My Little Alien (V-Hope) [BEFEJEZETT]

8. fejezet (kis +18)

Rap Monster

A BigHit konferenciatermében ülök a főnökkel szemben, Jin az asztal alatt a kezemet fogja és nem tud minket nagyon érdekelni a főnök ordibálása. Kaptunk egy SMS-t a dokitól, hogy Taehyung vérzett. Nem akartam elhinni... a családja ilyen hatást gyakorolt volna rá.

- Hol van az a két vadbarom?!- erre a mondatra figyeltem csak fel.

- Nem mondom el. - jelentettem ki halál nyugodtan. - Csak értük mennének, amit nem engedhetek.

- Namjoon, ha nem árulod el, hogy hol vannak akkor Jin nem lakhat veletek többé. - fenyegetett meg minket a főnök.

- Majd azt én eldöntöm. - jegyezte meg halkan Jin, de mindenki hallotta.

- Jin, ne lázadj már te is! Te vagy a legidősebb, neked felnőttként kell viselkedned! - kiáltott a szerelmemre a főnök.

- Fogd már be a szádat vénember! - pattant fel hirtelen Suga. - Szexuális hangod van, mondtam már? Szó szerint bassza a fülemet. Kussolj, míg szépen mondom! Elegem van abból, hogy mindenkivel csak baszakszol. Nem érdekel minket, hogy mit is akarsz, mivel az ARMYk úgyis minket választanak, bármi is lesz.

- Miért vagy ebben olyan biztos? - mosolyodott el a főnök ördögien. - Mi van, ha azt hallják, hogy Hoseok csak kényszeríti a dologra Taehyungot? Namjoon mondd csak, te örülnél annak, ha a többiek családja távol tartási végzést kérne ellened, mert megerőszakoltad a fiúkat? És te mit szólsz ahhoz a jelzőhöz Jeonguk, hogy perverz?

- Csak fogd be! - lépett be hirtelen Jin apja a terembe.

- Uram! - pattant fel a főnök. Az én kis szerelemem apjától mindenki retteg, mert egy telefonnal tönkre tudja tenni az életedet.

- Ne merje fenyegetni a fiamat és a barátait! - kiáltotta. - Nem bírná végre egyszer hagyni, hogy azt tegyék, amit akarnak?

- De egy idol nem lehet meleg. Egy idolnak egyetlen hibája sem lehet. - kezdte magyarázni a főnök, de Jin apja rácsapott az asztalra.

- Mondja csak... a felesége tud arról, hogy milyen helyekre jár? - kérdezte mosolyogva. Ekkor Suga befogta Kookie fülét, ami megmosolyogtatott minket. - Tudja, hogy milyen könnyűvérű nőcskékkel találkozgat? És ha ez a sajtó fülébe jutna, mennyi tisztelet maradna a fiának, aki tanárként dolgozik?

- Ne tegye kérem! - térdelt le a főnökünk.

- Maga ordibált a fiammal, ön kereste a bajt. Eddig elnéztem a dolgot, de most, hogy a saját fiam hívott fel ezzel a dologgal kapcsolatban nem hunyhatok szemet a dolog felett. - csak tettette, hogy gondolkozik... mind tudtuk, hogy nem fogja nyilvánosságra hozni, cserébe a szabad akaratunkért. Fél óra könyörgés után meggyőzte Jin apját és ő mindezek után lazán a fiához sétált megölelte és egy puszit nyomott a feje búbjára, majd távozott. 

- Szeretlek. - suttogta Jin mikor már a kisbuszban ültünk. 

- Én jobban. - mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Ezek után megcsörrent a mobilom. Hoseok volt az. - Hogy van?

- Remekül vannak. Most itt vagyunk a szobájában, alszik. - hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.

J-Hope

Miután letettem a telefont leráncigáltam az én kis alienemről a véres ruháit és ledobtam őket a földre. Mosolyogva csókoltam a nyakába, mire lassan kinyitotta a szemét.

- Szia. - suttogtam.

- Szia. - suttogott ő is mosolyogva. - Le kéne zuhanyoznom, tiszta vér vagyok.

- Segítek. - jelentettem ki, majd eltámogattam a fürdőszobába és kulcsra zártam az ajtaját. Miután leöltöztem beálltunk a zuhany alá. Reflexből a nyakára tapadtam és szívni kezdtem azt, miközben a férfiasságára csúsztattam a kezemet. Egy apró nyögés hagyta el a száját. Szavak nélkül kommunikáltunk... az ujjaimat ki-be kezdtem benne mozgatni, míg remegni nem kezdett az élvezettől. 

- Tedd be... - nyöszörögte Taetae, mire elmosolyodtam, majd megfordítottam és megtettem amit kért. Az ujjainkat összekulcsoltam és megszorítottuk egymás kezét. Egyszerre élveztünk el és miközben segítettem neki kimosni magát, egy őszinte mosollyal az arcán szólalt meg. - Szeretlek.

- Tudom. - mosolyodtam el. Neki ennyi is elég... ha ezt mondom. Körülbelül olyan, mintha azt mondanám, hogy "Én is szeretlek.". Imádom, hogy ilyen elfogadó és hogy még mindig figyelmes velem. 

- Menjünk, mert még ma hozzátok is oda kell érnünk. - mosolygott rám a szerelmem. - Van néhány ruhám a szobámban. Mindig van itthon ruhám, bár kissé régiek, de még jók rám.

- Nem baj, te mindenben szép vagy. - simítottam a kezemet az arcára, majd kimentünk a szobájába és előhúzott egy szűk fekete nadrágot meg egy sárga bő kötött pulóvert. Nagyon édes volt... megszárítottam a haját és ő is az enyémet, majd én is felöltöztem lementünk a földszintre.

- Hová mész fiam? - kérdezte az apósom.

- Megyünk Hoseok szüleihez is. Ők közelebb laknak Szöulhoz szóval elmegyünk hozzájuk és megyünk is vissza. - magyarázta a szerelmem, miközben egy kicsit remegett. Láthatta ezt az apja is, de egyre közelebb jött, majd hozzá is ért a szerelmemhez. - Kérlek, ne nyúlj hozzám.

Nem érdekelte az apósomat és magához ölelte. Könnybe lábadt szemekkel ölelt vissza a szerelmem. Mindenki csak mosolyogni tudott ezen a jeleneten.

Taetae

- Sajnálom, nem akartam csalódást okozni. - suttogtam, miközben kitört belőlem a sírás.

- Te soha nem okoztál nekem csalódást. Nekem kell bocsánatot kérnem, azokért, amiket mondtam. Nem tudom, hogy mennyi időbe telik majd elfogadnom a dolgot, de a fiam maradsz mindörökre. Mit számít, ha egy kicsit terhes vagy? Na és akkor mi van? Nem így számítottunk unokára, de sebaj. - nevetett a végére apu. - A lényeg, hogy vigyázz magatokra. És biztos vagyok abban, hogy a többiek is segíteni fognak a babával.

- Szia. - engedtem el az apámat, majd Hoseokhoz léptem, aki rögtön átölelt és a hasamra simította a kezét.

- Viszlát, nekünk most mennünk kell, de ígérem, hogy jövünk még majd. - mosolygott a szerelmem a családomra, majd beültünk a kocsijába és elhajtottunk.