vissza kell jönnöd... megütötte Jint.-szólalt meg Rap Mon. Mikor V felállt megpillanthattuk a pocakját, amire rögtön rá is simította a kezét.
-Doki!-kiabált Tae, mire meg is érkezett a jól ismert személy.-Vissza kell mennem...
-Mondtam, hogy akkor mehetsz, amikor csak akarsz.-simogatta meg Taehyung haját és utána a hasát is.-De azért vigyázz rájuk.
-Igyekszem.-mosolygott V, majd eltűnt és 20 perc múlva már bőröndökkel jelent meg.-Menjünk.
Elszántan lépett ki az ajtón és mikor hazaértünk elkiáltotta magát.
-Hobie!-csilingelt a hangja, csak ő tudta ezt így kimondani. Dübörgés, csörömpölés az emeletről és egy Hoseok. Mikor meglátta Vt rögtön magához szorította.-A gyerekek!
-Bocsánat!-ugrott hátrébb rögtön az apuka. Kis idő után lefagyott az arcáról a mosoly és megragadta Taetae kezét, majd maga után rángatta a szobájukba. Rohantam utánuk, de mire odaértem az ajtó kulcsra volt zárva.

Hoseok
Az ágyra löktem és felé másztam, majd leszorítottam a kezeit és vadul falni kezdtem az ajkait, de ő próbált megszabadulni tőlem... nem tudom, hogy mi ütött belém, de felpofoztam őt, majd vetköztetni kezdtem.
-Fejezd be kérlek! - suttogta könnyes szemekkel Taetae.
-Le kell ellenőriznem, hogy hűséges voltál-e...-mormogtam, miközben folytattam a tevékenységet.

Jungkook
-Hoseok, én nem akarom!-a csöndet V hangja törte meg. A folyosón ültünk és hallgatóztunk.
-Nem érdekel, hogy mit akarsz!-sziszegte Hope.-Én sem akartam, hogy itt hagyj!
-Ha hozzám nyúlsz én megölöm a gyerekeinket!-fenyegetőzött V, mire pofon csattant.
-Ne merészelj még egyszer ilyet mondani, ha nem akarod, hogy úgy megdugjalak, hogy járni se bírj!-ezzel a mondattal Hoseok győzött. Taehyung elhallgatott és csak nyögéseket lehetett utána hallani. A könnyeimnek utat engedtem és Yoongi-hyunhoz bújtam... fájt az, hogy ismét ìgy viselkedik vele, az érzelmei szinte eltűntek és nem érdekelte, hogy ki mit akar.
-Szeretlek...-mondta Taehyung, majd csend következett.
-Gyűlöllek...-nevetett fel Hoseok. Mostanság olyan, mint egy idegbeteg ló... pszichopata.
-Akkor is szeretlek mindennél és mindenkinél jobban...-mondta Taetae.