My Little Alien (V-Hope) [BEFEJEZETT]

10. Fejezet

J-Hope

Nem tudtam, hogy mit tegyek, reggel felkeltem és tiszta vér volt minden, valamint Taehyung sehol sem volt. A nevét ordítva futkároztam a házba és ezzel mindenkit felvertem álmából, de nem tudott érdekelni.

- Hobie, mi a baj? - állított meg Jin.

- Véres minden és nem találom sehol őket! - hadartam, majd tovább rohantam, le a földszintre. A konyhában egy levelet találtam.

"Elfogadhatatlan, hogy egy férfi gyereket szüljön egy másiknak. Horim" Ez állt a levélben, a szemeim könnybe lábadtak és összecsuklottak a lábaim. Sírni kezdtem és nem tudtam befejezni... bántani fogja őket az az őrült nőszemély.

- Hoseok! - rohant hozzám Suga és kitépte a kezemből a levelet. - Ki az a Horim?!

- Az első szerelmem... - suttogtam. Nem tudtam hangosabban beszélni, féltem... valahonnan megtudta, hogy mi is van a szerelmemmel, lehet, hogy lehallgatott minket.

- Honnan tudta...? - kezdett bele a mondatba Jungkook, de hirtelen kivágódott az ajtó és az én szerelmem családja rontott be. 

- Oppa! - rohant felém Taegon, vagyis Taetae húga. Szorosan magához ölelt és sírt. Nem tudtam megnyugtatni őt, egyszerűen képtelen voltam bármit is tenni, csak öleltem magamhoz és sírtam. Az apósom mégis ütni kezdett, amit Taegon és az anyósom hangos sikítással jutalmazott meg.

- Azt ígérted, hogy vigyázni fogsz rá! Azt ígérted, hogy nem lesz baja, hogy meg fogod védeni! Hogy kerülhetett mégis ahhoz az elmebeteghez?! Neked is küldött képeket róla?! - üvöltött az apósom és ismét meg akart ütni, de megfogtam a kezét.

- Milyen képek?! - féltem megnézni, hogy mit is tesz vele, nem akartam látni mégis tudnom kellett, hogy milyen állapotban is van. Az apósom a telefonját feltartva mutatta a szörnyűbbnél szörnyűbb képeket. Egy koszos helyen volt Alien, körülötte vértócsa volt és vágások díszítették az arcát. A szemeiben nem csillogott félelem, inkább csak gyűlölet... alapból úgy helyezkedett, hogy a Kicsikéinknek ne lehessen baja, őket védte és nem magát. A könnyeim ismét utat törtek, mikor megláttam az utolsó képet... a ruháit szétszaggatták és a testét horzsolások, vágások és kék-zöld foltok borították. A telefonomért futottam és felhívtam Horim-et.

- Mondd csak Hoseok. - mindig is utáltam a hangját, de most még jobban idegesített. 

- A hangját akarom hallani! - kiáltottam, majd kihangosítottam.

- Jól vagyok. - Taetae hangja halovány volt és gyenge, kezdtem félni, hogy meg fog halni. - Nem hagyom, hogy bajuk essen.

- Kicsim! - idegesen szóltam a telefonba.

- Szeretlek, Hobie... nagyon szeretlek. - szipogta V.

- Én is szeretlek. - suttogtam.

- Ez nagyon megható volt. Egy alkut ajánlanék... - kuncogott a telefonba Horim. - A BTS feloszlik és akkor nem ölöm meg a szerelmedet.

- Miért csinálod ezt velem? - kérdeztem. - Tudod, te szakítottál velem anno...

- Ennek semmi köze hozzád, sokkal inkább van köze a bátyám érzéseihez... - mosolygott a vonal másik végén, hallani lehetett a hangján. - Ugyanis magának akarja a szerelmedet és a gyerekeidet... csakhogy ha híres akkor kínosan érezné magát.

- Nem fogom átengedni őt a bátyádnak! - kiáltottam a telefonba. - Ő csakis az enyém!

- Nem hiszem, hogy a szerelme ilyen kitartó lenne. - nevetett Horim, majd lerakta a telefont.

Taehyung

Sírtam és nem tudtam megmozdulni, nagyon fájt mindenem és a vérzés nem akar elállni. Felborultam és homályos lett a látásom.

- Hé! - szaladt hozzám Horim, aki Hoseok első szerelme volt. Tudom minden egyes sztorijukat. - Jól vagy?

- Nagyon fáj... - suttogtam és ahogy kinyitottam a szemeimet Hoseokot láttam. - Ez nagyon fáj Hobie...

Horim

Taehyung szavai Hoseoknak szóltak majd elájult. A szívem szakadt meg, de meg kellett ezt tennem, hisz ez a bátyám utolsó kívánsága még mielőtt meghalna. Nagy nehezen befektettem a hátsó ülésre Vt, majd a Seocho kórházba hajtottam, ahol a bátyám feküdt. Felvettem a munkaruhámat, majd betoltam tolókocsival Taehyungot a bátyám szobájába, aki ébren volt.

- Te mit keresel itt? - kérdezte mosolyogva, majd a tolószékre pillantott és elsápadt. - Horim, mit műveltél?

- Az utolsó kívánságod, hogy lefeküdjön veled. - mosolyogtam rá. - Igaz, nincs magánál, de itt van.

- Én nem így akartam, Horim. - suttogta Oppa.

- Oppa, nagyon sokat dolgoztam ezzel szóval fogadd el az ajándékomat... - motyogtam, mire bólintott én pedig mosolyogva toltam az ágyához az ajándékot, majd miután befektettem mellé az ágyba távoztam is.

Taehyung

Apró csókok a nyakamon, lágy simogatás... elmosolyodtam, csak egy rossz álom volt, mikor kinyitottam a szememet nem J-Hope volt felettem, hanem egy másik férfi. Megrémültem, de ő nem foglalkozott ezzel, csak folytatta azt, amibe belekezdett.

- Kérlek, fejezd be, van barátom... - suttogtam könnyes szemekkel, de nem foglalkozott velem. Nagyot nyeltem és ismét behunytam a szemeimet. - Kérlek fejezd be, mert terhes vagyok!