My Little Alien (V-Hope) [BEFEJEZETT]

2. Fejezet

Dr. Wong
-Horim... ez egy fontos eset...-hadarta az öcsém.
-Drágám, megint kit akarsz rám sózni?-sóhajtottam.-Mikor jön?
-Már mindjárt odaérnek.-motyogta.
-Ilyenkor nagyon tudlak utálni...-motyogtam.
-Köszönöm Noona.-örült meg az öcsém. Az asszisztensem jött be és bevezetett egy tömeg fiút. De hisz ez a BTS!!!
-Köszönöm elmehetsz. Szóval mi a helyzet? Miben segíthetek?-mosolyogtam.
-Bízhatunk magában?-kérdezte Rap Monster.
-Persze. Dr. Wong Ho Rim vagyok... és minden titkot megtartok. Szóval mi a gond?-mosolyogtam.
-Terhes vagyok.-bökte ki Taetae.
-Megtudhatom, hogy ki az apja?-kérdeztem.
-Én...-szólt Hoseok.-Ugye nem lesz Aliennek semmi baja?
-Hát eléggé veszélyes a férfiak számára egy gyermek kihordása...-magyaráztam.-de én segíthetek, hogy ne legyen annyira nehéz...
Hirtelen sikított (?) fel Taehyung. Rohantam a fiúhoz aki összegörnyedve ült.
-Kicsim, kérlek nyugodj meg!-fogta közre kezeivel Hoseok párja arcát.-Itt vagyok...
-Fáj... nagyon fáj...-motyogta. Amikor végignéztem a páciensemen vérzett.
-Valami történt ami stresszes állapotba hozta?-kérdeztem.
-Hát a menedzser ahjussival beszélt és remegett...-motyogta Jungkook.
-Mit mondott?-kérdeztem a fiút.
-Ki akar minket rúgni... minden az én hibám...-motyogta zavarodottan V.
-Semmi sem a te hibád. Érted?-kérdeztem.-Nem tehetsz róla, hogy a testedben női szervek is vannak...
-De...-kezdett kötekedni Taehyung, de Hoseok megcsókolta. Óvatosan simította a kezét szerelme hasára Hoseok. V egy kicsit megugrott és megfeszült, majd elernyedt a teste.
-Itt vagyok. Nem lesz semmi baj.-suttogta a fiatalabb ajkaira szerelme.
-Félek...-motyogta V.
-Itt vagyok... majd én megvédelek.-mosolygott Hoseok.
-Még mindig fáj?-kérdeztem.
-Nem. Már jobb...-mosolygott.
-Rendben, fel tudsz állni?-kérdeztem, mire egy aprót bólintott és lassan feltápászkodott. A fiúk végig kísérték a tekintetükkel a mozgást és páran a kezükkel is.-Fiúk, menjetek ki egy kicsit, elvégzünk pár vizsgálatot...

J-Hope
Miután kitessékelt minket Dr. Wong nem bírtam megnyugodni. Csak idegesen járkáltam és téptem a hajam... ugye nincs semmi baja?
-Nyugodj meg Hyung...-mondta Jungkook.
-Bent van egyedül és biztos hogy fél... hogy nyugodjak meg?!-akadtam ki.
-Nincs egyedül... a babátok is ott van vele és hidd el hogy erősebb, mint azt gondolnád...-mosolygott Hercegnő.-már nem először vérzett miattad... már nem egyszer táncolt úgy hogy más már ordított volna a fájdaltól... ő mindannyiunknál erősebb... és ezt mi még csak nem is sejtjük.
-A legbölcsebb Hyung...-motyogta Jungkook.
-Hé!-pattant fel Suga.-Mit mondtál Kookie?
-Semmit Hyung...-mosolygott erőltetetten a maknae.
-Gyere velem.-fogta meg a fiú kezét Suga, aki készségesen követte őt. Mosolyogva pillantottam utánuk. Meddig akarják még titkolni? Azt hiszik hogy vakok vagyunk? Én vagyok Alien párja, Suga Kookieval, Rap Mon és Jimin pedig Hercegnőért küzd... az orvos mosolyogva támogatta ki szerelmemet, aki csak nyöszörögve sétált hozzám, majd mikor karjaim köré fontam konkrétan nekem kellett tartanom.
-Nyugodj meg Hoseok... ez normális. Amikor ideges lesz akkor mindig szédülni fog és fáradt lesz. De rögtön hívjatok ha akármi történik...-mondta Dr. Wong. Óvatosan felemeltem hercegnő pózban és kivittem a kocsihoz. Várni kellett még pár percet a fiúkra és amikor beszálltak rögtön el is hajtottunk. A dormba érve rögtön szaladtam is a szerelemmel a szobánkba, ahol elfektettem az ágyon.
-Éhes vagy?-kérdeztem.
-Nem...-nyöszörögte Taetae.-Most csak pihenni szeretnék...
-Rendben.-nyomtam egy puszit a feje búbjára, majd befeküdtem mellé és magamhoz húztam (kis kifli, nagy kifli üzemmód).-Itt leszek veled...

Rap Mon
Mosolyogva húztam az ölembe Jint, aki egy szót sem szólt ezért, hisz már csak a földön lett volna hely.
-Hercegnő, gyere!-szólította Jimin. Ahogy ott akart hagyni visszahúztam az ölembe.
-Bocsi Jimin, de jelenleg korlátoznak, mint láthatod...-mosolygott rám Hercegnő. Értem én, hogy nem kéne megbántanunk Jimint, de Jin az enyém. Régen az övé volt és nem becsülte meg eléggé... mostmár pedig az enyém.
-Hercegnőm ne menjünk fel?-suttogtam a fülébe és egy lágy csókot nyomtam mögé. Aprót bólintott majd felpattant én pedig követtem. A szobánkba érve az ajtónak támasztottam és lágy csókba hívtam. Tetszett neki a kezdeményezés, így egy kicsit el is engedte magát a karjaim között.

Jin
Namjoon mindig gyengéden bánik velem. Mindig bírja magát türtőztetni és sosem vad. Jimin ennek pont az ellenkezője. Fájdalmat okoz, és sosem gyengéd, mindig vad és mindig az van amit ő akar. Namjoonnal valahogy nagyobb biztonságba érzem magam és igaz hogy már 1 éve együtt vagyunk, de csak csókokat lop és ölelget, mást nem is tesz. Jiminnel ilyenkor már rég tovább léptünk, de Rap Mon lassú tempót diktál és nem akar semmit sem elsietni.
-Hercegnő, minden rendben?-dörömbölt az ajtón Jimin.
-Igen.-mondtam, miközben nyugtatón pillantottam a páromra, aki nagyon dühösen nézett.
-Jimin, menj nézd meg mit csinálnak Hoseokék!-hadarta a leaderünk.
-Oké.-mormogta kedvetlenül Jimin.

Jimin
Miért csinálja ezt velem Hercegnő? Tudom hogy elvetettem a súlykot akkor, de nem kellett volna rögtön Rap Monster karjaiba menekülnie. Tudom, hogy ő mindig kedves volt vele és gyengéd is, de sosem hittem volna, hogy el tudja venni tőlem.