My Little Alien (V-Hope) [BEFEJEZETT]

14. Fejezet - Befejező rész

Köszönöm szépen, hogy olvastátok a történetem, de ezt most itt rövidre is fogom zárni, ugrunk az időben, a kilencedik hónapnál fogunk járni és nem garantálom, hogy szeretni fogjátok a befejezést, mivel még régebben ötlöttem ki, hogy ez lesz és nem hittem, hogy ennyire meg fogjátok szeretni ezt a történetet és én is nagyon megszerettem, de prológus + 15 fejezet + epilógus, ilyen hosszúra lett tervezve, tehát légyszi ne szidjatok vagy átkozzatok a vége miatt.

J-Hope
Idegesen mászkáltam a műtő előtt, ma születnek meg a gyerekeink és császározni fogják a szerelmemet. Bevallom, hogy nagyon féltem őt, hisz megmondták, hogy nagyon veszélyes műtét lesz.
-Nyugodj már meg!-rivallt rám Yoongi, de én, mint aki meg sem hallotta mászkáltam tovább, miközben a kezeimet tördeltem. Idegesebb voltam, mint amikor az ARMYk elfordultak tőlünk és vége lett a BTSnek. Mindenkinek fizikai munkája lett, de felvettek minket egy céghez... költöztetők lettünk. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer csak vége az álomnak és, hogy nem kapunk semmit sem a BigHittől, semmi támogatást... egy dolgot tarthattunk meg, a házunkat, azt is csak nagy pereskedés árán. Egyszer egy orvos lépett ki, tiszta vér volt és rám pillantott határozottan.
-A műtét során komplikációk léptek fel, de jól vannak...-magyarázta és ekkor rögtön megragadtam a kezét és hevesen rázni kezdtem azt.-...jól vannak a babák.
-És Taehyung?-a mosoly lefagyott az arcomról, ahogy a többiekéről is.
-Ő elhunyt. Nem tudtuk megmenteni... sok vért vesztett, de miután a kezébe adtuk a két kisfiút leállt a szíve.-magyarázta az orvos, de nem érdekelt. Egy letakart ágyat toltak kifelé a műtőből és ahhoz rohantam... mikor lerántottam a fejéről a leplet a szívem megszakadt, az arca sápadt volt, de még mindig gyönyörű, mosolygott... nem gondolkoztam, felkaptam az ölembe a holttestét és a tetőre rohantam vele, majd bezártam az ajtót. Lecsúsztam az ajtó mentén és zokogni kezdtem, miközben magamhoz öleltem az én egyetlenemet. Nem tudok nélküle élni, lettek gyerekeink, de mit ér az, ha nincs kivel felnevelnem őket.
-Szeretlek.-suttogtam az ajkaira, majd az üvegszilánkokhoz nyúltam és a csuklómhoz emeltem egyet.-Csak te kellesz, senki más!

Rap Monster
J-Hope eltűnt és mindenki őket kereste, érezték, hogy valami hülyeséget fog csinálni. Kb. fél óra után kiderült, hogy a tetőn van, mikor nagynehezen kinyitották az ajtót Hoseok is holtan feküdt, míg Taehyungot szorította magához. Sírni kezdtem és Jin reagált hamarabb, a többiekkel csak álltunk ott némán, miközben sírtunk.
-A babákkal mi lesz?-a Hercegnőm hangja is remegett, de megpróbált nem sírni. A hullákat levitték a tetőről, majd mikor leértünk egy nővérke megmutatta nekünk a két kisfiút. Nem is hasonlítottak egymásra, két petéjű ikrek lettek.
-Uraim, az egyik kisfiúnak vannak női szervei is, így meg kéne őt műtenünk. - jött oda hozzánk az az orvos, aki közölte a rossz hírt is.
-Ne merészeljen hozzá nyúlni, csak hagyja. Jó élete lesz így is. - szűrte ki a fogai közül Jin. - És én örökbe fogadom őket... a nevük Taehyung és Hoseok lesz.

Egy külső szemlélő
Temetésen voltak és alig lehetett elférni a temetőben, több millió lány sírt a BTS egykori tagjaival együtt. Mindenkit felzaklatott a halálhír és még azok is ott voltak, akik undorítónak tartották a férfi terhességet. Egy rózsaszín hajú lány sétált oda Kim Taehyung szüleihez és átadott egy borítékot.
-Én undorítónak hívtam őt... én azt kívántam, hogy haljon meg, de nem hittem, hogy ez meg is fog történni, én nagyon, de nagyon sajnálom.-sírt fel a lány, mire Taehyung anyja felpofozta őt.
-Vidd a mocskos pénzed és takarodj!-kiáltotta a nő.-Nem kell a szánalmad és semelyik ARMYé sem kell! Cserben hagytátok őket! Menjetek innen, semmi keresnivalótok itt!