My Little Alien (V-Hope) [BEFEJEZETT]

11. Fejezet

Daejang

Mikor kimondta az alattam fekvő személy azokat a szavakat rögtön megálltam minden tettemben. Ha csak barátja lenne az nem nagyon zavarna, de hogy még terhes is az már zavar. Nem tehetem ezt vele, bármennyire is kívánom őt. Elhajoltam tőle és csak most vettem észre, hogy milyen állapotban is hozta ide őt a húgom. Nem egy vágás volt rajta és kék zöld foltokban sem szenvedett hiányt. Miattam történt ez vele, miattam lett a húgom rossz ember.

- Sajnálom, hogy elraboltak. - suttogtam. - Minden az én hibám, szóval meg kell kérdeznem, jól vagy?

- Haza szeretnék menni. - suttogta, de még így is remegett a hangja.

- Felhívom a barátodat, ha beírod a számát. - nyújtottam neki oda a mobilom, amit remegő kezeibe vett. Én egy szörnyű ember vagyok... ezért vagyok hát halálos beteg. Mikor a kezembe nyomta a telefont még mindig remegett és én tárcsáztam is azonnal a számot.

J-Hope

Egy ismeretlen szám hívott és általában nem veszem fel, de mivel eltűnt V, így muszáj felvennem.

- Ki az? - mormogtam a telefonba.

- Gyere érte! - szólalt meg hirtelen egy férfi hang. - A húgom nem hagyná csak úgy kisétálni... szóval érte kell jönnötök. A Seocho kórházba gyertek, 115ös szoba. Kérlek, ne hozzatok rendőröket... a húgom még kárt tenne a gyerekekben...

- Rendben. - nyomtam ki, majd elordítottam magam és a többiek is jöttek velem. Amint a kórházba értünk elfutottunk a recepció mellett és megcéloztuk a szobát. Mikor benyitottam V ott feküdt az ágyban és remegett, míg egy másik srác mellette ült és nyugtatni próbálta. - Kicsikéim, jól vagytok?

- Jól vagyunk... - erőltetett egy mosolyt magára V, mire odarohantam és felemeltem. - Mit csinálsz?

- Láttam a képeken és otthon is, hogy nagyon sokat véreztél, így viszlek a dokihoz szívem. - nyomtam egy csókot az ajkaira.

- Ha találkoztok a húgommal... - szólalt meg hirtelen a srác. - Hitessétek el vele, hogy lefeküdt velem vagy soha nem fog titeket békén hagyni.

- De ugye egy ujjal sem nyúltál hozzá?! - pillantottam a srácra idegesen.

- Dehogy is, hisz terhes. - mosolygott ránk a férfi, mire lefagytunk. - Nyugi, nem mondom senkinek, nem vagyok én sem hülye.

- Köszönjük. - mosolygott aranyosan Alien.

- Mi most akkor megyünk. - hajolt meg Jin és rögtön a klinikára siettünk a doktornőhöz, aki azonnal fogadott minket, de nem lehettünk bent a vizsgálatok alatt, amik több, mint 2 órán keresztül tartottak. Mindenki ideges volt, így nem próbáltak nyugtatni... mindenki látta azt a temérdek mennyiségű vért.

- Apuka! - szólt a doktornő, mire én rögtön odasiettem. - Rossz hírem van... az anyuka veszélyeztetett terhes, tehát leginkább feküdnie kéne, amit ugye a hivatásuk nem enged... két lehetőség van, elveszítik a gyerekeket vagy elveszítik a munkájukat.